Tudom...és sajnálom a késést.Nem nagyon volt ötletem és egy mélypontba kerültem de remélem mostmár minden simán fog menni.Nem lett olyan hosszú a feji és szerintem nem is lett a legjobb és ne haragudjatok.
11.
Keze amint a fenekemhez ért el hajoltam tőle és egy szempillantás alatt az ágy végébe ültem.Mind a ketten szaporán vettük a levegőt és én próbáltam visszaemlékezni mit csináltam az elmúlt 2-3 percben.
-Sajnálom...-suttogtam végül.
-Ne...én sajnálom nemtudom mi ütött belém.-próbálta magára vállalni de tudtam,hogy ez miattam van.
-Jacob,ha nem kezdelek el...csókolgatni akkor tesem...-hirtelen elakadtam mert nem tudtam,hogy fejezzem ki magam és ezért csak Jacobra néztem aki kisegített.
-Akkor én sem indulok be rád?-kérdezte.-Ezt rosszul gondolod.Nem tagadom + volt amit csináltál de egyépként is...najó felejtsük el.Nem történt semmi.
-Köszönöm.
-Nincs mit megköszönni.-hajolt közelebb egy röppke csókért.
-Egyépként mi történt?A vámpírokkal mi lett?
-Te ezt honnan tudod?-kérdezte döbbenten.
-Hát...
-Apa!-esett le neki.-Komolyan rosszabb mint egy pletykás vénasszony.
-Hé...nyugi.Szeret és aggódig pont ahoy én is és egyépként is én kérdeztem rá.
-Ő pedig elmondta.
-Mind egy.De most mit csináljunk?
-Aludjunk,álmos vagyok.
-Rendben.Jóéjt.-adott puszit és a takarót kihalászva maga aló rámterítette.
-Neked is.
Reggel nagyon melegem volt és amikor kinyitottam a szemem láttam,hogy a takaró féliglecsúszva rólam és úgy fekszek Jacob karjai közt.Óvatosan megfordultam és gyönyörű barna szemeivel találtam szembe magam.
-Jó reggelt.-suttogtam még álomtól ködös elmémmel.
-Neked is.Jól aludtál?-kérdezte sunyin mosolyogva ami nekem gyanús volt.
-Igen de mi ez a sunyi mosoly?
-Beszéltél álmodban és...hát...legtöbbször az én nevemet mondtad és,hogy szeretsz.
Amikor kimondta az utolsó szó is nagy megkönyebbülés futott át rajtam,hogy nem valami hülyeséget mondtam vagy esetleg csináltam
-De ez neked csak jó nem?Tudod,hogy még álmomban is veledvagyok és akkor is csak te jársz az eszemben.
-Igaz.-magáhozölelt mégjobban és így feküdtünk körübelül 10 percig aztán hirtelen felnézett.
-Miaz?
-Azon gondolkoztam,hogy lenne e kedven mondjuk egy mozihoz ma?Vagy vacsi?Vagy mind kettő?-láttam a végére,hogy kezd zavarbajönni de annyira édes volt.
-Persze ez jól hangzik.Legyen mind kettő.A mozit én fizetem de vacsorázni nem kell étteremben nekem megfelel egy gyorsbüfé is.
-Kivan csukva.
-Miért?-néztem rá értetlenül
-Mert egy randin a fiúnak illik fizetni és nem a lánynak.
-Én modern lány vagyok.
-Szóval engem ősréginek tartassz?Lehet idősebb vagyok a kinézetemnél de nem vagyok 60 éves.-láttam rajta és a hangján is hallottam,hogy megbántottam ami miatt borzasztó bűntudatom lett.
-Sajnálom nem úgy értettem.Milenne ha én fizetném a mozit te pedig a vacsit és étteremben vacsoráznánk?-kérdezte reménykedve.Vett egy pár mély levegőt aztán bólintott és átölelt.
-Bocsáss meg nem akartam veszekedni csak szeretném ha boldog lennél.
-Én boldogvagyok veled.Nem kell ahoz minden nap vacsoráni vinni nekem az tökéletesen elég ha veledlehetek.De nagyon örülö a meghívásnak és mondjuk hetente egyszer vagy kétszer elmehetünk majd, ahogy alakul.-Hosszú csókot váltottunk aztán kimásztunk az ágyból amíg én elmentem zuhanyozni addig ő elment és összedobott valami reggelit magának mivel én mondtam neki hogy szeretném kipróbálni a vadászatot.Amíg ő evett megfgalmazódott egy kérdés a fejemben.
-Jacob kérdezhetek valamit?
-Persze.
-Honnan tudok ennyi mindent a vámpírok életéről vagyis inkább az ,,étrend" részéről?
Jacob teste megfeszült és a kanalat is letette.
-Valami rosszat mondtam?-erre ő csak megrézta a fejét és egy sóhaj után belekezdett.
-Tudod régen a legjobb barátom Bella ideköltözött az apjához és megismerkedett Edward Cullen-nel.Ő vámpír és a családja is.Beleszeretett de ő aztán elhagyta és Bellánnak én voltam a támasza.Én ...beleszerettem Bellába de miután Edward visszajött ugyanúgy folytatódott minden és ő őt választotta.Összeházasodtak és Bella terhes lett....A lényeg az,hogy a Cullen család vegetáriánus vagyis csak állati vérrel táplálkoznak.
Sokat voltam,voltunk Bellával és ezéltal sokmindent megtudtunk róluk.Röviden ennyi.
-De ezt nemértem Bella hogy lett terhes?Egy vámpírtól?És a bab?Bella?
-Ahogy egy ember is terhes lehet de...nemhiszem,hogy felvilágosító órát kéne tartanom.-mosolygott féloldalasan amitől nemkicsit elpirultam.Aztán ismét komoly arcal folytatta.
-Amikor még a nő ember teherbetud esni egy vámpírtól de a szülésbe belehalna.Bellát átváltoztatták rögtön a szülés után és így vámpír lett.A baba gyorsan nőtt de 3 éves korába amikor kinézett úgy 6-nak elrabolták Belláék keresték de azóta senki nem látta.
-Te jó ég.Ez borzalmas.És azóta Belláék nem jöttek vissza?-megrázta a fejét és folytatta az evést.Nagyon sajnáltam Jacobot hiszen a legjobb barátját veszítette el...aki lehet most a helyenmben lenne ha...de nem hiszen Jacob belémvésődött.Az,hogy régen szerette nem jelent semmit.Ugye?
-Azthiszem elmegyek ,,ebédelni".-néztem az órára ami már fél 2 mutatott gaz,hogy nem voltam éhes de át kell szoknom erre a fajta életmódra.
-Elkísérlek.
-Nemkell,szeretnék egyedül menni.Ha majd történne valami elfutok vagy felmészok egy fára.Nem lessz baj.
-De...-éppen tiltakozni akart amikor Billy kigurult a szobából.
-Jacob szeretnék veled beszélni négy szem közt és fontos.
-Apa nem lehetne késöbb?
-Nem ez tényleg fontos.-ézett rám aztán Jacobra.
-Ha valami baj van akkor kiabálj és rohanok.És nagyon vigyázz magadra kérlek.-csókolt meg és öleltmagához szorosan.
-Rendben.Sziasztok.
Jacob szemszög:
Amint kilépett rögtön aggódnikezdetem érte.Ha apa végez úgyis utánamegyek remélem addig nem lessz semmi.
-Miről szeretnél beszélni?ültem le a kanapéra szembe apámmal.
-Bessy...szüleiről.Bessy-t örökbefogadták.
-Tessék!?-ezt nem hiszem el és Bess erről nem is tud?
-Tudom nehéz lessz elfogadnod de mivel a Cullenek visszajönnek tudnod kell.
-Apa ne húzd az agyam inkább mond el gyorsan.
-Bessy...Bella és Edward lánya.-nem hittem el amit hallok.Ez képtelenség nemlehet most mikor kezdett helyrejönni az életem ismét tönkremegy?Ha ezt megtudják a közelébe nem engednek.De én ezt nem hagyom én elöbb voltam vele és elöbb jöttünk össze mint,hogy ők találkoztak volna vele.De állj...
-Te ezt mióta tudod?-kérdeztem rá higgadtan.
-Mióta ideköltözött és kutakodtam egy kicsit de nem mondhattam el.Bessy érdekében.2 év alatt ha nem is te de valaki biztos elmondta volna és míg ez az egész vámpír ügy elő nem jött addig Bessynek csak rosszabb lett volna.
Nem tudtam mit mondani mert beláttam apámnak ismét igazavolt és bármilyen fura számomra is de örülö mert így Bess-nek talán könnyebb lesz.
-Szeretném ha ma este elmonmdanád neki,hogy a Cullenek visszajönnek.
Éppen válaszoltam volna amikor nyílt az ajtó és belépett rajta az életem értelme.
-Sziasztok.
-Szia.Na hogyment?-kérdeztem és közbe alaposan megnéztem volt rajt egy két karcolás és a ruhája is koszos volt.-Jól vagy?
-Igen persze csak még bele kell jönnöm külömbe oda az összes ruhám.-Én emiatt nem aggódok hiszen ha kiderül az igazság Alice vesz egy csomó ruhát neki.
-Megyek készülődök.
-Persze,menj csak.
Két óra múlva már a moziban ültünk és újjab másfél óra múlva már az étteremben.
-Szabad tudnom,hogy miről beszéltél Billy-vel?-kérdezte miközben ettünk.
-Szabad.-végülis tudnia kell.-Cullenék visszajönnek.
-Ez szuper!-kiáltott fel de aztán gyorsal el is hallgatott mikor látta,hogy mindenki minket néz.Legalább ő örül neki.-Te is örülsz nem?
-Persze,hogy örülök.-eröltettem mosolyt az arcomra.Kegyetlen rossz volt,hogy nem mondhattam el neki a teljes igazat.
Kifizettem a vacsorát és indultunk is haza.
-Ma nem tudok maradni...járőröznöm kell.-néztem szomorúan szerelmemre.
-Értem...mikorra érsz haza?-bújt hozzám.Ilyenkor olyan volt mint egy kiscica és ezt is nagyon szerettem benne.
-Reggelre melletted fogok horkolni.-küldtem felé ezer vattos mosolyom legalábbis ezt szokták mondani.
-Szeretlek,elviselem.-csókolt meg aztán befutott a házba és én is megindultam az erdő felé.
2011. márc. 15.
2011. febr. 20.
10.feji
Van benne egy pici karika ha ezt lehet annak mondani.? :P
9.
Arra ébredtem,hogy az ágy megsüpped melletem.Odafordultam és szemem találkozott Jacobéval.
-Neharagudj,nem akartalak felébreszteni.
-Semmi baj.De aludtál egyeltalán?
-Nem...gondolkoztam.
-Min?-kérdeztem ilyedten tőle.
-A...tegnapin.Sajnálom,hogy csak úgy rádrontottam legalább kopoghattam volna.Meg azt is sajnálom ami utána történt,hogy elrohantam meg,hogy nem beszéltem veled.Csak...-hirtelen elakadt és fájdalmas képet vágva megmerevedett.
-Csak...?
-Szeretlek és nagyon nehéz a közeledben lennem úgy,hogy tudom bártmit megtehetnék de mégse teszem mert képtelel lennék olyat tenni amit te nem akarsz...bármennyire is szeretném.-Pár percig csak értetlenül meredtem a takaróra aztán megértettem.
-Bess...Bess jólvagy?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Hmm?Mi?Bocsi csak elbambultam.
-Figyelj sajnálom felejtsük el.Majd megbeszéljük de nekem most mennem kell.-adott egy puszit aztán már ki is ugrott az ablakon.Utána néztem és láttam két farkast az erdő szélén.Nem haragudtam rá mert tudtam,hogy sietnie kell de azért nagyon aggódtam.Átöltöztem,rendberaktam a szobát és utána kimentem a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem Billy-nek aki éppen reggelizett.-És jóétvágyat.
-Neked is.Van a mikróba még egy adag rántotta.-bólintottam és leültem én is enni.
-Sok a vámpír mostanában?-kérdeztem tőle mikor már mosogattam a tányérokat.
-Eddig nem volt csak néha egy egy nomád de már 2 napja nem tudtak elkapni egy kissebb csapatot.Sorba ölik az embereket és egyere közelebb jönnek.Ezért nem ment eddig el Jacob.
-Errefele jönnek?-kérdeztem sokkosan.Egyszer már találkoztam vámpírral nem szívesen tenném újra.
-Igen de reméljük ma elkapják a srácok.
A nap további részét olvasással és takarítással töltöttem.Éppen a vacsorát készítettem amikor a fiúk rontottak be az ajtót.A vér illata úgy csapott meg mintha nyakonöntöttek volna.A tál kirepült a kezemből és én nekiurgottam az illetőnek.Nem láttam ki volt az a sebsem volt nagy éppen csak egy kis karcolás.A többiek próbáltak leszedni de én úgy ütöttem meg őket hogy hátraestek.Visszatértem a sebhez és úgy kezdtem el szívni a vért mintha az életem múlna rajta.Amikor már éreztem,hogy alig van vér a testben leálltam.Nem tudom,hogy de leálltam.Amint felegyenesedtem Jacob feküdt ott eszméletlenül.Nem bírtam mozdulni se levegőt venni.Ezt tényleg én tettem?Hogy tehettem ezt?Egy szörnyeteg vagyok.A többiekre néztem akik közbe legugoltak mellé és bevitték a szobába.Egyedül Sam és Billy maradt ott.
-Bessy...te...de hát ez...mégis,hogy?-kérdezte Sam és láttam az értetlenséget az arcán és a szomorúságot.Figyelmen kívül hagyva kérdését Billy-hez fordultam és könnyes szemekel néztem rá.Az ő szeme is könnyes volt.
-Saj...sajnálom.Rendbe fog jönni?-ennél nagyobb hülyeséget már nem is kérdezhetnék.
-Nem biztos.Majdnem az összes vérét kiszívtad...ha túléli is a harapásod nagyon gyenge lesz és lassabban fog gyógyulni.-suttogta.Nem értem miért nem kiabál?Majdnem megöltem a fiát!Teljesen kétségbe estem és olyan gyorsan rohantam ki a házból egyenesen a sziklák felé mint még soha.Hallottam amint utánam kiabálnak de nem áltam meg.Már a szikla peremén voltam és ugrani készültem amikor meghallottam a hangját.
-Bess...kérlek ne.-fogta meg a kezemet.
-Majdnem megöltelek...mégis minek menjek vissza?Így lesz a legjobb mindenkinek.
-Ez nem igaz.Mert nekem egyeltalán nem lenne jó.Akkor inkább a halál.-jelentette ki teljes komolysággal.Könnyes arcal fordultam felé.Elősször a sebet kerestem de az eltűnt.Kikerekedett szemekkel néztem rá amin ő csak jót mosolygott.
-Emlékszel...?Gyorsan gyógyulok.-Közelebb lépett amitől én megijedtem mivel nem akartam megin bántani és akkorát léptem hátra,hogy lecsúsztam a szikláról.
-Nee!-hihetetlen reflexének köszönhetően elkapta a kezemet és felhúzott.
-Köszönöm.De jobb lenne ha pihennél.
-Ne is álmodj róla.Addig nem fekszek le amíg nem látlak az ágyban.-látszott rajta,hogy komolyan gondolja de én még mindig nem akartam visszamenni.-Nem akarlak elveszíteni.-húzott közelebb megához.Ahogy megéreztem az illatát ismét elkezdtem közeledni de most a nyakához.Éreztem ahogy teste megfeszül de nem lök el magától.Ez épp elég volt ahoz,hogy kitisztuljon a fejem.
-Nyugodtan igyál belőlem...
-Nem.És ha máskor ilyen van azonnal lökj el magadtól.
-Máskor?Tehát vissza jössz?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hát...,de Billy...
-Billy nem haragszik.Ő tudta eddig is...a fiúknak most mond el mindent és akkor már nem kell a nagy kupaktanács.
-Rendben.Akkor menjünk.-sóhajtottam nagyot aztán elindultunk visszafele.Szépen lassan sétáltunk és nem futottunk,közben pedig csenben nézelődtünk.Hihetetlen mennyit futottam pedig nem is tűnt olyan hosszúnak az út.Mikor visszaértünk mindenki rámnézett és mutattá,hogy üljek le.Helyetfoglaltam a kanapén és vártam,hogy mondjanak valamit.Sam szólalt meg elősször.
-Bessy...elősször is.Már tudod,hogy...vámpír vagy de nem teljesen.
-Az mégis,hogy lehet?-néztem körbe értetlenül a szobában lévők arcán és Billy állapodott meg a tekintetem.
-Anyukád ember volt apukád pedig vámpír.Miután találkoztak egymásba szerettek és aztán apukád elmondta édesanyádnak,hogy micsoda.Anyukád ennek ellenére ugyan úgy szerette.Terheslett veled és mikor ez kiderült össze is házasodtak.Aztán megszülettél te de már egészen kicsi korod óta tudták,hogy különleges vagy.Már akkor is megvolt ez a képességed ami most is van és kiskorodba nem ettél még rendes ételt csak vért.Aztán egy idő után már nem kérted ezért normális emberi ételt ettél.Félig ember félig vámpír vagy de mivel hosszú éveken keresztül nem vérrel táplálkoztál ezért olyan lettél mint egy ember.Ha továbbra is így teszel akkor a vámpír éned újra előjön.De ha nem akkor normális lehetsz habár nem teljesen de csak egy két vámpír tulajdonságod marad meg.Ez a te döntésed.
-És mi az az egy-két tulajdonság ami megmaradna?
-Erős maradnál és gyors de nem annyira mint most,a képességed,és nagyon lassan öregednél.Nem fogod annyira kívánni a vért egy idő után,és lehet majd gyereked is.Aztán lehet,hogy majd még kialakul valami.
Ahogy így hallgattam rájöttem,hogy ez nem is annyira rossz eltekintve a vértől mivel nem szeretnék szörnyeteg lenni.De a gyorsaság,erősség nekem bejön és a képességem is hasznos de ami legjobb benne,hogy lassan öregszem.Így Jacob-bal tudok maradni ha ő is ezt szeretné.Ennek gondolatára elmosolyodtam és csak bólintottam.
-Van még valami.-szólalt meg Sam.
-Micsoda?
-Ha úgydöntesz,hogy a vámpír énedet választod akkor egy kikötésem van,mégpedig,hogy állati vért fogyassz mivel nem szeretne senki sem ilyen balesetet még egyszer.-amint kimondta lehajtottam a fejemet és éretztem ahogy a sós könnyek elkezdenek folydogállni az arcomon és halk puffanással érkeznek a farmeromra.
-Gratulálok Sam...-morgott rá Jacob de én nem akartam,hogy veszekedés legyen,rosszabb esetben verekedés.
-Nem...Igaza van és szörnyen sajnálom ami történt.-néztem felváltva Sam-re Billy-re és Jacob-ra aki közben átölelte a derekamat és magához húzott.
-De...
-Ne!Kérlek Jacob így is eléggé rossz.-néztem rá szomorúan,majd elköszöntem a jelenlévőktől és bevonultam a szobába.Levettem a cipőmet és eldőltem az ágyon befelé fordulva és néztem ki az ablakon...
Hallottam,hogy belép valaki a szobába aztán megéreztem az illatát és egyből tudtam,hogy Jacob az.Megsüppedt mögöttem az ágy és karját szorosan körém tekerte.Vérének illata úgy vonzott mint két ellentétes pólusú mágnes egymást de én erőt vettem magamon és ellenálltam a vonzásnak.
-Jól éretettem kint,hogy...szeretnéd a vámpír énedet?-felé fordultam és a szemébe nézve bólintottam.Lehunyta a szemét és mély levegőt vett.
-Szabad tudnom,hogy miért?
-Ennyire nem örülnél neki?
-Válaszolj kérlek!
-A gyorsaságom és az erősségem tetszik.A képességem minden szempontből hasznos.De leginkább az hogy nem öregszem.Mert ha nincs vér van öregedés még halassú is de akkor is van.
-Ennek az egésznak van valami köze hozzám és ahoz ami vagyok és a vele járó tulajdonságaimnak?-kérdezte és éreztem is ahogy egész teste remeg.
Elkezdtem simogatni amitől kinyitotta a szemét de még mindig remegett ezért hosszasan megcsókoltam.
-Most te válaszolj az én kérdésemre kérlek!Miért nem örülnél neki?
-Nem erről van szó csak nem értelek.
-Szeretlek és veled akarok lenni.Ez nem elég?-mélyet sóhajtott aztán halványan elmosolyodot.
-De...de ha meggondolod magad...
-Nem fogom.-nevettem fel aztán egy hirtelen mozdulatot tettem amitőlt a vér illats ismét elborította az agyamat.Azt vetem észre,hogy Jacobon ülök és a szám már majdnem elérte nyakát de aztán észheztértem és elhajoltam tőle.Már szálltam volna le rólam amikor megállított és magafelé fordította a fejemet.
-Kérlek!Borzasztó nézni ahogy szenvedsz és egyépként sem lesz semmi bajom.Gyorsan gyógyulok.-húzta féloldalas mosolyra a száját amitől a lélegzetem is elállt.Akaratom ellenére hajoltam a nyakához aztán mikor szám már súrolta a nyakát fogaimmal éppen hogycsak megsértettem a bőrét és ettől a vére kiserkent nyakából.A kibugyanó cseppeket apró csókokkal takarítottam le,aztán mikor a nyaka tiszta volt haladtam a szája felé miközben csókolgattam.
-Bess...mit...mit csinálsz?-kérdezte rekedt hangon az alattam lévő Jacob.
-Nem tudom...-folytattam és mikor ismét szólásra nyitotta ajkait úgy kezdtem el csókolni mint még soha.Ő is visszacsókolt és kezeivel csípőmet kezdte el simogatni.Közben az én keziem is bebarangolták testét.Elősször izmos vállát és lefelé az egész karját aztán vissza fel.Ahogy az ő keze elkezdett felfele haladni az egyém áttért hasára.Pólóját felhúzva a kockákat a hasán kezdtem el csókolgatni majd visszatértem a szájához.
9.
Arra ébredtem,hogy az ágy megsüpped melletem.Odafordultam és szemem találkozott Jacobéval.
-Neharagudj,nem akartalak felébreszteni.
-Semmi baj.De aludtál egyeltalán?
-Nem...gondolkoztam.
-Min?-kérdeztem ilyedten tőle.
-A...tegnapin.Sajnálom,hogy csak úgy rádrontottam legalább kopoghattam volna.Meg azt is sajnálom ami utána történt,hogy elrohantam meg,hogy nem beszéltem veled.Csak...-hirtelen elakadt és fájdalmas képet vágva megmerevedett.
-Csak...?
-Szeretlek és nagyon nehéz a közeledben lennem úgy,hogy tudom bártmit megtehetnék de mégse teszem mert képtelel lennék olyat tenni amit te nem akarsz...bármennyire is szeretném.-Pár percig csak értetlenül meredtem a takaróra aztán megértettem.
-Bess...Bess jólvagy?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Hmm?Mi?Bocsi csak elbambultam.
-Figyelj sajnálom felejtsük el.Majd megbeszéljük de nekem most mennem kell.-adott egy puszit aztán már ki is ugrott az ablakon.Utána néztem és láttam két farkast az erdő szélén.Nem haragudtam rá mert tudtam,hogy sietnie kell de azért nagyon aggódtam.Átöltöztem,rendberaktam a szobát és utána kimentem a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem Billy-nek aki éppen reggelizett.-És jóétvágyat.
-Neked is.Van a mikróba még egy adag rántotta.-bólintottam és leültem én is enni.
-Sok a vámpír mostanában?-kérdeztem tőle mikor már mosogattam a tányérokat.
-Eddig nem volt csak néha egy egy nomád de már 2 napja nem tudtak elkapni egy kissebb csapatot.Sorba ölik az embereket és egyere közelebb jönnek.Ezért nem ment eddig el Jacob.
-Errefele jönnek?-kérdeztem sokkosan.Egyszer már találkoztam vámpírral nem szívesen tenném újra.
-Igen de reméljük ma elkapják a srácok.
A nap további részét olvasással és takarítással töltöttem.Éppen a vacsorát készítettem amikor a fiúk rontottak be az ajtót.A vér illata úgy csapott meg mintha nyakonöntöttek volna.A tál kirepült a kezemből és én nekiurgottam az illetőnek.Nem láttam ki volt az a sebsem volt nagy éppen csak egy kis karcolás.A többiek próbáltak leszedni de én úgy ütöttem meg őket hogy hátraestek.Visszatértem a sebhez és úgy kezdtem el szívni a vért mintha az életem múlna rajta.Amikor már éreztem,hogy alig van vér a testben leálltam.Nem tudom,hogy de leálltam.Amint felegyenesedtem Jacob feküdt ott eszméletlenül.Nem bírtam mozdulni se levegőt venni.Ezt tényleg én tettem?Hogy tehettem ezt?Egy szörnyeteg vagyok.A többiekre néztem akik közbe legugoltak mellé és bevitték a szobába.Egyedül Sam és Billy maradt ott.
-Bessy...te...de hát ez...mégis,hogy?-kérdezte Sam és láttam az értetlenséget az arcán és a szomorúságot.Figyelmen kívül hagyva kérdését Billy-hez fordultam és könnyes szemekel néztem rá.Az ő szeme is könnyes volt.
-Saj...sajnálom.Rendbe fog jönni?-ennél nagyobb hülyeséget már nem is kérdezhetnék.
-Nem biztos.Majdnem az összes vérét kiszívtad...ha túléli is a harapásod nagyon gyenge lesz és lassabban fog gyógyulni.-suttogta.Nem értem miért nem kiabál?Majdnem megöltem a fiát!Teljesen kétségbe estem és olyan gyorsan rohantam ki a házból egyenesen a sziklák felé mint még soha.Hallottam amint utánam kiabálnak de nem áltam meg.Már a szikla peremén voltam és ugrani készültem amikor meghallottam a hangját.
-Bess...kérlek ne.-fogta meg a kezemet.
-Majdnem megöltelek...mégis minek menjek vissza?Így lesz a legjobb mindenkinek.
-Ez nem igaz.Mert nekem egyeltalán nem lenne jó.Akkor inkább a halál.-jelentette ki teljes komolysággal.Könnyes arcal fordultam felé.Elősször a sebet kerestem de az eltűnt.Kikerekedett szemekkel néztem rá amin ő csak jót mosolygott.
-Emlékszel...?Gyorsan gyógyulok.-Közelebb lépett amitől én megijedtem mivel nem akartam megin bántani és akkorát léptem hátra,hogy lecsúsztam a szikláról.
-Nee!-hihetetlen reflexének köszönhetően elkapta a kezemet és felhúzott.
-Köszönöm.De jobb lenne ha pihennél.
-Ne is álmodj róla.Addig nem fekszek le amíg nem látlak az ágyban.-látszott rajta,hogy komolyan gondolja de én még mindig nem akartam visszamenni.-Nem akarlak elveszíteni.-húzott közelebb megához.Ahogy megéreztem az illatát ismét elkezdtem közeledni de most a nyakához.Éreztem ahogy teste megfeszül de nem lök el magától.Ez épp elég volt ahoz,hogy kitisztuljon a fejem.
-Nyugodtan igyál belőlem...
-Nem.És ha máskor ilyen van azonnal lökj el magadtól.
-Máskor?Tehát vissza jössz?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hát...,de Billy...
-Billy nem haragszik.Ő tudta eddig is...a fiúknak most mond el mindent és akkor már nem kell a nagy kupaktanács.
-Rendben.Akkor menjünk.-sóhajtottam nagyot aztán elindultunk visszafele.Szépen lassan sétáltunk és nem futottunk,közben pedig csenben nézelődtünk.Hihetetlen mennyit futottam pedig nem is tűnt olyan hosszúnak az út.Mikor visszaértünk mindenki rámnézett és mutattá,hogy üljek le.Helyetfoglaltam a kanapén és vártam,hogy mondjanak valamit.Sam szólalt meg elősször.
-Bessy...elősször is.Már tudod,hogy...vámpír vagy de nem teljesen.
-Az mégis,hogy lehet?-néztem körbe értetlenül a szobában lévők arcán és Billy állapodott meg a tekintetem.
-Anyukád ember volt apukád pedig vámpír.Miután találkoztak egymásba szerettek és aztán apukád elmondta édesanyádnak,hogy micsoda.Anyukád ennek ellenére ugyan úgy szerette.Terheslett veled és mikor ez kiderült össze is házasodtak.Aztán megszülettél te de már egészen kicsi korod óta tudták,hogy különleges vagy.Már akkor is megvolt ez a képességed ami most is van és kiskorodba nem ettél még rendes ételt csak vért.Aztán egy idő után már nem kérted ezért normális emberi ételt ettél.Félig ember félig vámpír vagy de mivel hosszú éveken keresztül nem vérrel táplálkoztál ezért olyan lettél mint egy ember.Ha továbbra is így teszel akkor a vámpír éned újra előjön.De ha nem akkor normális lehetsz habár nem teljesen de csak egy két vámpír tulajdonságod marad meg.Ez a te döntésed.
-És mi az az egy-két tulajdonság ami megmaradna?
-Erős maradnál és gyors de nem annyira mint most,a képességed,és nagyon lassan öregednél.Nem fogod annyira kívánni a vért egy idő után,és lehet majd gyereked is.Aztán lehet,hogy majd még kialakul valami.
Ahogy így hallgattam rájöttem,hogy ez nem is annyira rossz eltekintve a vértől mivel nem szeretnék szörnyeteg lenni.De a gyorsaság,erősség nekem bejön és a képességem is hasznos de ami legjobb benne,hogy lassan öregszem.Így Jacob-bal tudok maradni ha ő is ezt szeretné.Ennek gondolatára elmosolyodtam és csak bólintottam.
-Van még valami.-szólalt meg Sam.
-Micsoda?
-Ha úgydöntesz,hogy a vámpír énedet választod akkor egy kikötésem van,mégpedig,hogy állati vért fogyassz mivel nem szeretne senki sem ilyen balesetet még egyszer.-amint kimondta lehajtottam a fejemet és éretztem ahogy a sós könnyek elkezdenek folydogállni az arcomon és halk puffanással érkeznek a farmeromra.
-Gratulálok Sam...-morgott rá Jacob de én nem akartam,hogy veszekedés legyen,rosszabb esetben verekedés.
-Nem...Igaza van és szörnyen sajnálom ami történt.-néztem felváltva Sam-re Billy-re és Jacob-ra aki közben átölelte a derekamat és magához húzott.
-De...
-Ne!Kérlek Jacob így is eléggé rossz.-néztem rá szomorúan,majd elköszöntem a jelenlévőktől és bevonultam a szobába.Levettem a cipőmet és eldőltem az ágyon befelé fordulva és néztem ki az ablakon...
Hallottam,hogy belép valaki a szobába aztán megéreztem az illatát és egyből tudtam,hogy Jacob az.Megsüppedt mögöttem az ágy és karját szorosan körém tekerte.Vérének illata úgy vonzott mint két ellentétes pólusú mágnes egymást de én erőt vettem magamon és ellenálltam a vonzásnak.
-Jól éretettem kint,hogy...szeretnéd a vámpír énedet?-felé fordultam és a szemébe nézve bólintottam.Lehunyta a szemét és mély levegőt vett.
-Szabad tudnom,hogy miért?
-Ennyire nem örülnél neki?
-Válaszolj kérlek!
-A gyorsaságom és az erősségem tetszik.A képességem minden szempontből hasznos.De leginkább az hogy nem öregszem.Mert ha nincs vér van öregedés még halassú is de akkor is van.
-Ennek az egésznak van valami köze hozzám és ahoz ami vagyok és a vele járó tulajdonságaimnak?-kérdezte és éreztem is ahogy egész teste remeg.
Elkezdtem simogatni amitől kinyitotta a szemét de még mindig remegett ezért hosszasan megcsókoltam.
-Most te válaszolj az én kérdésemre kérlek!Miért nem örülnél neki?
-Nem erről van szó csak nem értelek.
-Szeretlek és veled akarok lenni.Ez nem elég?-mélyet sóhajtott aztán halványan elmosolyodot.
-De...de ha meggondolod magad...
-Nem fogom.-nevettem fel aztán egy hirtelen mozdulatot tettem amitőlt a vér illats ismét elborította az agyamat.Azt vetem észre,hogy Jacobon ülök és a szám már majdnem elérte nyakát de aztán észheztértem és elhajoltam tőle.Már szálltam volna le rólam amikor megállított és magafelé fordította a fejemet.
-Kérlek!Borzasztó nézni ahogy szenvedsz és egyépként sem lesz semmi bajom.Gyorsan gyógyulok.-húzta féloldalas mosolyra a száját amitől a lélegzetem is elállt.Akaratom ellenére hajoltam a nyakához aztán mikor szám már súrolta a nyakát fogaimmal éppen hogycsak megsértettem a bőrét és ettől a vére kiserkent nyakából.A kibugyanó cseppeket apró csókokkal takarítottam le,aztán mikor a nyaka tiszta volt haladtam a szája felé miközben csókolgattam.
-Bess...mit...mit csinálsz?-kérdezte rekedt hangon az alattam lévő Jacob.
-Nem tudom...-folytattam és mikor ismét szólásra nyitotta ajkait úgy kezdtem el csókolni mint még soha.Ő is visszacsókolt és kezeivel csípőmet kezdte el simogatni.Közben az én keziem is bebarangolták testét.Elősször izmos vállát és lefelé az egész karját aztán vissza fel.Ahogy az ő keze elkezdett felfele haladni az egyém áttért hasára.Pólóját felhúzva a kockákat a hasán kezdtem el csókolgatni majd visszatértem a szájához.
2011. febr. 13.
9.feji
9.
Miközben ettünk elmesélt mindent amit tudom kell a farkasokról és a vámpírokról.Megtudtam egy csomó dolgot például azt is,hogy hallják egymás gondolatát ami jó is amikor együtt kell dolgozni de zavaró is amikor valaki nem tudja fékezni a gondolatát vagy éppen a magánéletében túrkálnak.
Pár perc csend után halkan megszólalt.
-Bessy ne ércsd félre nem akarlak itthon tartani meg semmi de kérlek ne nagyon mászkáj egyedül és ha mégis akkor kerüld az erdőt.
-Miért?
Nagy sóhaj kíséretében válaszolt.
-Éppen egy nomád vámpír van a közelben és nem szeretném ha valami bajod esne.Kérlek!-a szemében lévő aggodalomtól és szeretettől nem bírtam hadakozni és csak bólintottam egyet.
-Köszönöm.
-De ugye te is vigyázol magadra!?-tudom,hogy farkas de azért félthetem.Rám mosolygott majd fölállt az asztaltól és odajött hozzám.
-Aranyos vagy,hogy aggódsz értem így tudom,hogy tényleg szeretsz.-nyomott aprócsókot a számra és mikor elválltunk láttam,hogy mosolyog.
-Ígérd meg!
-Ígérem.-nézett a szemembe teljes őszinteséggel.Fejemet beletemettem a melkasába és úgy hallgattam szíve egyenletes dobogását.Nekem ez a hang volt a legfontosabb.Amíg ez a hang él addig élek én is.
-Ven kedved lemenni a parta?Az utóbbi időben nem nagyon láttalak arrafelé.-nézett szomorúan és bűntudatosan a szemembe.
-Persze menjünk,csak előtte átöltözök.
-Rendben.-majd elengedett és én gyorsan visszamentem átöltözni,hogy minnél hamarabb lehessek együtt Jacob-bal.Ezt az utóbbi két évet tudom sehogy sem lehet pepótolni éppen ezért nem szeretnék egy percet sem szerelmem nélkül tölteni.Szerelmem.Furcsa volt kimondani de azt nem tagadhatom,hogy tetszik.Miután átöltöztem kimentem Jacob-hoz és lesétáltunk a partra.Már egy ideje sétáltunk kézenfogva amikor két közeledő alakot vettünk észre.
-Sziasztok.-köszöntük Jacob-bal az éppen befutó Embry-nek és Paulnak.Velük sem tartottam a kapcsolatot de most,hogy Jacob-bal kibékültem remélem velük is elsimul minden.
-Hel...ló-néztek az összekulcsolt kezünkre majd egymásra és késöbb Jacobra amitől én akaratom ellenére is elpirultam.
-Látom haver észhez tértél.Már hiányzott a csajszi.-vigyorgott Paul aztán kirántva kezemet Jake keze közül felemelt és úgy megszorított,hogy alig kaptam levegőt.Miután letett Embry vette át a helyét és hallottam ahogy Jake figyelmeztetően rámorog,hogy ne merjen semmi olyat csinálni.Miután ő is megszorongatott és megpörgetett letett én pedig szédülve kaptam Jake keze után.
-Embry...-kezdte Jacob mérgesen de én megsímítottam a kezét és erre lenyugodot.
-Jól vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen és szorosoan hozzábújtam.
-Mit szólnátok egy sziklaugráshoz!?-kérdezte Embry izgatottan és felnézett a sziklákra.Hallottam már róla de kipróbálni még nem próbáltam.Mivel nem volt kivel és egyépként sem volt hozzá jó idő.De most az itteni megszokott időjáráshoz képest nagyon is melegvolt már pár napja.
-Én benne vagyok.-vágtuk rá Paul-lal egyszerre.
-Én viszont nem.Bajod is eshet Bessy.Nem tartom jó ötletnek ezt az egészet.-könyörgött Jacob.
-Mégis mi bajom eshet?Tudod,hogy van az a bigyusz amivel megváltoztathatom a testem szerkezetét és még a kés is belémtörik.
Láttam rajta,hogy egy pillanatra elkondolkodik mi hárman meg csak figyeltük aztán egy sóhaj kíséretében kiengedte a benttartott levegőt majd lassan bólintott.
-Rendben de veled ugrok én is.
-Vagy te ugrassz előttem.Ne már Jakey te is tudod,hogy semmi bajom nem lesz.-néztem rá kiskutya szemekkel aminek eddig senki sem tudott ellenállni.
-Makacs vagy ugye tudod!?-próbált komoly lenni de amint megláttam,hogy egy elfolytott mosolytól megrándul a szája sarka tudtam,hogy nyert ügyem van.Örömömbe olyan hévvel csókoltam meg,hogy majdnem hátra esett de meg tartotta magát és ő is visszacsókolt.A fiúk mögöttünk csak nevettek aztán mikor sikerült elszakadnunk egymástól elindultunk fel a sziklák felé.
-Ugrok én elsőnek.-mondta Embry.Miután leugrott követte Paul is,így már csak Jacob és én maradtunk.
-Biztos ezt szeretnéd?-nézett rám hátha megváltoztatom a döntésemet.
-Jacob nyugi ugorj és ugrok én is.Amíg te ottvagy 1000%,hogy nem eshet bajom.Ugorj.
Jacob nagyot sóhajtott majd leugrotta szikláról.Miután láttam,hogy feljött a víz alól arra gondoltam,hogy a testem sérthtetetlen majd levetettem magam a szikláról.Isteni érzés volt a zuhanás,ahogy a levegő suhant mellettem.Aztán nagy levegőt vettem és hangos csattanással érkeztem meg.
-Ez eszméletlen jó volt.Ugorjunk még!-kérleltem.
-Csak akkor ha ugrassz velem is.-vigyorgott rám.Jó volt látni,hogy elengedte magát és nem görcsöl.Néha túlságosan is sokat aggodalmaskodik.
-Oké!-nevettem.
Az egész napot így töltöttük el és amikor már kezdett sötétedni elköszöntünk a fiúktól és hazamentünk.
-Szia Billy-köszöntem a nappaliban Tv-ző keresztapámnak.
-Szia Bessy.Miújság?-szakd el a pillantása egy pillanatra a Tv képernyőjétől.Éppen meccset nézett ezért nem nagyon akartam zavarni.
-Semmi külös.A parton voltunk.-mondtam neki aztán megéreztem két meleg kezet amint a derekam köré fonódik.
-Szia apa!-köszönt Jacob is.
-Nahát fiam téged is látni erre?-nézett huncutul rá majd az engem ölelő karokra amik hirtelen még szorosabban öleltek.-Jólsejtem...amit sejtek?
-Jólsejted amit sejtessz.-kuncogott Jacob a nakamba amitől a testemen jóleső bizsergés futott végig.Mivel zavarban voltam leszedtem a kezeket a derakamról és Billy-re majd Jacob-ra néztem.
-Mit szeretnétek enni?-igazság szerint nekem egyeltalán nem volt étvágyam de gondolom ők éhesek.
-Én már ettem köszönöm.-válaszolta Billy mire én bólitottam egyet és Jacobra emeltem tekintetem.
-Nekem jó a szendvics is.De megcsinálom.-indult a konyha felé ahova én is követtem.
-Én szeretném meg csinálni.Legalábbis van egy szendvics és szeretném megtudni a véleményedet róla.
-Mien szendvics?-állt velem szembe és puszilgatni kezdte az arcomat,nyakamat,számat.
-Hát...van benne sajt,majonéz,szalámi, avyg zsömlébe vagy kiflibe te tényleg finom.Igaz nem nagyon tudom miket szeretsz.-amint kimontam leállt a puszilgatással és bűnbánóan nézett a szemembe.
-Sajnálom!
-Jake!Ne csináld!-nyögtem fel majd kissé haragosan folytattam.-Ami elmúlt elmúlt és az a lényeg,hogy most mi van.2 év volt de van még egy csomó időnk.
-Valamit elfelejtettem elmondani.-mindenhova nézett csak az szemembe nem.
-Na kivele!
-Jó de ígérd meg,hogy nem akadsz ki.-pillantott seme srkából rám.
-Rendben,de mond már mert megőrjítessz.
-Mi farkasok...nem öregszünk .-suttogta a szemembe nézve.-sokkolva álltam előtte.Mindenre számítottam de erre nem.
-Soha?-nyeltem nagyot mert a torkomban lévő gombóctól alig bírtam megszólalni.
-Majd egyszer amikor sikerül feladnom a farkaslétel elkezdek öregedni,de ez nem olyan könnyű több 10 évig is eltarthat..-azt hittem ennél nagyobb sokk már nem érhet de mégis.
-És van még valami...igazából 24 éves vagyok.
-24?-döbbentem le.
-Megértem ha most undorítónak találsz vagy ilyesmi...-nézett rám szomorúan.Sokkos állapotban álltam előtte.24 éves én meg 18.Ő most 18 nak néz ki és nem öregszik én viszont igen.Egy idő után én öreg vénasszony leszek míg ő fiatal marad és akkor én már nem fogok neki kelleni.Akaratom ellenére is kicsordultak a könnyeim és zokogva rohantam a szobába.Bevetettem magam a párnák közé és megállíthatatlanul zokogtam.Hallottam amint Jacob a nevemet suttogja és,hogy sajnálja.Éreztem ahogy simogatja a hátamat és a hajamat majd ahogy besüppet az ágy és az ölébe vonva próbál lenyugtatni.10 percnyi sírás után felnéztem az arcára és olyan bűntudatom lett mint még soha életemben nem volt.Jacob arca elgyötört volt,szomorú és mérhetetlen nagy szomorúságot tükrözött.
-Sa...saj...sajnálom.-alig bírtam beszélni annyira ki voltam száradva a sok sírástól.A torkom kapart a szemem pedig égett és alig bírtam nyitvatartani.
-Te sajnálod?Én sajnálom Bessy.Ha elöbb elmondom akkor nem történt volna ez.
-Nem...félre érted...én...engem nem az bánt,hogy nem öregszel vagy,hogy 24 éves vagy.Csak...-újra elkezdtek folyni a könnyeim de már nem sírtam annyira.
-Csak?
-Jacob te nem öregszel én viszont igen.Amikor már öregasszony leszek nem fogok neked kelleni.Te élni fogsz én viszont meghalok.-suttogtam könnyeimmel küzködve.Jacob átölelt és úgy motyogta a fülembe.
-Én mindig szeretni foglak és majd én is veled együtt halok meg.Amint tudom feladom ezt a farkaslétet és veled együtt fogok öregedni.Szeretlek Bessy.Kérlek ne sírj!
-Tényleg?-emelkedtem fel a mellkasáról,hogy gyönyörű szemeibe nézhessek amik tiszta őszinteséget és szeretetet mutattak.
Válaszként megcsókolt.
-Gyere aludj.Látom,hogy álmos vagy.
-De lekéne még fürdenem...és szerintem neked is,nem?-kérdeztem egy ásítás közben.
-Állva tudsz még maradni?-kuncogott és hát most igaza is volt.Valószínű felállok és visszaesek az ágyba.
-Igazad van.Majd reggel elmegyek fürdeni,de te elmehetsz ha szeretnél.
-Sajnálom de nekem elkell mennem tudod...őrjárat.-láttam rajta,hogy egyeltalán nem akar itthagyni és én sem akartam,hogy elmenjen de tudom,hogy ez a kötelessége.
-Rendben.De tudod mit ígértél.-néztem rá szomorúan.
-Igen tudom és ígérem vigyázok.De te viszont pihenjél.-adott csókot a számra és betakart.
Hallottam ahogy kimegy aztán már aludtam is.
Hajnalban ébredtem,kipihenten.Jacobot viszont sehol sem találtam.Mivel este nem fürödtem ezért elmentem lezuhanyozni.Sajnos csak akkor vettem észre mikor már kijöttem a víz alól,hogy nem vittem be se a ruhám se a törölközőm.Kivettem egy új törölközőt és a derekam köré csavartam amikor belépett Jacob.Mind a ketten lefagyva álltunk.Jacob nem az arcomat nézte hanem kicsit lejjebb.Mivel csak a derekamat takarta a törölköző,"csodás" kilátása volt.Paprikavörös fejjel fordítottam neki hátat.
-Hozni...betudnád...ruhámat...kinthagytam...fölsőmet.-dadogtam össze vissza.
Nem válaszolt de a következő pillanatban megéreztem a kezét a vállamon.
-Tessék...itt...van.-kivettem a kezéből és gyorsan belebújtam.
-Itt maradsz vagy...-kérdeztem mostmár ránézve.Láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkodik de csak megrázta a fejét és kirohant a fürdőből majd hallottam az ajtó csapódását is.Visszamentem a szobába és felöltöztem.Délután 4-ig nem is láttam aztán mikor hazajött nem szólt hozzám csak köszönt.Úgy járt kelt mint egy élőhalott.Este a kanapén aludt és csak másnap reggel változott a helyzet.
Miközben ettünk elmesélt mindent amit tudom kell a farkasokról és a vámpírokról.Megtudtam egy csomó dolgot például azt is,hogy hallják egymás gondolatát ami jó is amikor együtt kell dolgozni de zavaró is amikor valaki nem tudja fékezni a gondolatát vagy éppen a magánéletében túrkálnak.
Pár perc csend után halkan megszólalt.
-Bessy ne ércsd félre nem akarlak itthon tartani meg semmi de kérlek ne nagyon mászkáj egyedül és ha mégis akkor kerüld az erdőt.
-Miért?
Nagy sóhaj kíséretében válaszolt.
-Éppen egy nomád vámpír van a közelben és nem szeretném ha valami bajod esne.Kérlek!-a szemében lévő aggodalomtól és szeretettől nem bírtam hadakozni és csak bólintottam egyet.
-Köszönöm.
-De ugye te is vigyázol magadra!?-tudom,hogy farkas de azért félthetem.Rám mosolygott majd fölállt az asztaltól és odajött hozzám.
-Aranyos vagy,hogy aggódsz értem így tudom,hogy tényleg szeretsz.-nyomott aprócsókot a számra és mikor elválltunk láttam,hogy mosolyog.
-Ígérd meg!
-Ígérem.-nézett a szemembe teljes őszinteséggel.Fejemet beletemettem a melkasába és úgy hallgattam szíve egyenletes dobogását.Nekem ez a hang volt a legfontosabb.Amíg ez a hang él addig élek én is.
-Ven kedved lemenni a parta?Az utóbbi időben nem nagyon láttalak arrafelé.-nézett szomorúan és bűntudatosan a szemembe.
-Persze menjünk,csak előtte átöltözök.
-Rendben.-majd elengedett és én gyorsan visszamentem átöltözni,hogy minnél hamarabb lehessek együtt Jacob-bal.Ezt az utóbbi két évet tudom sehogy sem lehet pepótolni éppen ezért nem szeretnék egy percet sem szerelmem nélkül tölteni.Szerelmem.Furcsa volt kimondani de azt nem tagadhatom,hogy tetszik.Miután átöltöztem kimentem Jacob-hoz és lesétáltunk a partra.Már egy ideje sétáltunk kézenfogva amikor két közeledő alakot vettünk észre.
-Sziasztok.-köszöntük Jacob-bal az éppen befutó Embry-nek és Paulnak.Velük sem tartottam a kapcsolatot de most,hogy Jacob-bal kibékültem remélem velük is elsimul minden.
-Hel...ló-néztek az összekulcsolt kezünkre majd egymásra és késöbb Jacobra amitől én akaratom ellenére is elpirultam.
-Látom haver észhez tértél.Már hiányzott a csajszi.-vigyorgott Paul aztán kirántva kezemet Jake keze közül felemelt és úgy megszorított,hogy alig kaptam levegőt.Miután letett Embry vette át a helyét és hallottam ahogy Jake figyelmeztetően rámorog,hogy ne merjen semmi olyat csinálni.Miután ő is megszorongatott és megpörgetett letett én pedig szédülve kaptam Jake keze után.
-Embry...-kezdte Jacob mérgesen de én megsímítottam a kezét és erre lenyugodot.
-Jól vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen és szorosoan hozzábújtam.
-Mit szólnátok egy sziklaugráshoz!?-kérdezte Embry izgatottan és felnézett a sziklákra.Hallottam már róla de kipróbálni még nem próbáltam.Mivel nem volt kivel és egyépként sem volt hozzá jó idő.De most az itteni megszokott időjáráshoz képest nagyon is melegvolt már pár napja.
-Én benne vagyok.-vágtuk rá Paul-lal egyszerre.
-Én viszont nem.Bajod is eshet Bessy.Nem tartom jó ötletnek ezt az egészet.-könyörgött Jacob.
-Mégis mi bajom eshet?Tudod,hogy van az a bigyusz amivel megváltoztathatom a testem szerkezetét és még a kés is belémtörik.
Láttam rajta,hogy egy pillanatra elkondolkodik mi hárman meg csak figyeltük aztán egy sóhaj kíséretében kiengedte a benttartott levegőt majd lassan bólintott.
-Rendben de veled ugrok én is.
-Vagy te ugrassz előttem.Ne már Jakey te is tudod,hogy semmi bajom nem lesz.-néztem rá kiskutya szemekkel aminek eddig senki sem tudott ellenállni.
-Makacs vagy ugye tudod!?-próbált komoly lenni de amint megláttam,hogy egy elfolytott mosolytól megrándul a szája sarka tudtam,hogy nyert ügyem van.Örömömbe olyan hévvel csókoltam meg,hogy majdnem hátra esett de meg tartotta magát és ő is visszacsókolt.A fiúk mögöttünk csak nevettek aztán mikor sikerült elszakadnunk egymástól elindultunk fel a sziklák felé.
-Ugrok én elsőnek.-mondta Embry.Miután leugrott követte Paul is,így már csak Jacob és én maradtunk.
-Biztos ezt szeretnéd?-nézett rám hátha megváltoztatom a döntésemet.
-Jacob nyugi ugorj és ugrok én is.Amíg te ottvagy 1000%,hogy nem eshet bajom.Ugorj.
Jacob nagyot sóhajtott majd leugrotta szikláról.Miután láttam,hogy feljött a víz alól arra gondoltam,hogy a testem sérthtetetlen majd levetettem magam a szikláról.Isteni érzés volt a zuhanás,ahogy a levegő suhant mellettem.Aztán nagy levegőt vettem és hangos csattanással érkeztem meg.
-Ez eszméletlen jó volt.Ugorjunk még!-kérleltem.
-Csak akkor ha ugrassz velem is.-vigyorgott rám.Jó volt látni,hogy elengedte magát és nem görcsöl.Néha túlságosan is sokat aggodalmaskodik.
-Oké!-nevettem.
Az egész napot így töltöttük el és amikor már kezdett sötétedni elköszöntünk a fiúktól és hazamentünk.
-Szia Billy-köszöntem a nappaliban Tv-ző keresztapámnak.
-Szia Bessy.Miújság?-szakd el a pillantása egy pillanatra a Tv képernyőjétől.Éppen meccset nézett ezért nem nagyon akartam zavarni.
-Semmi külös.A parton voltunk.-mondtam neki aztán megéreztem két meleg kezet amint a derekam köré fonódik.
-Szia apa!-köszönt Jacob is.
-Nahát fiam téged is látni erre?-nézett huncutul rá majd az engem ölelő karokra amik hirtelen még szorosabban öleltek.-Jólsejtem...amit sejtek?
-Jólsejted amit sejtessz.-kuncogott Jacob a nakamba amitől a testemen jóleső bizsergés futott végig.Mivel zavarban voltam leszedtem a kezeket a derakamról és Billy-re majd Jacob-ra néztem.
-Mit szeretnétek enni?-igazság szerint nekem egyeltalán nem volt étvágyam de gondolom ők éhesek.
-Én már ettem köszönöm.-válaszolta Billy mire én bólitottam egyet és Jacobra emeltem tekintetem.
-Nekem jó a szendvics is.De megcsinálom.-indult a konyha felé ahova én is követtem.
-Én szeretném meg csinálni.Legalábbis van egy szendvics és szeretném megtudni a véleményedet róla.
-Mien szendvics?-állt velem szembe és puszilgatni kezdte az arcomat,nyakamat,számat.
-Hát...van benne sajt,majonéz,szalámi, avyg zsömlébe vagy kiflibe te tényleg finom.Igaz nem nagyon tudom miket szeretsz.-amint kimontam leállt a puszilgatással és bűnbánóan nézett a szemembe.
-Sajnálom!
-Jake!Ne csináld!-nyögtem fel majd kissé haragosan folytattam.-Ami elmúlt elmúlt és az a lényeg,hogy most mi van.2 év volt de van még egy csomó időnk.
-Valamit elfelejtettem elmondani.-mindenhova nézett csak az szemembe nem.
-Na kivele!
-Jó de ígérd meg,hogy nem akadsz ki.-pillantott seme srkából rám.
-Rendben,de mond már mert megőrjítessz.
-Mi farkasok...nem öregszünk .-suttogta a szemembe nézve.-sokkolva álltam előtte.Mindenre számítottam de erre nem.
-Soha?-nyeltem nagyot mert a torkomban lévő gombóctól alig bírtam megszólalni.
-Majd egyszer amikor sikerül feladnom a farkaslétel elkezdek öregedni,de ez nem olyan könnyű több 10 évig is eltarthat..-azt hittem ennél nagyobb sokk már nem érhet de mégis.
-És van még valami...igazából 24 éves vagyok.
-24?-döbbentem le.
-Megértem ha most undorítónak találsz vagy ilyesmi...-nézett rám szomorúan.Sokkos állapotban álltam előtte.24 éves én meg 18.Ő most 18 nak néz ki és nem öregszik én viszont igen.Egy idő után én öreg vénasszony leszek míg ő fiatal marad és akkor én már nem fogok neki kelleni.Akaratom ellenére is kicsordultak a könnyeim és zokogva rohantam a szobába.Bevetettem magam a párnák közé és megállíthatatlanul zokogtam.Hallottam amint Jacob a nevemet suttogja és,hogy sajnálja.Éreztem ahogy simogatja a hátamat és a hajamat majd ahogy besüppet az ágy és az ölébe vonva próbál lenyugtatni.10 percnyi sírás után felnéztem az arcára és olyan bűntudatom lett mint még soha életemben nem volt.Jacob arca elgyötört volt,szomorú és mérhetetlen nagy szomorúságot tükrözött.
-Sa...saj...sajnálom.-alig bírtam beszélni annyira ki voltam száradva a sok sírástól.A torkom kapart a szemem pedig égett és alig bírtam nyitvatartani.
-Te sajnálod?Én sajnálom Bessy.Ha elöbb elmondom akkor nem történt volna ez.
-Nem...félre érted...én...engem nem az bánt,hogy nem öregszel vagy,hogy 24 éves vagy.Csak...-újra elkezdtek folyni a könnyeim de már nem sírtam annyira.
-Csak?
-Jacob te nem öregszel én viszont igen.Amikor már öregasszony leszek nem fogok neked kelleni.Te élni fogsz én viszont meghalok.-suttogtam könnyeimmel küzködve.Jacob átölelt és úgy motyogta a fülembe.
-Én mindig szeretni foglak és majd én is veled együtt halok meg.Amint tudom feladom ezt a farkaslétet és veled együtt fogok öregedni.Szeretlek Bessy.Kérlek ne sírj!
-Tényleg?-emelkedtem fel a mellkasáról,hogy gyönyörű szemeibe nézhessek amik tiszta őszinteséget és szeretetet mutattak.
Válaszként megcsókolt.
-Gyere aludj.Látom,hogy álmos vagy.
-De lekéne még fürdenem...és szerintem neked is,nem?-kérdeztem egy ásítás közben.
-Állva tudsz még maradni?-kuncogott és hát most igaza is volt.Valószínű felállok és visszaesek az ágyba.
-Igazad van.Majd reggel elmegyek fürdeni,de te elmehetsz ha szeretnél.
-Sajnálom de nekem elkell mennem tudod...őrjárat.-láttam rajta,hogy egyeltalán nem akar itthagyni és én sem akartam,hogy elmenjen de tudom,hogy ez a kötelessége.
-Rendben.De tudod mit ígértél.-néztem rá szomorúan.
-Igen tudom és ígérem vigyázok.De te viszont pihenjél.-adott csókot a számra és betakart.
Hallottam ahogy kimegy aztán már aludtam is.
Hajnalban ébredtem,kipihenten.Jacobot viszont sehol sem találtam.Mivel este nem fürödtem ezért elmentem lezuhanyozni.Sajnos csak akkor vettem észre mikor már kijöttem a víz alól,hogy nem vittem be se a ruhám se a törölközőm.Kivettem egy új törölközőt és a derekam köré csavartam amikor belépett Jacob.Mind a ketten lefagyva álltunk.Jacob nem az arcomat nézte hanem kicsit lejjebb.Mivel csak a derekamat takarta a törölköző,"csodás" kilátása volt.Paprikavörös fejjel fordítottam neki hátat.
-Hozni...betudnád...ruhámat...kinthagytam...fölsőmet.-dadogtam össze vissza.
Nem válaszolt de a következő pillanatban megéreztem a kezét a vállamon.
-Tessék...itt...van.-kivettem a kezéből és gyorsan belebújtam.
-Itt maradsz vagy...-kérdeztem mostmár ránézve.Láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkodik de csak megrázta a fejét és kirohant a fürdőből majd hallottam az ajtó csapódását is.Visszamentem a szobába és felöltöztem.Délután 4-ig nem is láttam aztán mikor hazajött nem szólt hozzám csak köszönt.Úgy járt kelt mint egy élőhalott.Este a kanapén aludt és csak másnap reggel változott a helyzet.
2011. febr. 6.
8.feji
Sziasztok!
Sajnálom,hogy ennyit kellett várnotok de nagynehezen megtudtam írni a következő fejezetet.Nem lett annyira nagy szám mert próbáltam minnél hamarabb megírni de azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást mindenkinek!
Puszi:Lüszy
8.Egyszer minden titokra fényderül.
Teljes erőmből futottam és a sötétben alig láttam a kocsikat.Nagynehezesn de sikerült megtalálnom Jacob kocsiját és odarohantam.Jacob a kocsiban a fejét a kezébefogva ült az ülésen.Nem vett észre ezért nagylevegőtvettem és bekopogtam az ablakon.Erre ő felkapta a fejét és könnyes szemekkel nézett rám.
Amikor meglátta,hogy alig van rajtam ruha rögtön kinyitotta az ajtót én pedig beszálltam.
-Szia.-suttogtam.Nem tudtam mit fog csinálni.De meglepetésemre hozzámszólt.Vagyis inkább kiabált.
-Normálisvagy? Ilyen hidegben ilyen hiányos öltözetben.Beteg leszel.-rögtön bekapcsolta a fűtést és hátranyúlt egy pokrócért amit széthajtva rámterített.
-Miért futottál el?-kérdeztem összehúzot szemöldökkel.Sokáig így ültünk csenbeburkolózva mivel nem nagyon akaródzott válaszolni a kérdésemre aztán egyszer csak kirobbantbelőle minden.
-Elszúrtam mindent.Bárcsak akkor ott 2 éve a parton megcsókoltalak volna és akkor nem lenne most ez.2 évig szenvedtél és én is a hülyeségem miatt.Ha 2 éve megcsókoltalak volna már rég együtt lehetnénk,nem lettél volna egyedül a születésnapjaidon,nekem nem kellett volna elköltöznöm,nem kellett volna titkolom,hogy szerelmes vagyok beléd és akkor most talán nem menél hozzá ahoz a sráchoz.-én karbatett kézzel és beharapott ajkakkal néztem rá.Nem hiszem el.Tehát ezért.Amiatt futott ki mert szeret és fáj neki ha Matt-tel lát?
-Jacob...nézz rám.-nemnézettrám ezért megpróbáltam a fejét magamfelé fordítani de ő nem engedte.Utolsó ötletemet megvalósítva beleültem az ölébe,lábaimat csípője melléfektetve,így eléggé félreérthető pózba kerültünk.Éreztem ahogy izmai megfeszülnek alattam és a lélegzete elakad.Próbált leszedni magáról de ezzel csak azt érte el,hogy éreztem keményedni valamit a két combom között,és minde a kettőnk lélegzete felgyorsult.Végül abbahagyta a próbálkozást és végre rámnézett.Ahogy rámnézett hirtelen nagyon melegem lett.
-Még mindig aranyos vagy ha elpirulsz.-nézet mosolyogva a szemembe amitől én mégjobban elpirultam ami ő meg nevetni kezdett.
-Még mindig gonosz vagy.-néztem rá tettetett morcossággal.-De a lényeg...-néztem mélyen a szemébe amire az ő arca elkomorodott és elfordította a fejét.
-Inkább felejtsük el.Legyetek boldogok és ennyi.-a hangja annyira fájdalmasan csengett,hogy a szívem szorult össze.
-Kérlek...nézz rám.Csak egy percre.Aztán ha elmondtam mindent,eldöntöd,hogy mit csinálsz és,hogy hogyan állszmajd hozzá a dolgokhoz.-sóhajtott egyet majd rámfordította fejét.
-Hallgatlak.
-Matt-tel azután kezdtem el járni miután te és a többiek megutáltatok...
-Nem utálunk téged.-nézett rám kétségbeesett szemekkel.
-Sajnálom abból,hogy kerültök és alig látlak titeket nekem az jött le,hogy utáltok.Naszóval...jártam vele egészen két hónappal ezelőttig.Amikor ugyanis időtkért és utána csak barátok voltunk ő,Emily és apukád miatt nem lettem csak depressziós de leginkább Billy miatt.Aztán ma mondta,hogy folytassuk ott ahol abbahagytuk.Utána mint láttad megkérte a kezem.Én pedig igent mondtam...-két percig csendben voltunk és Jacob is próbálta lenyugtatni magát.Mikor újból megpróbált visszaültetni a helyemre hozzátettem.-...de nem szerelemből és végképp nem azért mert hozá akarok menni.
-Akkor miért?-nézett rám hitetlenkedve és ismét elfordította a fejét.
-Mert...lehet,hogy szeretem de van valaki más akit már amióta megpillantottam nem tudok kiverni a fejemből,ezért is jártam vele...hátha elfelejtem azt a srácot.De azért mondtam igent mert nem akartam,hogy mindenki kinevess vagy ilyesmi.Aztán mondta,hogy nem kell hozzámennem és,hogy ő nem haragszik emiatt,elősször nem értettem miért mondja ezt de ő sem hülye látta,hogy hogy nézek a srácra.
-Szóval van mégegy srác.Hurrá!Hazaviszlek aztán én is hazamegyek.
-Jacob!...Te...ho...hogy tekintesszrám?Mint a hugodra?Barátodra?Vagy máshogy?-próbáltam kiszedni belőle,hogy mit érez irántam.Féltem,hogy csalódok de azért tudni akartam.
-Nem.Már mióta megpillantottalak...-rámnézett és csak őszinteséget és...szerelmet láttam a szemében.-Bessy én szeretlek.Akkor 2 éve csak azért nem csókoltalakmeg mert féltem.Féltem és még mostis félek mivel ottvan az a "képességed" és nem tudsz mindent rólam.Elakartam mondani mindent de féltem,hogy elriasztalak magamtól.És azt nem élném túl.Te havonta egyszer ha láttál de én mindig ottvoltam mindenhol veled,mert szeretlek.-elkezdett közeledni ismét és mielőtt megcsókoltvolna el akart húzódni de én idejében kapcsoltam és magamhozhúztam,hogy megcsókoljam.Ő az elején nem csókolt vissza és eléggé merev volt a tartása is de miután én kezeimet átkulcsoltam a nyakakörül ő is átfogta a derekamat és úgy csókoltuk egymást.A levegőhiánymiatt szakadtunk el egymástól.Homlokomot az ő homlokának döntöttem és úgy suttogtam.
-Szeretlek.Nem jönnél vissza?Billy-nek nagyon hiányzol és nekem is.Igaz ma nem lesz otthon.
-Egyedül leszel?-húzódott el tőlem.
-Ha te nem maradsz ott akkor igen.
-Renben,úgyis van mit megbeszélnünk.-apró puszit nyomtam a szájára és visszaültem az anyósülésre.
-Takard be magad nehogy megfázz!-én úgy tettem ahogy mondta aztán már indultunk is haza.
Hamar hazaértünk Jacob illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.Elővettem a kulcsot a zsebemből és kinyitottam az ajtót majd beengedtem Jacobot és utána én is beléptem magammögött kulcsrazárva az ajtót.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdeztem me tőle.Kicsit furcsa volt ugyanis Jacob már régebb óta itt lakik én meg csak pár éve.
-Most nem köszönöm inkább beszélgessünk.-ült le a kanapéra és mutatta hogy üljek le énis.Amikor viszont leakartam mellé ülni ő belehúzott az ölébe és a paplant ami eddig a hátamon pihent most úgy rakta rám,hogy mindenhol be legyek takarva.Én pedig a melkasára hajtva fejemet hallgattam kissé felgyorsult szívdobogását.
-Miről beszélgessünk?-kérdeztem
-Milenne ha kérdeeznélek te őszintén válaszolnál és után fordítva?-moslygott le rám mire én csak bólintottam egyet szintén mosolyogva.
-Öhm...ez a Max vagy ki...
-Matt.-vágtam közbe.
-Nem nagyon érdekel,hogy hívják de legyen ahogy akarod.Szóval ezt a Matt-et honnan ismered,és mi volt köztetek?
-Látom kiverte nálad a biztosítékot.-kuncogtam a mellkasába-A suliban ismertem meg és mintmár mondtam együtt voltunk.De előre mondom,hogy nem történt semmi olyan amire gondolnál...-pirultam el ismét.
-Ez megnyugtató.-nevetett hangosan és kipirult arcomat kezdte simogatta mire én lehunytam a szemem és mintha egy kismacska dorombolna olyan hangot adtam ki amin ismét kuncogott.Két perc múlva már álmodtam.
A parton voltunk és az az ember aki akkor még régen megtámadott ismét ott volt és énis meg Jacob.
-Bessy FUSS!-kiabálta Jacob de én nem mozdultam aztán magamögé lököt és én a vízbe estem.Mikor ismét odanéztem Jacobot nem láttam sehol de viszont az ő helyén egy hatalmas rozsdabana farkas volt.Pontosabban az a farkas aki megmentett annó,körülötte pedig Jacob ruhái szétszakadva.
Nagyon megijedtem.Aztán az ember nekirohant a farkasnan aki ugyan úgy tett.Az elején úgylátszott a farkas áll nyerésre de aztán az erdőből kijött még két ember és rátámadtak ők is.A farkast pont mellém dobták el.Aztán három ember hirtelen elkezdett futni hihetetlen sebességgel.Mikor az erdő szélére értek megláttam az okát.Még hat farkas futott utánuk.Azután miután eltüntek legugolnam a farkas mellé aki még egy utolsó pillantást vetett rám aztán a szemei örökre lecsukódtak.Abban az utolsó pillantásban sok mindent láttam:sajnálatot,szomorúságot,féltést...de legfőképp szerelemet.A farkas eltünt és Jacobot láttam magam előtt.Rájöttem,hogy miért éreztem magam biztonságban Jacob és a farkas közelében is egyaránt.Miért éreztem mérhetetlen nagy szeretetet mind a kettőjük iránt.Az ég sötétlett és a hold is feljött.Teliholdvolt.Valahol messze hat kölömbő fájdalmas farasüvöltést lehetett hallani,és én csak tehetetlenül sírtam szerelmem mellett.
A saját sírásomra keltem fel és mellettem Jacob is.
-Ssss... ne sírj.Csak rosszat álmodtál.Semmi baj.
-Nem...nem lehetett álom hiszen minden amit álmodtam valóság.A támadás két éve,a farkasok,te,a biztonság.-ahogy ezeket soroltam Jacob teste megfeszült és szerintem lélegezni is elfelejtett.-Jacob kérlek mond el mi történik itt!-néztem rá könnyes szemekkel.Kint már világos volt és sütött a nap ami itt nagyon ritka.Hát ez most rossz időzítés...ha ez mind igaz akkor a legkevésbésem illik a mai naphoz.Szó sincs arról,hogy félek nem sokkal több.Rettegek.Nem a farkasoktól hanem attól az embertől.De akkor már lehetséges,hogy nem is az?Lehet,hogy tényleg vannak társai és engem akarnak?Vagy ami mégrosszab Jacobot?
-Bess nem hiszem,hogy ha elmondom sokkat javítanák vele a helyzeten,sőt lehet csak rosszabb lenne tőle.-nézett szomorúan a szemembe,de én meg akartam tudni.
-Kérlek.
Jacob fájdalmas képet vágott és kábé két percig így ültünk egymással szembe.
-Renben.-sóhajtott nagyot.Egy percig elmerült gondolataimba és gondolom azt próbálta eldönteni ,hogy hogyan mondja el nekem.Nagylevegőt vett és belekezdett.-A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni.Egyetlen ellenségük van:A hidegek vagyis...a vámpírok.Amikor egy vámpír van a közelben átalakulnak farkasokká azért,hogy megtudják védeni az embereket.A farkasokat ne úgy képzel el mint amikről eddig olvastál vagy filmben láttad.Egy rendes farkashoz hasonlít csak nagyobb és bármikor át tud alakulni.Aztán az utóbbi időben...rájöttünk,hogy ez nem csak legenda.Hanem a valóság.-idegesen figyelte a reakciómat.Valahonnan már sejtettem ezt az egészet de azért így az ő szájából hallva más volt.Valószínüleg már régóta ülhettem szótlanul mivel Jacob könyörgő hangja rángatott vissza a jelenbe.
-Kérlek Bessy mondj valamit.Vagy sikíts...bármi csak ne ülj itt szótlanul mert megőrülök.-összeszedtem magam és kimontam az a kérdést ami már nyilvánvaló volt számomra.
-A...a parton kétéve Vámpír akart megtámadni engem?-kérdeztem remegő hangon Jacobotól.
-Igen.-amint kimondta én a két kezembe temettem a fejemet és próbáltam lelassítani a tólságosan is felgyorsult pulzusom.-Sajnálom.-suttogta és éreztem ahogy felállt a matracról erre viszont egyből felkaptam a fejem.
-Hova mész?-kérdeztem mostmár teljes nyugodsággal.A vámpírt megölte Jacob és ha lennének társai már még annyilenne nekem.
-Még én sem tudom.Nem megyek messze de ha valami van csak kiabálj addig hagylak gondolkodni és ha még látni akarsz akkor hívj és itt vagyok.-nézett rám és láttam a szemében a mérhetetlenül nagy fájdalmat.Miért gondolja azt,hogy nem akarom látni!?
-Jacob Black!Nem mész sehova itt maradsz és mégis miből gondolod az,hogy nem akarlak látni többet?Szeretlek és az,hogy áttudsz változni egy aranyos farkassá az nem változtat az égvilágon semmin!Úgyhogy most fogodmagad és visszaülsz szépen a helyedre!Egyépként sem végeztem veled!-próbáltam mérges lenni és sikerült is.Jacob pedig próbált komoly arcit vágni de láttam,hogy már alig bírja ki mosolygás nélkül és már én sem bírtam tovább.Hatalmas nevetés robbant ki belőlem és utána ő is követve példámat nevetve odajött hozzám és átölelte a derekamat.
-Szóval aranyos mi?Emehetnél színésznek.-mosolyott és apró puszit nyomott az arcomra majd a számra.
-Igen aranyos.-fúrtam bele fejemet a mellkasába.
-És honnan tudod melyik farkas voltam én?
-Az a vörösesbarnás.Honnan tudom? Onnan,hogy tudod mi történt a parton.És ha ez nem lenne elég akkor ottvan az,hogy mióta elősször találkoztunk azóta biztonságbanérzem magam melletted és a farkassal aki megmentette az életemet vele is biztonságban érzem magam.-néztem könnyes szemekkel rám amitől meghatódva nézett rám.
-Szeretek Bessy Claire.Mindennél jobban.
-Szeretlek Jacob Black.Örökre és mindennél jobban.
Egy hosszú,szenvedélyes csók után kimentünk a konyhába,hogy együnk valamit.
Sajnálom,hogy ennyit kellett várnotok de nagynehezen megtudtam írni a következő fejezetet.Nem lett annyira nagy szám mert próbáltam minnél hamarabb megírni de azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást mindenkinek!
Puszi:Lüszy
8.Egyszer minden titokra fényderül.
Teljes erőmből futottam és a sötétben alig láttam a kocsikat.Nagynehezesn de sikerült megtalálnom Jacob kocsiját és odarohantam.Jacob a kocsiban a fejét a kezébefogva ült az ülésen.Nem vett észre ezért nagylevegőtvettem és bekopogtam az ablakon.Erre ő felkapta a fejét és könnyes szemekkel nézett rám.
Amikor meglátta,hogy alig van rajtam ruha rögtön kinyitotta az ajtót én pedig beszálltam.
-Szia.-suttogtam.Nem tudtam mit fog csinálni.De meglepetésemre hozzámszólt.Vagyis inkább kiabált.
-Normálisvagy? Ilyen hidegben ilyen hiányos öltözetben.Beteg leszel.-rögtön bekapcsolta a fűtést és hátranyúlt egy pokrócért amit széthajtva rámterített.
-Miért futottál el?-kérdeztem összehúzot szemöldökkel.Sokáig így ültünk csenbeburkolózva mivel nem nagyon akaródzott válaszolni a kérdésemre aztán egyszer csak kirobbantbelőle minden.
-Elszúrtam mindent.Bárcsak akkor ott 2 éve a parton megcsókoltalak volna és akkor nem lenne most ez.2 évig szenvedtél és én is a hülyeségem miatt.Ha 2 éve megcsókoltalak volna már rég együtt lehetnénk,nem lettél volna egyedül a születésnapjaidon,nekem nem kellett volna elköltöznöm,nem kellett volna titkolom,hogy szerelmes vagyok beléd és akkor most talán nem menél hozzá ahoz a sráchoz.-én karbatett kézzel és beharapott ajkakkal néztem rá.Nem hiszem el.Tehát ezért.Amiatt futott ki mert szeret és fáj neki ha Matt-tel lát?
-Jacob...nézz rám.-nemnézettrám ezért megpróbáltam a fejét magamfelé fordítani de ő nem engedte.Utolsó ötletemet megvalósítva beleültem az ölébe,lábaimat csípője melléfektetve,így eléggé félreérthető pózba kerültünk.Éreztem ahogy izmai megfeszülnek alattam és a lélegzete elakad.Próbált leszedni magáról de ezzel csak azt érte el,hogy éreztem keményedni valamit a két combom között,és minde a kettőnk lélegzete felgyorsult.Végül abbahagyta a próbálkozást és végre rámnézett.Ahogy rámnézett hirtelen nagyon melegem lett.
-Még mindig aranyos vagy ha elpirulsz.-nézet mosolyogva a szemembe amitől én mégjobban elpirultam ami ő meg nevetni kezdett.
-Még mindig gonosz vagy.-néztem rá tettetett morcossággal.-De a lényeg...-néztem mélyen a szemébe amire az ő arca elkomorodott és elfordította a fejét.
-Inkább felejtsük el.Legyetek boldogok és ennyi.-a hangja annyira fájdalmasan csengett,hogy a szívem szorult össze.
-Kérlek...nézz rám.Csak egy percre.Aztán ha elmondtam mindent,eldöntöd,hogy mit csinálsz és,hogy hogyan állszmajd hozzá a dolgokhoz.-sóhajtott egyet majd rámfordította fejét.
-Hallgatlak.
-Matt-tel azután kezdtem el járni miután te és a többiek megutáltatok...
-Nem utálunk téged.-nézett rám kétségbeesett szemekkel.
-Sajnálom abból,hogy kerültök és alig látlak titeket nekem az jött le,hogy utáltok.Naszóval...jártam vele egészen két hónappal ezelőttig.Amikor ugyanis időtkért és utána csak barátok voltunk ő,Emily és apukád miatt nem lettem csak depressziós de leginkább Billy miatt.Aztán ma mondta,hogy folytassuk ott ahol abbahagytuk.Utána mint láttad megkérte a kezem.Én pedig igent mondtam...-két percig csendben voltunk és Jacob is próbálta lenyugtatni magát.Mikor újból megpróbált visszaültetni a helyemre hozzátettem.-...de nem szerelemből és végképp nem azért mert hozá akarok menni.
-Akkor miért?-nézett rám hitetlenkedve és ismét elfordította a fejét.
-Mert...lehet,hogy szeretem de van valaki más akit már amióta megpillantottam nem tudok kiverni a fejemből,ezért is jártam vele...hátha elfelejtem azt a srácot.De azért mondtam igent mert nem akartam,hogy mindenki kinevess vagy ilyesmi.Aztán mondta,hogy nem kell hozzámennem és,hogy ő nem haragszik emiatt,elősször nem értettem miért mondja ezt de ő sem hülye látta,hogy hogy nézek a srácra.
-Szóval van mégegy srác.Hurrá!Hazaviszlek aztán én is hazamegyek.
-Jacob!...Te...ho...hogy tekintesszrám?Mint a hugodra?Barátodra?Vagy máshogy?-próbáltam kiszedni belőle,hogy mit érez irántam.Féltem,hogy csalódok de azért tudni akartam.
-Nem.Már mióta megpillantottalak...-rámnézett és csak őszinteséget és...szerelmet láttam a szemében.-Bessy én szeretlek.Akkor 2 éve csak azért nem csókoltalakmeg mert féltem.Féltem és még mostis félek mivel ottvan az a "képességed" és nem tudsz mindent rólam.Elakartam mondani mindent de féltem,hogy elriasztalak magamtól.És azt nem élném túl.Te havonta egyszer ha láttál de én mindig ottvoltam mindenhol veled,mert szeretlek.-elkezdett közeledni ismét és mielőtt megcsókoltvolna el akart húzódni de én idejében kapcsoltam és magamhozhúztam,hogy megcsókoljam.Ő az elején nem csókolt vissza és eléggé merev volt a tartása is de miután én kezeimet átkulcsoltam a nyakakörül ő is átfogta a derekamat és úgy csókoltuk egymást.A levegőhiánymiatt szakadtunk el egymástól.Homlokomot az ő homlokának döntöttem és úgy suttogtam.
-Szeretlek.Nem jönnél vissza?Billy-nek nagyon hiányzol és nekem is.Igaz ma nem lesz otthon.
-Egyedül leszel?-húzódott el tőlem.
-Ha te nem maradsz ott akkor igen.
-Renben,úgyis van mit megbeszélnünk.-apró puszit nyomtam a szájára és visszaültem az anyósülésre.
-Takard be magad nehogy megfázz!-én úgy tettem ahogy mondta aztán már indultunk is haza.
Hamar hazaértünk Jacob illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.Elővettem a kulcsot a zsebemből és kinyitottam az ajtót majd beengedtem Jacobot és utána én is beléptem magammögött kulcsrazárva az ajtót.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdeztem me tőle.Kicsit furcsa volt ugyanis Jacob már régebb óta itt lakik én meg csak pár éve.
-Most nem köszönöm inkább beszélgessünk.-ült le a kanapéra és mutatta hogy üljek le énis.Amikor viszont leakartam mellé ülni ő belehúzott az ölébe és a paplant ami eddig a hátamon pihent most úgy rakta rám,hogy mindenhol be legyek takarva.Én pedig a melkasára hajtva fejemet hallgattam kissé felgyorsult szívdobogását.
-Miről beszélgessünk?-kérdeztem
-Milenne ha kérdeeznélek te őszintén válaszolnál és után fordítva?-moslygott le rám mire én csak bólintottam egyet szintén mosolyogva.
-Öhm...ez a Max vagy ki...
-Matt.-vágtam közbe.
-Nem nagyon érdekel,hogy hívják de legyen ahogy akarod.Szóval ezt a Matt-et honnan ismered,és mi volt köztetek?
-Látom kiverte nálad a biztosítékot.-kuncogtam a mellkasába-A suliban ismertem meg és mintmár mondtam együtt voltunk.De előre mondom,hogy nem történt semmi olyan amire gondolnál...-pirultam el ismét.
-Ez megnyugtató.-nevetett hangosan és kipirult arcomat kezdte simogatta mire én lehunytam a szemem és mintha egy kismacska dorombolna olyan hangot adtam ki amin ismét kuncogott.Két perc múlva már álmodtam.
A parton voltunk és az az ember aki akkor még régen megtámadott ismét ott volt és énis meg Jacob.
-Bessy FUSS!-kiabálta Jacob de én nem mozdultam aztán magamögé lököt és én a vízbe estem.Mikor ismét odanéztem Jacobot nem láttam sehol de viszont az ő helyén egy hatalmas rozsdabana farkas volt.Pontosabban az a farkas aki megmentett annó,körülötte pedig Jacob ruhái szétszakadva.
Nagyon megijedtem.Aztán az ember nekirohant a farkasnan aki ugyan úgy tett.Az elején úgylátszott a farkas áll nyerésre de aztán az erdőből kijött még két ember és rátámadtak ők is.A farkast pont mellém dobták el.Aztán három ember hirtelen elkezdett futni hihetetlen sebességgel.Mikor az erdő szélére értek megláttam az okát.Még hat farkas futott utánuk.Azután miután eltüntek legugolnam a farkas mellé aki még egy utolsó pillantást vetett rám aztán a szemei örökre lecsukódtak.Abban az utolsó pillantásban sok mindent láttam:sajnálatot,szomorúságot,féltést...de legfőképp szerelemet.A farkas eltünt és Jacobot láttam magam előtt.Rájöttem,hogy miért éreztem magam biztonságban Jacob és a farkas közelében is egyaránt.Miért éreztem mérhetetlen nagy szeretetet mind a kettőjük iránt.Az ég sötétlett és a hold is feljött.Teliholdvolt.Valahol messze hat kölömbő fájdalmas farasüvöltést lehetett hallani,és én csak tehetetlenül sírtam szerelmem mellett.
A saját sírásomra keltem fel és mellettem Jacob is.
-Ssss... ne sírj.Csak rosszat álmodtál.Semmi baj.
-Nem...nem lehetett álom hiszen minden amit álmodtam valóság.A támadás két éve,a farkasok,te,a biztonság.-ahogy ezeket soroltam Jacob teste megfeszült és szerintem lélegezni is elfelejtett.-Jacob kérlek mond el mi történik itt!-néztem rá könnyes szemekkel.Kint már világos volt és sütött a nap ami itt nagyon ritka.Hát ez most rossz időzítés...ha ez mind igaz akkor a legkevésbésem illik a mai naphoz.Szó sincs arról,hogy félek nem sokkal több.Rettegek.Nem a farkasoktól hanem attól az embertől.De akkor már lehetséges,hogy nem is az?Lehet,hogy tényleg vannak társai és engem akarnak?Vagy ami mégrosszab Jacobot?
-Bess nem hiszem,hogy ha elmondom sokkat javítanák vele a helyzeten,sőt lehet csak rosszabb lenne tőle.-nézett szomorúan a szemembe,de én meg akartam tudni.
-Kérlek.
Jacob fájdalmas képet vágott és kábé két percig így ültünk egymással szembe.
-Renben.-sóhajtott nagyot.Egy percig elmerült gondolataimba és gondolom azt próbálta eldönteni ,hogy hogyan mondja el nekem.Nagylevegőt vett és belekezdett.-A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni.Egyetlen ellenségük van:A hidegek vagyis...a vámpírok.Amikor egy vámpír van a közelben átalakulnak farkasokká azért,hogy megtudják védeni az embereket.A farkasokat ne úgy képzel el mint amikről eddig olvastál vagy filmben láttad.Egy rendes farkashoz hasonlít csak nagyobb és bármikor át tud alakulni.Aztán az utóbbi időben...rájöttünk,hogy ez nem csak legenda.Hanem a valóság.-idegesen figyelte a reakciómat.Valahonnan már sejtettem ezt az egészet de azért így az ő szájából hallva más volt.Valószínüleg már régóta ülhettem szótlanul mivel Jacob könyörgő hangja rángatott vissza a jelenbe.
-Kérlek Bessy mondj valamit.Vagy sikíts...bármi csak ne ülj itt szótlanul mert megőrülök.-összeszedtem magam és kimontam az a kérdést ami már nyilvánvaló volt számomra.
-A...a parton kétéve Vámpír akart megtámadni engem?-kérdeztem remegő hangon Jacobotól.
-Igen.-amint kimondta én a két kezembe temettem a fejemet és próbáltam lelassítani a tólságosan is felgyorsult pulzusom.-Sajnálom.-suttogta és éreztem ahogy felállt a matracról erre viszont egyből felkaptam a fejem.
-Hova mész?-kérdeztem mostmár teljes nyugodsággal.A vámpírt megölte Jacob és ha lennének társai már még annyilenne nekem.
-Még én sem tudom.Nem megyek messze de ha valami van csak kiabálj addig hagylak gondolkodni és ha még látni akarsz akkor hívj és itt vagyok.-nézett rám és láttam a szemében a mérhetetlenül nagy fájdalmat.Miért gondolja azt,hogy nem akarom látni!?
-Jacob Black!Nem mész sehova itt maradsz és mégis miből gondolod az,hogy nem akarlak látni többet?Szeretlek és az,hogy áttudsz változni egy aranyos farkassá az nem változtat az égvilágon semmin!Úgyhogy most fogodmagad és visszaülsz szépen a helyedre!Egyépként sem végeztem veled!-próbáltam mérges lenni és sikerült is.Jacob pedig próbált komoly arcit vágni de láttam,hogy már alig bírja ki mosolygás nélkül és már én sem bírtam tovább.Hatalmas nevetés robbant ki belőlem és utána ő is követve példámat nevetve odajött hozzám és átölelte a derekamat.
-Szóval aranyos mi?Emehetnél színésznek.-mosolyott és apró puszit nyomott az arcomra majd a számra.
-Igen aranyos.-fúrtam bele fejemet a mellkasába.
-És honnan tudod melyik farkas voltam én?
-Az a vörösesbarnás.Honnan tudom? Onnan,hogy tudod mi történt a parton.És ha ez nem lenne elég akkor ottvan az,hogy mióta elősször találkoztunk azóta biztonságbanérzem magam melletted és a farkassal aki megmentette az életemet vele is biztonságban érzem magam.-néztem könnyes szemekkel rám amitől meghatódva nézett rám.
-Szeretek Bessy Claire.Mindennél jobban.
-Szeretlek Jacob Black.Örökre és mindennél jobban.
Egy hosszú,szenvedélyes csók után kimentünk a konyhába,hogy együnk valamit.
2011. jan. 30.
7.feji
Sziasztok!
Képzeljétek sikerült megírnom a következő fejezetet és elég hosszó lett.Remélem tetszeni fog.A képeknél megtaláljátok a ruhákat,hajakat kiegészítés képpen.
7.Szalagavató
2 évvel késöbb
2 év.Ennyi telt el a szüleim halála óta.Tegnap volt a 18. születésnapom de semmi örömömöt nem érzek.Miért?A majdnem csókunk óta Jacob-bal rettenetesen megromlott a kapcsolatunk és késöbb az összes többi barátommal is.Egy baátom van pontosabban a volt pasim akivel a pénteki szalagavatón is táncolni fogok,és néha beszélek Emily-vel telefonon vagy elmegyünk vásárolni.Billy mindig bíztat,hogy nem lesz semmi baj és nemsokára kibékülünk...de én már nemhiszek ebben.Jacob már sosem alszik itthon és egy hónapban egyszer ha látom.Küldtem neki meghívót és kértem,hogy jelezzen ha jön,ha nem.De semmi.Most éppen a suliba készülök és azon gondolkozom mit rontottam el.Talán ő neki az a baj,hogy idejöttem?De hiszen az elején olyan jól megvoltunk.Szóval a 18.születésnapomat főzéssel és takarítással töltöttem.Billy ajánlotta,hogy csináljunk valamit de én elutasítottam.Hisz mit ér a 18.születésnapom barátok és buli nélkül!?Amikor elvágtam valamimet vagy olyan helyzetbe kerültem,továbbra is tudtam használni azt a bizonyos "erőmet".
Vállamra vettem a táskát es elindultam a suliba.Mivel nincs ki vigyen és a motorom rossz ezért már egy ideje gyalog járok suliba is.Mikor megérkeztem Matt (a volt pasim) odaszaladt hozzám és két puszival üdvözölt.
-Szia Bessy!Képzeld ma egész nap próbálunk mivel előrehozták a szalagavatót totál káoszvan mindenhol a teremhiány meg minden.Szerencse,hogy nekünk erre a hétre le lett foglalva.-lihegett
-Úristen!És mikor lesz?-kérdeztem kétségbeesve
-Ne akadj ki.-próbált nyugtatni.-Holnapután.
-Úristen ezt nem hiszem el,ilyen nincs,nekem annyi...-kapkodtam a levegőt.
-Hé-hé-hé...Nyugi.Na de gyere menyünk mert mingyárt kezdődik az első próbánk.Elősször a keringő aztán az osztálytánc.
Az egész napot próbálással töltöttük és teljese lefáradt mindenki.A tanár engem és Matt-et tett előre mivel mivoltunk a legjobbak aza osztályból.A holnapi napot is próbával fogjuk tölteni és az utolsó óra osztályfőnöki lesz,hogy megbeszéljük a menetet.Szerdán reggel főpróba aztán délután 4-kor még egy amikor ugyanis a szalagtűzéshez a bevonulást fogjuk elprőbálni és 8-kor kezdődik az egész.Valószínű valamikor éjfél körül lesz vége és aki akar még ottmaradhat bulizni is.Nem tervezem,hogy ottmaradok mivel minek és kivel?Csak azért meg nemfogok elmenni hogy elszívjam a levegőt a táncolóktól.
-Megjöttem!-kiabáltam be.Amint beljebb értem Jacob-bal találtam szembe magam aki éppen Billy-vel beszélgetett.-Sziasztok!Csinálok valami ebédet aztán elmegyek műkörmöshöz meg veszek cipőt.Előrrébhozták a szalagavatót.Holnapután lesz és totál káosz van.A tanár még ma alakította át a keringő végét és ma is és meg még holnapis egész nap próbálni fogunk.-raktam le a táskám és közben nekiállttam elkészíteni a husosmakarónit.
-Keringőzöl?-nemis a kérdés lepett meg hanem az aki kérdezte.
-Igen.Talán valami gond van vele?-néztem felhúzott szemöldökkel Jacob-ra aki csak megvonta a vállát és bevonult a szobájába ami mostmár az enyém.Ugyanis minden cuccát elvitte csak egy kics komód van amiben van egy pár ruhája.Miután elkészültem az ebéddel szedtem két tányérral és letettem az asztalra.Billy rögtön nekilátott de Jacob még mindig a szobámban volt.
-Jacob kész az ebéd.-kopogtam be mire az ajtó kinyílt és se szó se beszéd kivonult a konyhába és elkezdett ő is enni.
-Na jó , jóétvágyat.Én elmentem,majd jövök valamikor.Sziaszok!
Elsétáltam a buszmegállóhoz és éppen,hogy odaértem mivel a busz pont akkor érkezett meg.Felszálltam rá és az elvitt egészen abba a boltba ahova akatam menni.Hosszas keresgélés után megtaláltam a megfelelő cipőket aztán már száguldottam is a műkörmöshöz.3 óra mulva a végeredménnyel nagyon elégetett voltam.Teljesen illik a keringőhöz és az ára se volt olyan hú de magas,readásul a csaj nagyon kedvesvolt.
Mikor hazértem Jacob már nem volt ott.A keringőhöz édesanyám esküvői ruháját fogom felvenni.Még ö mondta,hogy azt szeretné ha azt viselném amit persze én szívesen meg is teszek.
A következő nap is hamar eltelt.Már az egész osztály teljesen fáradt volt a próbák végére.Hazamentem és meglepetésemre ismét Jacob-ba botlottam.Próbáltam vele beszélgetni de ő nem szólt hozzám ami rettentő rosszul esett,mivel még mindig szerelmesvagyok belé.Nemtudom kiverni a fejemből.Bármennyire fáj is,hogy így viselkedik velem és,hogy nem szeret én attól még ugyanúgy szerelmesvagyok belé.
-Szánalmas vagy Jacob Black!A 18. születésnapomat és még a 17.-et is egyedül töltöttem takarítottam és főztem...-suttogva tettem hozzá-de már nem érdekel.Ő meglepődve nézett rám.Lehet nem is tudta,hogy most volt a születésnapom.Ismét dühös lettem és kiabáni kezdtem.-2 éve tűröm ezt az egészet.Elősször te aztán mindenki más is megutált.Fogalmamsincs miért...de mostmár ez sem érdekel.Eddig próbáltam jóvátenni az amit elkövettem,bármi is volt az,de téged az se érdekelne ha öngyilkos lennék miattad és a többiek miatt.Ha te így akkor én is.Mostantól magasról szarokrád!-teli torkomból kiabáltam rá aztán a szobámba futottam és kulcsrazártam az ajtót.Egyeltalán nem voltam dühös,sokkal inkább megbántott és elhanyagolt.Már két éve úgy nézek ki mint egy szekrényben tárolt doboz amit csak néha vettek elő.Billy-nek ,Matt-nek és Emily-nek köszönhetem,hogy még nem lettem depressziós.Addig sírtam mív végül elaludtam.
A reggel ugyan olyan volt mint mint az elmúlt két nap,sulibamentem ahol próbáltam aztán hazajöttem és volt egykis időm pihenni,de aztán készülődnöm kellett.Gondolkoztam a sminkemen és a hajamon is végül amellett döntöttem,hogy megkérem Emily-t hogy jöjjön át és csinálja meg nekem.
-Szia Emily.Bessy vagyok.Át tudnál jönni segíten?A hajamat meg a sminkemet kéne megcsinálni!?
-Szia.Persze megyek kb 10 perc és ottvagyok.
-Köszönöm
-Semmiség.
Éppen a ruhámat próbáltam mikor csöngettek.Ígyhát ruhába mentem ajtótnyitni.
-Szia.Wáooo...csini.:ölelt meg Emily és adott két puszit az arcomra.
-Szia.Köszi,éppen most próbálom a ruhákat.-mondtam neki miután beendgedtem.
-Értem.Egyépként mien hajat szeretnél?-kérdezte miközben bevonultunk a fürdőbe és magunkrazártam.
-Hát...igazságszerint fogalmamsincs.Rádbízom.-gyorsan átvettem a ruhámat,hogy ne a kosztümöm legyen olyan.Nem vagyok szégyenlős lányok előtt.Fiúk előtt viszont nagyonis,habár eddig még nem vetkőztem senki előtt.A fürdőruha valamiért nem zavar de ha csak simán kellene lennem akkor biztos paradicsom lenék.Emily megmosta a hajamat és gyönyörűen megcsinálta.Sokat nőtt a hajam a két évben és nekem eszemágábansincs mégegyszer levágatni.A hajam után megcsinálta a sminkemet is és végül segített felvenni a ruhámat is.
-Sajnálom,hogy nem tudok elmenni de Sam nem enged.Nemtudom mi van a fiúkkal,egyszercsak Jacob teljesen letört aztán a többi fiú is.
-Semmi baj,megértem.Egyépként én sem tudom,hogy mivan Jacob-bal.A többi fiúval meg már nem is találkozom szinte.Seth-el se beszélek sose.Ő is kerül,mint mindenki más.Egyedül te és Matt vagytok nekem.-Emily együttérzően átölelt mikor látta az előbuggyanni készülő könnyeimet.
-Jaj Bess.Nagyon sajnálom,már próbáltam őket rábírni de semmi nem hat rájuk.Na de nesírj,ma legyél boldog!Elvigyelek a suliba?
-Nem kell köszönöm,megoldom.
-Rendben akkor én megyek is.Szia.
-Szia.
Miután elment én összeszedtem a cuccaimat és elindultam a suliba.Billy majd 8-ra jön.Ő az egyetlen aki eljön.
Mikor beértem a suliba ismét Matt-be botlottam.
-Szia Bess.Huhhh...hát...nagyon csinos.-vigyorgott rám amit én ugyanúgy viszonoztam.
-Köszi.Te is jól nézel ki.
-Bess..nemlehetne,hogy...tudod folytassuk ott ahol abbahagytuk.Tudom szünetetkértem de már tudom mit akarok.Én szeretlek.-Akkor és ott jöttem rá.Matt-be is szerelmes vagyok.Jacob-ba jobban de az a szerelmem viszozatlan.Matt viszont tényleg szeret.Két évig jártunk és mindent tudunk egymásrol.
-Rendben.-mosolyogtam és megcsókoltam.-De menjünk.
-Persze.Szeretlek.
A nagy próbálásba márcsak azt vettük észre,hogy a vendégek az ajtóban tömörülnek.
-Jóestét kívánok minden jelenlévőnek!Én vagyok a mai "műsorvezető".Mindenki tudja miért vagyunk most itt.A 4 végzős osztály ma kapja meg a kis kék szalagját ami már több ezeréves hagyomány nemcsak itt hanem mindenhol máshol a világon.Az a bizonyos kis kék szalag sokmindennek a jelképe.A múlt-nak a jelen-nek és a jövő-nek.A múlt az elmúlt 4 évhez és a gyermekkorhoz kapcsolódik.A jelen a mostani szalagtűzéshez.A jövő pedig ahoz ami ezekre a fiatalokra vár.Mielőtt az osztályok bevonulnak kérem énekeljük együtt a Himnuszt.-hallottuk meg a "műsorvezető" hangját.Mi már a függöny mögött álltunk és ott hallgattuk a Himnuszt.Amikor megindult a zene a 12/A és 12/B két oldat felsorakozott a 12/C-sek az A-sok mögött mipedig a B-sek mögött és követtük őket. Már majdnem leültünk amikor Matt megbögdösött.
-Nézz föl!
Nem értettem miért mondja ezt de azért fölnéztem és majd leesett állal bámultam a Billy mellett ülő Jacobot.Ők is pont engem néztek és elkezdtek integetni.Mind ketten.Sose voltam még ilyen boldog.Méghacsak Billy kedvéért is de ittvan Jacob.Visszafordultam előre és végigültem az első 3 osztályt.Aztán minket szólítottak és szépen lassan egymás kezét fogva kivonultunk.
-Ann Witskowski.
-Peter Mark.
-Hedrig Wolf.
-Emma Builds.
-Clara Hart.
-Lora Luts.
-Alice Maria Roberts.
-Seth Clearwater.-lehet,hogy miatta jött csak el?De akkor a többiek miért nem jöttek el?
-Chatrina Holk.
-Matt La.ner.-itt alapjából én tapsoltam a leghangosabban és a legtovább de Jacob is elkezdett üvöltöznineki mint a többiek.
-Charlotte Kwart.-a következő én vagyok.Készültem az induláshoz.
-Bessy Jacki Claire.-Seth-nél nagyobb tapsot kaptam.Fogalmamsincs hogyan hiszen engem mindenki utál.Odanéztem Jacobékhoz.Mind a ketten őrülten tasoltak.Billy arcán hatamas vigyor ült de Jacob csak megdöbbenve bámult rám.Miután feltűzték a szalagom visszasétáltam a helyemre.Amíg a többieknek is feltűzték a szalagot.Jacob mutogatott valamit.De nem értettem,hogy mit akar.Amikor mindenkinek feltűzték a szalagot kivonultunk és megrohamoztuk az öltözőnket.A keringővel kezdjük.Alősször a 12/B fog keringőzni aztán mi.Mivel csak a 2 osztály táncolt utána jönnek az A-sok,B-sek,C-sek és végül mi.
Éppen sikerült felvennem a ciőpőmet mert már sorakoztunk is a keringőhöz.
-Izgulsz?-fogtam meg a kezem az ajtó előtt Matt.Mi vagyunk legelöl és ha mi elrontjuk akkor mindenki más is elrontja.
-Egy kicsit.-az igazság az,hogy nagyon izgultam de íg hogy Matt ittvan kicsit nyugodtabb voltam.Apró csókot nyomott a számra aztán meghallottuk a zenét és az ajtó kinyílt nekünk pedig muszály volt elindulnunk.
Képzeljétek sikerült megírnom a következő fejezetet és elég hosszó lett.Remélem tetszeni fog.A képeknél megtaláljátok a ruhákat,hajakat kiegészítés képpen.
7.Szalagavató
2 évvel késöbb
2 év.Ennyi telt el a szüleim halála óta.Tegnap volt a 18. születésnapom de semmi örömömöt nem érzek.Miért?A majdnem csókunk óta Jacob-bal rettenetesen megromlott a kapcsolatunk és késöbb az összes többi barátommal is.Egy baátom van pontosabban a volt pasim akivel a pénteki szalagavatón is táncolni fogok,és néha beszélek Emily-vel telefonon vagy elmegyünk vásárolni.Billy mindig bíztat,hogy nem lesz semmi baj és nemsokára kibékülünk...de én már nemhiszek ebben.Jacob már sosem alszik itthon és egy hónapban egyszer ha látom.Küldtem neki meghívót és kértem,hogy jelezzen ha jön,ha nem.De semmi.Most éppen a suliba készülök és azon gondolkozom mit rontottam el.Talán ő neki az a baj,hogy idejöttem?De hiszen az elején olyan jól megvoltunk.Szóval a 18.születésnapomat főzéssel és takarítással töltöttem.Billy ajánlotta,hogy csináljunk valamit de én elutasítottam.Hisz mit ér a 18.születésnapom barátok és buli nélkül!?Amikor elvágtam valamimet vagy olyan helyzetbe kerültem,továbbra is tudtam használni azt a bizonyos "erőmet".
Vállamra vettem a táskát es elindultam a suliba.Mivel nincs ki vigyen és a motorom rossz ezért már egy ideje gyalog járok suliba is.Mikor megérkeztem Matt (a volt pasim) odaszaladt hozzám és két puszival üdvözölt.
-Szia Bessy!Képzeld ma egész nap próbálunk mivel előrehozták a szalagavatót totál káoszvan mindenhol a teremhiány meg minden.Szerencse,hogy nekünk erre a hétre le lett foglalva.-lihegett
-Úristen!És mikor lesz?-kérdeztem kétségbeesve
-Ne akadj ki.-próbált nyugtatni.-Holnapután.
-Úristen ezt nem hiszem el,ilyen nincs,nekem annyi...-kapkodtam a levegőt.
-Hé-hé-hé...Nyugi.Na de gyere menyünk mert mingyárt kezdődik az első próbánk.Elősször a keringő aztán az osztálytánc.
Az egész napot próbálással töltöttük és teljese lefáradt mindenki.A tanár engem és Matt-et tett előre mivel mivoltunk a legjobbak aza osztályból.A holnapi napot is próbával fogjuk tölteni és az utolsó óra osztályfőnöki lesz,hogy megbeszéljük a menetet.Szerdán reggel főpróba aztán délután 4-kor még egy amikor ugyanis a szalagtűzéshez a bevonulást fogjuk elprőbálni és 8-kor kezdődik az egész.Valószínű valamikor éjfél körül lesz vége és aki akar még ottmaradhat bulizni is.Nem tervezem,hogy ottmaradok mivel minek és kivel?Csak azért meg nemfogok elmenni hogy elszívjam a levegőt a táncolóktól.
-Megjöttem!-kiabáltam be.Amint beljebb értem Jacob-bal találtam szembe magam aki éppen Billy-vel beszélgetett.-Sziasztok!Csinálok valami ebédet aztán elmegyek műkörmöshöz meg veszek cipőt.Előrrébhozták a szalagavatót.Holnapután lesz és totál káosz van.A tanár még ma alakította át a keringő végét és ma is és meg még holnapis egész nap próbálni fogunk.-raktam le a táskám és közben nekiállttam elkészíteni a husosmakarónit.
-Keringőzöl?-nemis a kérdés lepett meg hanem az aki kérdezte.
-Igen.Talán valami gond van vele?-néztem felhúzott szemöldökkel Jacob-ra aki csak megvonta a vállát és bevonult a szobájába ami mostmár az enyém.Ugyanis minden cuccát elvitte csak egy kics komód van amiben van egy pár ruhája.Miután elkészültem az ebéddel szedtem két tányérral és letettem az asztalra.Billy rögtön nekilátott de Jacob még mindig a szobámban volt.
-Jacob kész az ebéd.-kopogtam be mire az ajtó kinyílt és se szó se beszéd kivonult a konyhába és elkezdett ő is enni.
-Na jó , jóétvágyat.Én elmentem,majd jövök valamikor.Sziaszok!
Elsétáltam a buszmegállóhoz és éppen,hogy odaértem mivel a busz pont akkor érkezett meg.Felszálltam rá és az elvitt egészen abba a boltba ahova akatam menni.Hosszas keresgélés után megtaláltam a megfelelő cipőket aztán már száguldottam is a műkörmöshöz.3 óra mulva a végeredménnyel nagyon elégetett voltam.Teljesen illik a keringőhöz és az ára se volt olyan hú de magas,readásul a csaj nagyon kedvesvolt.
Mikor hazértem Jacob már nem volt ott.A keringőhöz édesanyám esküvői ruháját fogom felvenni.Még ö mondta,hogy azt szeretné ha azt viselném amit persze én szívesen meg is teszek.
A következő nap is hamar eltelt.Már az egész osztály teljesen fáradt volt a próbák végére.Hazamentem és meglepetésemre ismét Jacob-ba botlottam.Próbáltam vele beszélgetni de ő nem szólt hozzám ami rettentő rosszul esett,mivel még mindig szerelmesvagyok belé.Nemtudom kiverni a fejemből.Bármennyire fáj is,hogy így viselkedik velem és,hogy nem szeret én attól még ugyanúgy szerelmesvagyok belé.
-Szánalmas vagy Jacob Black!A 18. születésnapomat és még a 17.-et is egyedül töltöttem takarítottam és főztem...-suttogva tettem hozzá-de már nem érdekel.Ő meglepődve nézett rám.Lehet nem is tudta,hogy most volt a születésnapom.Ismét dühös lettem és kiabáni kezdtem.-2 éve tűröm ezt az egészet.Elősször te aztán mindenki más is megutált.Fogalmamsincs miért...de mostmár ez sem érdekel.Eddig próbáltam jóvátenni az amit elkövettem,bármi is volt az,de téged az se érdekelne ha öngyilkos lennék miattad és a többiek miatt.Ha te így akkor én is.Mostantól magasról szarokrád!-teli torkomból kiabáltam rá aztán a szobámba futottam és kulcsrazártam az ajtót.Egyeltalán nem voltam dühös,sokkal inkább megbántott és elhanyagolt.Már két éve úgy nézek ki mint egy szekrényben tárolt doboz amit csak néha vettek elő.Billy-nek ,Matt-nek és Emily-nek köszönhetem,hogy még nem lettem depressziós.Addig sírtam mív végül elaludtam.
A reggel ugyan olyan volt mint mint az elmúlt két nap,sulibamentem ahol próbáltam aztán hazajöttem és volt egykis időm pihenni,de aztán készülődnöm kellett.Gondolkoztam a sminkemen és a hajamon is végül amellett döntöttem,hogy megkérem Emily-t hogy jöjjön át és csinálja meg nekem.
-Szia Emily.Bessy vagyok.Át tudnál jönni segíten?A hajamat meg a sminkemet kéne megcsinálni!?
-Szia.Persze megyek kb 10 perc és ottvagyok.
-Köszönöm
-Semmiség.
Éppen a ruhámat próbáltam mikor csöngettek.Ígyhát ruhába mentem ajtótnyitni.
-Szia.Wáooo...csini.:ölelt meg Emily és adott két puszit az arcomra.
-Szia.Köszi,éppen most próbálom a ruhákat.-mondtam neki miután beendgedtem.
-Értem.Egyépként mien hajat szeretnél?-kérdezte miközben bevonultunk a fürdőbe és magunkrazártam.
-Hát...igazságszerint fogalmamsincs.Rádbízom.-gyorsan átvettem a ruhámat,hogy ne a kosztümöm legyen olyan.Nem vagyok szégyenlős lányok előtt.Fiúk előtt viszont nagyonis,habár eddig még nem vetkőztem senki előtt.A fürdőruha valamiért nem zavar de ha csak simán kellene lennem akkor biztos paradicsom lenék.Emily megmosta a hajamat és gyönyörűen megcsinálta.Sokat nőtt a hajam a két évben és nekem eszemágábansincs mégegyszer levágatni.A hajam után megcsinálta a sminkemet is és végül segített felvenni a ruhámat is.
-Sajnálom,hogy nem tudok elmenni de Sam nem enged.Nemtudom mi van a fiúkkal,egyszercsak Jacob teljesen letört aztán a többi fiú is.
-Semmi baj,megértem.Egyépként én sem tudom,hogy mivan Jacob-bal.A többi fiúval meg már nem is találkozom szinte.Seth-el se beszélek sose.Ő is kerül,mint mindenki más.Egyedül te és Matt vagytok nekem.-Emily együttérzően átölelt mikor látta az előbuggyanni készülő könnyeimet.
-Jaj Bess.Nagyon sajnálom,már próbáltam őket rábírni de semmi nem hat rájuk.Na de nesírj,ma legyél boldog!Elvigyelek a suliba?
-Nem kell köszönöm,megoldom.
-Rendben akkor én megyek is.Szia.
-Szia.
Miután elment én összeszedtem a cuccaimat és elindultam a suliba.Billy majd 8-ra jön.Ő az egyetlen aki eljön.
Mikor beértem a suliba ismét Matt-be botlottam.
-Szia Bess.Huhhh...hát...nagyon csinos.-vigyorgott rám amit én ugyanúgy viszonoztam.
-Köszi.Te is jól nézel ki.
-Bess..nemlehetne,hogy...tudod folytassuk ott ahol abbahagytuk.Tudom szünetetkértem de már tudom mit akarok.Én szeretlek.-Akkor és ott jöttem rá.Matt-be is szerelmes vagyok.Jacob-ba jobban de az a szerelmem viszozatlan.Matt viszont tényleg szeret.Két évig jártunk és mindent tudunk egymásrol.
-Rendben.-mosolyogtam és megcsókoltam.-De menjünk.
-Persze.Szeretlek.
A nagy próbálásba márcsak azt vettük észre,hogy a vendégek az ajtóban tömörülnek.
-Jóestét kívánok minden jelenlévőnek!Én vagyok a mai "műsorvezető".Mindenki tudja miért vagyunk most itt.A 4 végzős osztály ma kapja meg a kis kék szalagját ami már több ezeréves hagyomány nemcsak itt hanem mindenhol máshol a világon.Az a bizonyos kis kék szalag sokmindennek a jelképe.A múlt-nak a jelen-nek és a jövő-nek.A múlt az elmúlt 4 évhez és a gyermekkorhoz kapcsolódik.A jelen a mostani szalagtűzéshez.A jövő pedig ahoz ami ezekre a fiatalokra vár.Mielőtt az osztályok bevonulnak kérem énekeljük együtt a Himnuszt.-hallottuk meg a "műsorvezető" hangját.Mi már a függöny mögött álltunk és ott hallgattuk a Himnuszt.Amikor megindult a zene a 12/A és 12/B két oldat felsorakozott a 12/C-sek az A-sok mögött mipedig a B-sek mögött és követtük őket. Már majdnem leültünk amikor Matt megbögdösött.
-Nézz föl!
Nem értettem miért mondja ezt de azért fölnéztem és majd leesett állal bámultam a Billy mellett ülő Jacobot.Ők is pont engem néztek és elkezdtek integetni.Mind ketten.Sose voltam még ilyen boldog.Méghacsak Billy kedvéért is de ittvan Jacob.Visszafordultam előre és végigültem az első 3 osztályt.Aztán minket szólítottak és szépen lassan egymás kezét fogva kivonultunk.
-Ann Witskowski.
-Peter Mark.
-Hedrig Wolf.
-Emma Builds.
-Clara Hart.
-Lora Luts.
-Alice Maria Roberts.
-Seth Clearwater.-lehet,hogy miatta jött csak el?De akkor a többiek miért nem jöttek el?
-Chatrina Holk.
-Matt La.ner.-itt alapjából én tapsoltam a leghangosabban és a legtovább de Jacob is elkezdett üvöltöznineki mint a többiek.
-Charlotte Kwart.-a következő én vagyok.Készültem az induláshoz.
-Bessy Jacki Claire.-Seth-nél nagyobb tapsot kaptam.Fogalmamsincs hogyan hiszen engem mindenki utál.Odanéztem Jacobékhoz.Mind a ketten őrülten tasoltak.Billy arcán hatamas vigyor ült de Jacob csak megdöbbenve bámult rám.Miután feltűzték a szalagom visszasétáltam a helyemre.Amíg a többieknek is feltűzték a szalagot.Jacob mutogatott valamit.De nem értettem,hogy mit akar.Amikor mindenkinek feltűzték a szalagot kivonultunk és megrohamoztuk az öltözőnket.A keringővel kezdjük.Alősször a 12/B fog keringőzni aztán mi.Mivel csak a 2 osztály táncolt utána jönnek az A-sok,B-sek,C-sek és végül mi.
Éppen sikerült felvennem a ciőpőmet mert már sorakoztunk is a keringőhöz.
-Izgulsz?-fogtam meg a kezem az ajtó előtt Matt.Mi vagyunk legelöl és ha mi elrontjuk akkor mindenki más is elrontja.
-Egy kicsit.-az igazság az,hogy nagyon izgultam de íg hogy Matt ittvan kicsit nyugodtabb voltam.Apró csókot nyomott a számra aztán meghallottuk a zenét és az ajtó kinyílt nekünk pedig muszály volt elindulnunk.
Hibátlanul végigtáncoltuk a keringőt,és közben láttam,hogy Billy mosolyogva Jacob pedig könnyes szemekkel néz végig rajtam és a szemével egy pillanatra sem enged el.Meghajoltunk és mikor indultunk volna ki a "műsorvezető" megszólalt.Matt is visszahúzott középre és elsietett az apjához aki a tanárok melletti székeknél ült.
-Elnézést kérek,hogy félbeszakítom eme nagy eseményt de egy meglepetés vár egy bizonyos személy számára.-közben Matt is visszatért kezében egy mikrofonnal.
-Jóestét kívánok minden kedves jelenlévőnek.Elnézést kérek hogy megszakítom a szalagavatót,de egy fontos dolgot megszeretnék tenni ami talán megpecsételi az életemet.-odafordult hozzám és féltérdre ereszkedett.Úristen ez most megakarja kérni a kezem!?Ez nem normális.Miből gondolja,hogy hozzámegyek?
-Bessy Jacki Claire igérem,hogy életem végéig szeretni foglak.Kérlek itt mindenki előtt válaszolj.-vett egy pár mély levegőt aztán a szemembe nézett és kinyitotta a doboz tetejét.-Hozzám jössz feleségül?-Nem akarok hozzámenni de nem akarom,hogy mindenki lássa ahogy elutasítom.Felnéztem és láttam,hogy Jacob megmerevedett aztán felállt és elrohant.Mosolyt eröltetve az arcomra hevesen bólogatni kezdtem.
Matt látta a szememben ahogy Jacob után nézek.Felhúzta az ujjamra a gyűrűt aztán felemelt és megpörgetett.
-Köszönöm.De amikor nemlátja senki nyugodtan add vissza.Látom ahogy ránézel.Lehet szeretsz engem is de őt jobban.Tudom,és mi továbbra is barátok maradunk.Nem haragszom rád.-suttogta a fülembe.Amitől meghatódva néztem a szemébe és eltátogtam egy köszönömöt.
Az osztálytáncot is eltáncoltuk aztán én felmentem Billy-hez.
-Billy.Holvan Jacob?-néztem rá
-Kintvan a kocsiban.Tényleg hozzá akarsz menni ahoz a gyerekhez?-mézett szomorúen a gyűrűre majd a szmembe.
-Dehogyis.Csak nem akartam,hogy mindenki kinevesse vagy ilyesmi.Lehet,hogy szeretem de...Jacobot jobban.-sütöttem le zavartan a szememet.-Egyépként miért rohant el?-néztem ismét fel rá és mostmár mosolygott.
-Menj ki hozzá a kocsiba majd ő elmondja.Mindent megtudtok beszélni mert én ma nem megyek haza.Szóval ketten lesztek.Futás.
-Köszönöm.-mondtam neki és már futottam is ki a parkolóba.Egy trikó és egy rövidnadrág volt rajtam tornacipővel és kint nagyon hidegvolt.
2011. jan. 29.
6.feji
6.Új suli.
Becsuktam a szemem és arra gondoltam,hogy a kezem beforr a kés pedig kiesik a kezemből.
A következő pillanatban hallani lehetett valami csörömpölést és mikor kinyitottam a szememet láttam,hogya kés az.Jake arcát látva vigyorognom kellett.
-Ez hihetetlen.De te nem...-nézett rám teljesen összezavarodva aztán felállt és Sam-el együtt kiment az udvarra.
-Hazamehetek?Nagyon fáradt vagyok.-fordultam Leah felé.
-Persze csak akkormár várd meg Jacob-ot.
Nem kellett sokat várni mert 5 perc múlva már jöttek is vissza a fiúk.
-Mehetünk?-kérdezte Jacob és segített felállni mert már annyira álmos voltam,hogy alig bírtam mozogni is.
-Aha...de mi motorral jöttünk.
Kimentünk és felültetett a motorra majd ő is mögém ült.
-Jake biztos,hogy ez jóötlet?
-Persze,csak kapaszkodj!-átnyúlt a kezem alatt és megfogta a kormányt aztán már indultunk is.Olyan erősen szorítottam a motort ahogycsak bírtam,de azért éreztem,hogy a biztonság kedvéért Jacob is tart a kezével.Amikor hazaértünk,Jacob óvatosan leemelt a motorról de a lábam beakadt és már csak azt vettük észre,hogy a földön fekszünk.Nem tudom hogy kerülhettem alulra mivel mikor estünk még én voltam felül Jake meg alattam.Egy percig néztünk egymás szemébe és mintha küzködött volna valamivel.Aztán olyan hirtelen pattant le rólam hogy a motort is vitte magával.Se szó se beszéd megfogta a motort és betolta a garázsba.Nem tudom mi ütött belé vagy hogy mi baja van velem miközben nem történt semmi.Bementem de Billy-t nem láttam sehol.Gondolom már alszik.Bementem a szobába és a pizsomámmal együtt a fürdőbe indultam.Gyorsan lezuhanyoztam.Mikor öltöztem hirtelen kopogtam amitől kirepült a kezemből a ruha.
-I...igen?-kéreztem reszkető hangon.
-Ki tudod adni a nadrágom?Ottvan a mosógép melletti széken.-hallottam kintről Jacob hangját.Odamentem de volt ott egy csomó ruha.
-Jake!Itt van egy csomó ruha.Gyere be és vidd ki amelyik kell.
-Nem éppen úgy vagyok öltözve...azért kértelek meg rá téged.-köhögött zavartan.
-Becsuktam a szemem!-tettem úgy gyorsan ahogy mondtam mertmár hallottam ahogy nyomja le a kilincset.
-Hol vagy?-kérdeztem tőle mert hallottam a lépteit de én még mindig a ruhák mellett álltam.
-Mögötted.-suttogta.Szenved.Megint.De miért?Miért szenved?
Tettem egy lépést oldalra és közben a törölközőmet szorongattam.
-Készvagyok!Kinyithatod a szemedet.
-Oké.-lassan nyitottam még így is ki a szememet aztán mikor láttam,tényleg van rajta ruha pislogtam párat,hogy tisztán lássak.Jacob arca eléggé kivolt pirulva.Amikor látta,hogy őt nézem megfordult és nagy léptekkel ki ment.Gyorsan felöltöztem és áttörölve a padlót én is kimentem.
Jacob már feküdt ezért én is befeküdtem mellé.
-Holnap már menned kell suliba nekedis...-szólalt meg mikor már betakaróztunk és lekapcsoltam a villanyt.
-Ide vagy...?-kezdtem el te ő közbevágott.
-Persze,hogy ide minek mennél máshova?És itt nem is leszel egyedül.
-Ez igaz.Egyépként te hány éves vagy?-eddig nem kérdeztem tőle csak ő tudta,hogy én mennyi vagyok.
-18.De most aludjunk,holap korán kell menni a suliba.
-Rendben.Jóét.-nyomtam puszit az arcára ami kicsit elcsúszott és a szája sarkára sikerült.
-Jóét.-suttogta.
A hatalmas fáradságom miatt hamar elaludtam.Álmomban az új suliban voltam.Semmi különleges nem volt csak a fiúkkal lógtam egész nap,mivel Leah már nem jár suliba.
☻☺♥♦♣♠•◘○◘•♠♣♦♥☺☻Reggel Jacob hangjára ébredtem és ahogy simogat.
-Csipkerózsika,ébresztő!Készülődnöd kell ha nem akarsz elkésni a suliból.
-2 percet még,kérlek Hercegem!-erre elkezdett kuncogni és nem bírtam megállni nekem is nevetnem kellett.Álmosan néztem fel rá.
-Mennyi az idő?
-7 múlt pár percel.A suli itt 8-kor kezdődik.-húzta féloldalas mosolyra a száját amitől úgyéreztem olvadozok ezért inkább elbújtam a párnába.Valószínű az olvadás a pirulásnak felel meg mivele Jacob ismét nevetett rajtam.
-Ne nevess!-mormoltam bele a párnámba.
-Nem tehetek róla!Olyan édes vagy ahogy elpirulsz.
-Ez tényleg nem vicces.-váltottam szomorú hangra aztán hirtelen kipattantam az ágyból és kifelé kezdtem tolni Jacobot a szobából,mikor nagynehezen kilökdöstem kizártam.
-Héé!Ez nemér!
-Ezt azért mert kinevettél.-kezdtem el gyorsan öltözni.Kifésültem a hajam és felvettem egy hátitáskát.
-Mehetünk.-mondtam mosolyogva Jacobnak aki sokkolva állt az ajtóban.Nem foglalkoztam vele csak
kimentem a kocsihoz és beszálltam.2 perc múlva Jacob is beszállt és elindultunk a suliba.Szerencsére nem volt messze ezért hamar oda is értünk.
-Elkísérlek az igazgatóhoz.Legalább megúszom a matekot.
-Látom nem szerteted te se a sulit.Végülis ki szereti?
-Na igen.-közbeodaértünk az igazgatóihoz és ő megállt.
-Mi a baj?Nem jössz?-kérdeztem tőle.Nem akartam egyedül bemenni.Mindig is utáltam az igazgatóit.
-Hát...
-Lécci,lécci,lécci!-könyörögtem neki összekulcsolt kezekkel amin ismét jót mulatott.
Nem is vártam meg mitmond bekopogtam és még idpben mefogtam a kezét.
Egy középkorban járó erős és alacson testalkatú férfi nyitott ajtót.
-Jónapot kívánok Bessy Claire vagyok az új diák.-nyújtottam kezet a férfinek.
-Áh igen!Én Mr.Watsk vagyok,az igazgató.Gyertek beljebb!
A tankönyveidet a tanároknál fogod megkapni.A papírok már kivannak töltve,és itt az órarended.-nyújotta át az órarendemet.A hétfő és a szerda kivételével amikor ugyanis 6 órám van mindig 4 órám lesz.Királyság.A 10/D-be fogok járni.Jacob meg már 12.-es és a többiek is kivéve Seth ő is 10.-es.
-Önnek pedig ittvan az igazolás.Elkísérné Bessy-t az órájára kérem!?-ez nem is kérdés hanem inkáb kérés volt de Jacob azért egy bólintással válaszolt.
Amikor már az ajtóban álltunk szólalt meg.
-Seth-el fogsz egyoztályba járni.-ennek én nagyon megörültem,legalább nem kell egyedül lennem órákon.-Na én megyek de menj te is.-Adott egy puszit az arcomra aztán futva indult el a terme felé.
Nagylevegőt vettem aztán beléptem a terembe.A tanár szerencsére röktön észrevett.
-Osztály ez a hölgy itt Bessy Claire az új osztálytársatok.Én Mrs.Lots vagyok.-nyújtott kezet.
-Jónapot.-odaadta a könyveket és leültetette az egyetlen üres helyre.Seth mellé.Én mosolyogva foglaltam helyet mellette és az ő arcán is lemoshatatlan vigyor ült.Az egész nap így telt el,minden egyes óra volt amikor be is kellett mutatkozni de a legtöbb órán nem kértek meg rá.Ebédnél a fiúk mellé ültem és az egész ebédet végignevettük.Ebéd után volt még két órám aztán mikor a másodiknak is végelett,Jacob és én hazamentünk mivel neki csak 5 órája volt ezért megvárt.Hazaérve megcsináltuk a leckét.
-Lemegyünk a partra?-ülök le mellé a Tv-hez.Éppen valami akciófilm ment,nem tudom mi a címe de egy ideig még néztük aztán mivel a kérdésemre igennel válaszolt lementünk a partra úszni.Kellemes idő volt és a víz is langyos volt.
Leterítettem a porkócot a homokba és a táskát is letéve legugoltam,hogy kiszedjem a naptejet.Jacob közben lefeküdt a pokrócra és engem nézett.Szerencsére megtaláltam a naptejet és elkezdtem bekenni a karomat,a hasamat,a lábamat,amikor a hátamat próbáltam bekenni Jacob fölpattant és kivéve a kezemből a naptejet mögém állt.A következő pillanatban megéreztem meleg kezeit a hátamon amint gyengéden maszírozni kezdi a hátamat ezzel a krémet is egyenletesen elkenve rajta.Mikor készenlett lerakta a naptejet és felkapott.Futva indult meg a víz felé majd mikor márelég mély volt a víz beledobott elengedve füle mellett a liltakozásomat.Úgy gondoltam megviccelem ezért levegőmet benttartva nem mentem fel a víz felszínére.Meglepő módon 5 percig is bírtam volna a víz alatt de Jacob a 2. perc után lejött a víz alá és ijedt tekintettel nézett rám.Megfogta a kezem és felhúzott a víz alól.
-Bess!Ezt soha többet ne csinált!-ölelt szorosan magához.-Úgy megijettem már azthittem...
-Nyugi Jacob!Nincs semmi baj,te is látod!Jól vagyok.-mosolyogtam rá amire kicsit megenyhült.2 órán keresztül fröcsköltük egymást és más hülyeségeket csináltunk a vízben,aztán fáradtan feküdtünk egymásmellé a pokrócra.Lehunytam a szemem és élveztem a napot.Jacob sem beszélt.Hirtelen nem éreztem a nap sugarait magamon ezért kinyitottam a szemem és láttam ahogy Jacob oldalán fekszik és a könyökén támaszkodva fölém hajol.Mélyen egymás szemébe néztünk és az ő gyönyörű szemei egyre csak közeledtek.Márcsak pár centi választott el minket amikor megállt és összehúzott szemöldökkel visszafeküdt a pokrócra.Nem értem!Egyszerűen nem vagyok képes felfogni!Most miért húzódott el és miért nem csókolt meg?Én csalódottan,Jacob pedig zavartan pakolászott aztán hazasétáltunk.A nap további részében Jacob került és az éjszakát is a nappaliban töltötte.Egész este alig aludtam.Gondolkoztam.
Lehet,hogy érez valamitirántam?
Éreznie kell hiszen meg akart csókolni!
De akkor miért nem tette meg?
Lehet sosem kapok választ ezekre a kérdésekre.
Kérdések kavalkádjában aludtam el.
Becsuktam a szemem és arra gondoltam,hogy a kezem beforr a kés pedig kiesik a kezemből.
A következő pillanatban hallani lehetett valami csörömpölést és mikor kinyitottam a szememet láttam,hogya kés az.Jake arcát látva vigyorognom kellett.
-Ez hihetetlen.De te nem...-nézett rám teljesen összezavarodva aztán felállt és Sam-el együtt kiment az udvarra.
-Hazamehetek?Nagyon fáradt vagyok.-fordultam Leah felé.
-Persze csak akkormár várd meg Jacob-ot.
Nem kellett sokat várni mert 5 perc múlva már jöttek is vissza a fiúk.
-Mehetünk?-kérdezte Jacob és segített felállni mert már annyira álmos voltam,hogy alig bírtam mozogni is.
-Aha...de mi motorral jöttünk.
Kimentünk és felültetett a motorra majd ő is mögém ült.
-Jake biztos,hogy ez jóötlet?
-Persze,csak kapaszkodj!-átnyúlt a kezem alatt és megfogta a kormányt aztán már indultunk is.Olyan erősen szorítottam a motort ahogycsak bírtam,de azért éreztem,hogy a biztonság kedvéért Jacob is tart a kezével.Amikor hazaértünk,Jacob óvatosan leemelt a motorról de a lábam beakadt és már csak azt vettük észre,hogy a földön fekszünk.Nem tudom hogy kerülhettem alulra mivel mikor estünk még én voltam felül Jake meg alattam.Egy percig néztünk egymás szemébe és mintha küzködött volna valamivel.Aztán olyan hirtelen pattant le rólam hogy a motort is vitte magával.Se szó se beszéd megfogta a motort és betolta a garázsba.Nem tudom mi ütött belé vagy hogy mi baja van velem miközben nem történt semmi.Bementem de Billy-t nem láttam sehol.Gondolom már alszik.Bementem a szobába és a pizsomámmal együtt a fürdőbe indultam.Gyorsan lezuhanyoztam.Mikor öltöztem hirtelen kopogtam amitől kirepült a kezemből a ruha.
-I...igen?-kéreztem reszkető hangon.
-Ki tudod adni a nadrágom?Ottvan a mosógép melletti széken.-hallottam kintről Jacob hangját.Odamentem de volt ott egy csomó ruha.
-Jake!Itt van egy csomó ruha.Gyere be és vidd ki amelyik kell.
-Nem éppen úgy vagyok öltözve...azért kértelek meg rá téged.-köhögött zavartan.
-Becsuktam a szemem!-tettem úgy gyorsan ahogy mondtam mertmár hallottam ahogy nyomja le a kilincset.
-Hol vagy?-kérdeztem tőle mert hallottam a lépteit de én még mindig a ruhák mellett álltam.
-Mögötted.-suttogta.Szenved.Megint.De miért?Miért szenved?
Tettem egy lépést oldalra és közben a törölközőmet szorongattam.
-Készvagyok!Kinyithatod a szemedet.
-Oké.-lassan nyitottam még így is ki a szememet aztán mikor láttam,tényleg van rajta ruha pislogtam párat,hogy tisztán lássak.Jacob arca eléggé kivolt pirulva.Amikor látta,hogy őt nézem megfordult és nagy léptekkel ki ment.Gyorsan felöltöztem és áttörölve a padlót én is kimentem.
Jacob már feküdt ezért én is befeküdtem mellé.
-Holnap már menned kell suliba nekedis...-szólalt meg mikor már betakaróztunk és lekapcsoltam a villanyt.
-Ide vagy...?-kezdtem el te ő közbevágott.
-Persze,hogy ide minek mennél máshova?És itt nem is leszel egyedül.
-Ez igaz.Egyépként te hány éves vagy?-eddig nem kérdeztem tőle csak ő tudta,hogy én mennyi vagyok.
-18.De most aludjunk,holap korán kell menni a suliba.
-Rendben.Jóét.-nyomtam puszit az arcára ami kicsit elcsúszott és a szája sarkára sikerült.
-Jóét.-suttogta.
A hatalmas fáradságom miatt hamar elaludtam.Álmomban az új suliban voltam.Semmi különleges nem volt csak a fiúkkal lógtam egész nap,mivel Leah már nem jár suliba.
☻☺♥♦♣♠•◘○◘•♠♣♦♥☺☻Reggel Jacob hangjára ébredtem és ahogy simogat.
-Csipkerózsika,ébresztő!Készülődnöd kell ha nem akarsz elkésni a suliból.
-2 percet még,kérlek Hercegem!-erre elkezdett kuncogni és nem bírtam megállni nekem is nevetnem kellett.Álmosan néztem fel rá.
-Mennyi az idő?
-7 múlt pár percel.A suli itt 8-kor kezdődik.-húzta féloldalas mosolyra a száját amitől úgyéreztem olvadozok ezért inkább elbújtam a párnába.Valószínű az olvadás a pirulásnak felel meg mivele Jacob ismét nevetett rajtam.
-Ne nevess!-mormoltam bele a párnámba.
-Nem tehetek róla!Olyan édes vagy ahogy elpirulsz.
-Ez tényleg nem vicces.-váltottam szomorú hangra aztán hirtelen kipattantam az ágyból és kifelé kezdtem tolni Jacobot a szobából,mikor nagynehezen kilökdöstem kizártam.
-Héé!Ez nemér!
-Ezt azért mert kinevettél.-kezdtem el gyorsan öltözni.Kifésültem a hajam és felvettem egy hátitáskát.
-Mehetünk.-mondtam mosolyogva Jacobnak aki sokkolva állt az ajtóban.Nem foglalkoztam vele csak
kimentem a kocsihoz és beszálltam.2 perc múlva Jacob is beszállt és elindultunk a suliba.Szerencsére nem volt messze ezért hamar oda is értünk.
-Elkísérlek az igazgatóhoz.Legalább megúszom a matekot.
-Látom nem szerteted te se a sulit.Végülis ki szereti?
-Na igen.-közbeodaértünk az igazgatóihoz és ő megállt.
-Mi a baj?Nem jössz?-kérdeztem tőle.Nem akartam egyedül bemenni.Mindig is utáltam az igazgatóit.
-Hát...
-Lécci,lécci,lécci!-könyörögtem neki összekulcsolt kezekkel amin ismét jót mulatott.
Nem is vártam meg mitmond bekopogtam és még idpben mefogtam a kezét.
Egy középkorban járó erős és alacson testalkatú férfi nyitott ajtót.
-Jónapot kívánok Bessy Claire vagyok az új diák.-nyújtottam kezet a férfinek.
-Áh igen!Én Mr.Watsk vagyok,az igazgató.Gyertek beljebb!
A tankönyveidet a tanároknál fogod megkapni.A papírok már kivannak töltve,és itt az órarended.-nyújotta át az órarendemet.A hétfő és a szerda kivételével amikor ugyanis 6 órám van mindig 4 órám lesz.Királyság.A 10/D-be fogok járni.Jacob meg már 12.-es és a többiek is kivéve Seth ő is 10.-es.
-Önnek pedig ittvan az igazolás.Elkísérné Bessy-t az órájára kérem!?-ez nem is kérdés hanem inkáb kérés volt de Jacob azért egy bólintással válaszolt.
Amikor már az ajtóban álltunk szólalt meg.
-Seth-el fogsz egyoztályba járni.-ennek én nagyon megörültem,legalább nem kell egyedül lennem órákon.-Na én megyek de menj te is.-Adott egy puszit az arcomra aztán futva indult el a terme felé.
Nagylevegőt vettem aztán beléptem a terembe.A tanár szerencsére röktön észrevett.
-Osztály ez a hölgy itt Bessy Claire az új osztálytársatok.Én Mrs.Lots vagyok.-nyújtott kezet.
-Jónapot.-odaadta a könyveket és leültetette az egyetlen üres helyre.Seth mellé.Én mosolyogva foglaltam helyet mellette és az ő arcán is lemoshatatlan vigyor ült.Az egész nap így telt el,minden egyes óra volt amikor be is kellett mutatkozni de a legtöbb órán nem kértek meg rá.Ebédnél a fiúk mellé ültem és az egész ebédet végignevettük.Ebéd után volt még két órám aztán mikor a másodiknak is végelett,Jacob és én hazamentünk mivel neki csak 5 órája volt ezért megvárt.Hazaérve megcsináltuk a leckét.
-Lemegyünk a partra?-ülök le mellé a Tv-hez.Éppen valami akciófilm ment,nem tudom mi a címe de egy ideig még néztük aztán mivel a kérdésemre igennel válaszolt lementünk a partra úszni.Kellemes idő volt és a víz is langyos volt.
Leterítettem a porkócot a homokba és a táskát is letéve legugoltam,hogy kiszedjem a naptejet.Jacob közben lefeküdt a pokrócra és engem nézett.Szerencsére megtaláltam a naptejet és elkezdtem bekenni a karomat,a hasamat,a lábamat,amikor a hátamat próbáltam bekenni Jacob fölpattant és kivéve a kezemből a naptejet mögém állt.A következő pillanatban megéreztem meleg kezeit a hátamon amint gyengéden maszírozni kezdi a hátamat ezzel a krémet is egyenletesen elkenve rajta.Mikor készenlett lerakta a naptejet és felkapott.Futva indult meg a víz felé majd mikor márelég mély volt a víz beledobott elengedve füle mellett a liltakozásomat.Úgy gondoltam megviccelem ezért levegőmet benttartva nem mentem fel a víz felszínére.Meglepő módon 5 percig is bírtam volna a víz alatt de Jacob a 2. perc után lejött a víz alá és ijedt tekintettel nézett rám.Megfogta a kezem és felhúzott a víz alól.
-Bess!Ezt soha többet ne csinált!-ölelt szorosan magához.-Úgy megijettem már azthittem...
-Nyugi Jacob!Nincs semmi baj,te is látod!Jól vagyok.-mosolyogtam rá amire kicsit megenyhült.2 órán keresztül fröcsköltük egymást és más hülyeségeket csináltunk a vízben,aztán fáradtan feküdtünk egymásmellé a pokrócra.Lehunytam a szemem és élveztem a napot.Jacob sem beszélt.Hirtelen nem éreztem a nap sugarait magamon ezért kinyitottam a szemem és láttam ahogy Jacob oldalán fekszik és a könyökén támaszkodva fölém hajol.Mélyen egymás szemébe néztünk és az ő gyönyörű szemei egyre csak közeledtek.Márcsak pár centi választott el minket amikor megállt és összehúzott szemöldökkel visszafeküdt a pokrócra.Nem értem!Egyszerűen nem vagyok képes felfogni!Most miért húzódott el és miért nem csókolt meg?Én csalódottan,Jacob pedig zavartan pakolászott aztán hazasétáltunk.A nap további részében Jacob került és az éjszakát is a nappaliban töltötte.Egész este alig aludtam.Gondolkoztam.
Lehet,hogy érez valamitirántam?
Éreznie kell hiszen meg akart csókolni!
De akkor miért nem tette meg?
Lehet sosem kapok választ ezekre a kérdésekre.
Kérdések kavalkádjában aludtam el.
2011. jan. 26.
Ajánlom!
A minap olvastam egy történetet.Mivel én olyan érzékeny tipús vagyok elég sokat sírtam de viszont megérte mert érdekes és egyben az én számomra tanulságos is.Akinek van kedve itt az oldal címe: http://lonelyfriendship.blogspot.com/2010/02/magany.html
2011. jan. 24.
5.feji
Bocsi a hibákért csak má sötétbe írtam és sietnem is kellett.Majd amint tudom kijavítom őket.Remélem tetszeni fog és lécci dobjatok egy pár komit!:D(L)Puszi!
5.Buli és balhé
Másnap reggel megizzadva ébredtem.Megfordultam,hogy lássam Jake alszik-e még de miután láttam,hogy nem kikászálódtam az ágyból és kimentem a konyhába ahol Billy csinálta a reggelit.
-Szia.Segítsek valamit?-kérdeztem mellésétálva.
-Jóreggelt Bessy.Nem kell köszönöm már készvagyokvele,de menjünk együnkt.-mosolygott fel rám kedvesen és adta át a rántottát és még mellé salátát.
-Jacob mondta,hogy adjam át az üzenetét:Nagyon sajnálja de ma nem tud veled lenni mert segítenie kell a fiúknak és ígéri,hogy majd bepótoljátok.-mondta miközben leültünk és elkezdtünk enni.
-Renben akkor elmehetek vásárolni meg este valahova...szórakozni?-néztem rá félve mert nem tudtam ő mennyit enged.
-Persze nyugodtan,de vigyázz magadra nagyon,eléggé...hogyismondjam...rossz emberek járkálnak mindenütté és vigyázz nehogy elvigyenek valahova...nem szeretnék egyenlőre síró babákat ugye megérted?-amikor ezt mondta majdnem ráköptem a vizet mivel közben ittam,de helyette inkább lenyeltem és ennek köszönhetően elkezdtem fuldokolni.-Nem tudom,hogy a szüleid meséltek-e már erről az...-folytatta volna de gyorsan megállítotam.
-Persze tudom és nem vagyok olyan lány Billy,de ígérem vigyázok magamra,inkább most megyek öltözök.-gyorsan elöblítettem a tányérom meg a poharam mivel ő még evett és utána gyorsan bementem a szobába öltözni és elvégezni a dolgaimat.Negyed tizenkettő volt mire elkészültem mindennel,fogtam a pénzt és az irataimad bedobtam egy táskába aztán már futottam is a motoromhoz.Jake ügyesen megcsinálta és még le is mosta.Legközelebb nem fogom hagyni,hogy ő csinálja mert még nem tudom mivel hálálom meg neki.Mivel Forks-ban nem volt semmi jó ruhabolt ezért bementem Portangeles-be.Vettem egy pár pólót,nacit,kiegészítőket meg egy csomó más dolgot és megvettem az esti ruhámat.Nem vagyok az a mindig bulizós tipus de néha szeretek elmászkálni barátokkal vagy csak úgy egyedül.Mivel a vásárlásban megéheztem beültem egy étterembe és rendeltem kaját.Nem is volt szerintem igazi étterem mert a bentlévők nem úgy voltak öltözve,ezért engem se zavart és nem éreztem kényelmetlenül magam a szatyrokmiatt.Aztán eszembejutott Leah.Ő nagyon szeret bulizni.Bepötyögtem a telefonszámot és reménykedtem,hogy még mindig ugyan az a száma
1 csöngés....2 csöngés...3 csöngés...4 csöngés...és az ötödikre felvette.
-Igen?-szólt bele halkan.
-Szia Leah Bessy vagyok.
-Szia.Miújság csajszi?-hangja egyból vidám lett,remélem lessz kedve és el tud jönni.
-Este elmennék bulizni és gondoltam megkérdem,hogy lenne-e kedven,persze ha ráérsz.?
-Persze,szívesen.De hova menjek és mikorra?-kérdezte izgatottan.Nagyon megörültem,hogy el tud jönni és mégse egyedül megyek.
-A Pitcher Mammoth-ba és érted megyek mondjuk...-gyor pillantást vetettem az órámra ami már fél nyolcat mutatott-... fél kilencre.
-Fél kilenc!?Addirga a sminkem se csinálom meg.-kiabált a telefonva felháborodva ami én csak jót nevettem aztán mikor lenyugodtam módosítottam az időn.
-Akkor legyen negyed tíz.
-Rendben,akkor várlak.Szia!
-Szia!-miután letettem gyorsan hazametem.
-Megjöttem!-szóltam be a konyhába ahonnan hangok szűrődtek ki,majd Jacob jelent meg és mérgesen nézett rám.
-Mégis hol a francba voltál?-kiabát velem mire Billy jelent meg mellette és szólt fiának.
-Sam az elöbb hívott,hogy menj át mert segíteni kell neki...fátcipelni.
-Vásárolni,és neked is Szia.-majd fogtam és félrerakva a szatyrot kivettem belőle a ruhámat és a neszeszeremmel együtt elvonultam a fürdőszobába.Úgydöntöttem lefürdök és a hajam is megmosom ezért az ajtót bezártam nehogy valaki fürdés közben rámnyisson.Miután megtörölköztem felvettem a ruhám és a megszárított hajamat kivasaltam majd felkentem egy alkalomhoz illő sminket.Még jó,hogy Leah kiakadt az idő miatt amit adtam mert ígyis éppenhogy készen lettem.A kezembe vettem a magassarkúmat mivel abban nem tudok motorozni aztán kimentem és elköszöntem Billytől.Gyorsan odaértem Lea-ékhoz aztán egy gyors köszönés után már mentünk is.Amikor odaértünk már kihallatszott a hangosan dübörgő zene.Belebújtam a magassarkúmba és miután megvettük a jegyeket be is mentünk.Elősször a bárhoz vetük az irányt és rendeltünk két nem éppen enyhe italt.Mivel kinéztem 18-nak nem kérdeztek és kértek tőlem semmit hanem simán odaadták a piát.A 3.pohár igen erős itóka után már kezdtem érezni a hatást,de azért még kértem egyet.Leah már a második után elment táncolni egy sráccal.Annak ellenére,hogy egy ilyen helyen vagyonk a srác nem ivott és teljesen normális volt.De kitudja a látszat néha csal.Leah viszont amint belenézett a szemébe totál elbűvölte őt és nem is törődve semmivel és senkivel elment vele táncolni meg dumálni.Miután ittam bevetettem magam a tömegbe és őrülten kezdtem el táncolni.A következő pillanatban két kezet éreztem meg magam körül és egy erősen hozzám dörgölőző testet.Mivel nem voltam magamnál folytattam ez egyre jobban elvaduló táncot.Aztán mintha hirtelen vízzel öntöttek volna nyakon kijózanultam és levakartam magamról a karokat és barátosném keresésére indultam.Már kétszer is körbementem mindenhol aztán megszédültem ezért kimentem hátul a friss levegőre ahol a falhoz sorítva és kiabálva megtaláltam Leah-t amint két srác veszi körül és fogdossa.Hirtelen nagyon mérges lettem ezért minden félelmemet legyűrve odasétáltam a fiukhoz és az egyik vállát megkocogtattam mire mind a hárman felém fordultak.
-Mi a...-kezdte de én még előtte bemostam neki egyet és a másik srác döbbentségét kihasználva Leah is behúzott annak.Az én "ellenségem" feltápászkodott a földről és egy bicskát rántott elő a zsebéből.Most imádkoztam azért,hogy a testem vas-ból legyen,és Leah-nak is mert akkor széttörne a kés vagy legalább elgörbülne.A srác elkezdett hadonászni a késsel de én mindig kitértem előle amikor viszont összeütköztünk Leah-val a kés megkarcolt és akkor olyan hangot lehetett hallani mint mikor a fémet fémen húzzák végig.Ezen mind megdöbbentünk kivéve Leah-t ő a fiúk háta mögé lopózozz míg engem össze vissza próbáltak vagdosni a bicskával mikor az egy hangos reccsenéssel ketté tört Leah fejenvágta őket és azok elájultak.Letépve egy darabot a ruhámból felvettem a bicska maradékát és Leah kezébe vágtam mira az még jobban széttört.Kiejtettem a kezemből és ledöbbenve álltam pont mint Leah.
-Bess...Bess!Az Istenért szólaljmár meg!
-Leah tudom ez most nagyon hülyén fog hangzani és diliházba akarsz majd küldeni meg ilyesmi de azthiszem,hogy...én csináltam.Mármint,hogy a kezed meg a kezem...-még mindig nem értettem hogyan lehetséges ez az egész.Valószínű megőrültem vagy csak álmodom az egészet.Nem is vettem észre de már a motoron ültem Leah mögött és La Push felé száguldoztunk.Mikor megérkeztünk Sam-ékhez Leah-nak kellett lerángatnia a motorrol mert nem mozdultam.Aztán mikor kijött Sam bekísért a házba de Leah nem jött utánunk.Negyed órája ültem a fotelben mikor Paul,Jered,Embry és Jacob rohant be a házba nyomukban Leah-val és Seth-el.Jacob röktön odajött hozzám és a kezemet megfogva beszélt hozzám.Nem tudom,hogy mit mert a gondolataim még mindig a verekedésen és a kezemen jártak.
-Tessék?-kérdeztem kis idő múlva.
-Hol voltatok?Mi történt?-kérdezte már már teljesen kétségbeesve közben fejét hol rám hol barátnőmre kapkodva.A többieken is látszott már,hogy kíváncsiak és mivel Leah nem beszélt és merengve nézett magaelé jobbnak láttam ha elkezdem ami kis esténket mesélni.
-Leah-val elmentünk a Pitcher Mammoth-ba.Aztán elég sokat ittunk...
-Hogy mit csináltál?-remegett Jacob és aztán döhös szemeit Leah-ra kapta.-Mi a francért engedted meg neki?Hm?!
-Jake,nyugodj meg...-fogtam meg a kezét mire érintésemre megmerevedett aztán kíhúzta kezét az enyémből és a fiúk mellé állt.Mindenki egy emberként nézett rám és ez nagyon idegesített.Láttam a szemükben,hogy várják a folytatás ezért újból nekilendültem.
-Miután Leah elment egy sráccal táncolni én még ittam aztán én is táncoltam.Egyik percről a másikra kijózanodtam és Leah keresésére indultam.Megis találtam kint amint falhoz van szorítva és két pasi körülötte van.Odamentem és behúztam az egyiknek Leah addig a másiknak.Akit én leütöttem mikor felállt egy...bicskát vett elő a zsebéből.Semmi nem volt addig amíg Leah-val össze nem ütköztünk.A srác megvágta a kezemet fémes csiklorkást lehetett hallani...-itt kirázott a hideg ahogy elképzeltem azt a szörnyű fémes hangot. -Leah a két fiúk mögé ment miközben engem próbáltak megkéselni ésakkor...a bicska széttört. Leah leütötte a két srácot én meg odamentem hozzá és megvágtam.De ugyan az törtnt vele is mint velem.Aztán idejöttünk.
Senki sem szólalt meg csak gondolkodva és értetlen fejeket vágva bambultak maguk elé.Elősször Jered szólalt meg.
-Hogyérted,hogy csikorgás meg,széttört a bicska?
-Emily van egy késed?Majd veszek egy másikat ha valami baja lesz.
-A második fiókban a mosogató mellett.
Bólintottam és bementem a konyhába majd egy húsvágó késsze tértem vissza.Jake amint meglátta a szememben mire készülök tiltakozni akart de aztán a többiek lehűtotték valamennyire.
-Leah...-nem is kellett végigmondanom odajött hozzám és kivéve a kést a kezéből végighúzta a karján.Mindenki döbbenten nézett.Most én voltam a soros,átvettem a kést és teljes erőmből magamba szúrtam.A kés 3 részbe törve landolt a padlón.Aztán kitört a káosz.Mindenki egyszerre kezdett el kiabálni és kérdezősködni.Legtöbben tőlem és Leah-tól.Már nembírtam a hangzavart ezért a kés élével végikracoltam a karomat mire mindenki fülét befogva ijedt szemekkel nézett rám.
-Most bárcsak normális bőröd lenne.-mondta Embry amitől mint a rajzfilmekben a kis lámba nekem a fejemben jelent meg az ötlet.
Arra gondoltam,hogy normális bőröm van és Leah-nak is.Aztán a tenyerembe szúrtam a kést amiből elkezdett ömleni a vér.
-Embry te egy zseni vagy!.-nyöszörögtem mivel a kés benne állt a kezemben ami pokolian fájt.
-Jézusom Bess.A francba hozzatok valami fertőtlenitőt meg ködszert!-kiabálta Jake aki közben a kezemet fogta és próbálta a kést valahogy óvatosan megfogni,hogy ne dölöngéljen és fúródjon bele mégjobban a kezembe.
-Húzd ki.Egy mozdulattal.-mondtam neki miközben leültem a székre.
-Megőrültél?Elvérzel!-nézett hitetlenkedve rám miközben egyszerre mérgesen és kétségbeesve fútatott.
5.Buli és balhé
Másnap reggel megizzadva ébredtem.Megfordultam,hogy lássam Jake alszik-e még de miután láttam,hogy nem kikászálódtam az ágyból és kimentem a konyhába ahol Billy csinálta a reggelit.
-Szia.Segítsek valamit?-kérdeztem mellésétálva.
-Jóreggelt Bessy.Nem kell köszönöm már készvagyokvele,de menjünk együnkt.-mosolygott fel rám kedvesen és adta át a rántottát és még mellé salátát.
-Jacob mondta,hogy adjam át az üzenetét:Nagyon sajnálja de ma nem tud veled lenni mert segítenie kell a fiúknak és ígéri,hogy majd bepótoljátok.-mondta miközben leültünk és elkezdtünk enni.
-Renben akkor elmehetek vásárolni meg este valahova...szórakozni?-néztem rá félve mert nem tudtam ő mennyit enged.
-Persze nyugodtan,de vigyázz magadra nagyon,eléggé...hogyismondjam...rossz emberek járkálnak mindenütté és vigyázz nehogy elvigyenek valahova...nem szeretnék egyenlőre síró babákat ugye megérted?-amikor ezt mondta majdnem ráköptem a vizet mivel közben ittam,de helyette inkább lenyeltem és ennek köszönhetően elkezdtem fuldokolni.-Nem tudom,hogy a szüleid meséltek-e már erről az...-folytatta volna de gyorsan megállítotam.
-Persze tudom és nem vagyok olyan lány Billy,de ígérem vigyázok magamra,inkább most megyek öltözök.-gyorsan elöblítettem a tányérom meg a poharam mivel ő még evett és utána gyorsan bementem a szobába öltözni és elvégezni a dolgaimat.Negyed tizenkettő volt mire elkészültem mindennel,fogtam a pénzt és az irataimad bedobtam egy táskába aztán már futottam is a motoromhoz.Jake ügyesen megcsinálta és még le is mosta.Legközelebb nem fogom hagyni,hogy ő csinálja mert még nem tudom mivel hálálom meg neki.Mivel Forks-ban nem volt semmi jó ruhabolt ezért bementem Portangeles-be.Vettem egy pár pólót,nacit,kiegészítőket meg egy csomó más dolgot és megvettem az esti ruhámat.Nem vagyok az a mindig bulizós tipus de néha szeretek elmászkálni barátokkal vagy csak úgy egyedül.Mivel a vásárlásban megéheztem beültem egy étterembe és rendeltem kaját.Nem is volt szerintem igazi étterem mert a bentlévők nem úgy voltak öltözve,ezért engem se zavart és nem éreztem kényelmetlenül magam a szatyrokmiatt.Aztán eszembejutott Leah.Ő nagyon szeret bulizni.Bepötyögtem a telefonszámot és reménykedtem,hogy még mindig ugyan az a száma
1 csöngés....2 csöngés...3 csöngés...4 csöngés...és az ötödikre felvette.
-Igen?-szólt bele halkan.
-Szia Leah Bessy vagyok.
-Szia.Miújság csajszi?-hangja egyból vidám lett,remélem lessz kedve és el tud jönni.
-Este elmennék bulizni és gondoltam megkérdem,hogy lenne-e kedven,persze ha ráérsz.?
-Persze,szívesen.De hova menjek és mikorra?-kérdezte izgatottan.Nagyon megörültem,hogy el tud jönni és mégse egyedül megyek.
-A Pitcher Mammoth-ba és érted megyek mondjuk...-gyor pillantást vetettem az órámra ami már fél nyolcat mutatott-... fél kilencre.
-Fél kilenc!?Addirga a sminkem se csinálom meg.-kiabált a telefonva felháborodva ami én csak jót nevettem aztán mikor lenyugodtam módosítottam az időn.
-Akkor legyen negyed tíz.
-Rendben,akkor várlak.Szia!
-Szia!-miután letettem gyorsan hazametem.
-Megjöttem!-szóltam be a konyhába ahonnan hangok szűrődtek ki,majd Jacob jelent meg és mérgesen nézett rám.
-Mégis hol a francba voltál?-kiabát velem mire Billy jelent meg mellette és szólt fiának.
-Sam az elöbb hívott,hogy menj át mert segíteni kell neki...fátcipelni.
-Vásárolni,és neked is Szia.-majd fogtam és félrerakva a szatyrot kivettem belőle a ruhámat és a neszeszeremmel együtt elvonultam a fürdőszobába.Úgydöntöttem lefürdök és a hajam is megmosom ezért az ajtót bezártam nehogy valaki fürdés közben rámnyisson.Miután megtörölköztem felvettem a ruhám és a megszárított hajamat kivasaltam majd felkentem egy alkalomhoz illő sminket.Még jó,hogy Leah kiakadt az idő miatt amit adtam mert ígyis éppenhogy készen lettem.A kezembe vettem a magassarkúmat mivel abban nem tudok motorozni aztán kimentem és elköszöntem Billytől.Gyorsan odaértem Lea-ékhoz aztán egy gyors köszönés után már mentünk is.Amikor odaértünk már kihallatszott a hangosan dübörgő zene.Belebújtam a magassarkúmba és miután megvettük a jegyeket be is mentünk.Elősször a bárhoz vetük az irányt és rendeltünk két nem éppen enyhe italt.Mivel kinéztem 18-nak nem kérdeztek és kértek tőlem semmit hanem simán odaadták a piát.A 3.pohár igen erős itóka után már kezdtem érezni a hatást,de azért még kértem egyet.Leah már a második után elment táncolni egy sráccal.Annak ellenére,hogy egy ilyen helyen vagyonk a srác nem ivott és teljesen normális volt.De kitudja a látszat néha csal.Leah viszont amint belenézett a szemébe totál elbűvölte őt és nem is törődve semmivel és senkivel elment vele táncolni meg dumálni.Miután ittam bevetettem magam a tömegbe és őrülten kezdtem el táncolni.A következő pillanatban két kezet éreztem meg magam körül és egy erősen hozzám dörgölőző testet.Mivel nem voltam magamnál folytattam ez egyre jobban elvaduló táncot.Aztán mintha hirtelen vízzel öntöttek volna nyakon kijózanultam és levakartam magamról a karokat és barátosném keresésére indultam.Már kétszer is körbementem mindenhol aztán megszédültem ezért kimentem hátul a friss levegőre ahol a falhoz sorítva és kiabálva megtaláltam Leah-t amint két srác veszi körül és fogdossa.Hirtelen nagyon mérges lettem ezért minden félelmemet legyűrve odasétáltam a fiukhoz és az egyik vállát megkocogtattam mire mind a hárman felém fordultak.
-Mi a...-kezdte de én még előtte bemostam neki egyet és a másik srác döbbentségét kihasználva Leah is behúzott annak.Az én "ellenségem" feltápászkodott a földről és egy bicskát rántott elő a zsebéből.Most imádkoztam azért,hogy a testem vas-ból legyen,és Leah-nak is mert akkor széttörne a kés vagy legalább elgörbülne.A srác elkezdett hadonászni a késsel de én mindig kitértem előle amikor viszont összeütköztünk Leah-val a kés megkarcolt és akkor olyan hangot lehetett hallani mint mikor a fémet fémen húzzák végig.Ezen mind megdöbbentünk kivéve Leah-t ő a fiúk háta mögé lopózozz míg engem össze vissza próbáltak vagdosni a bicskával mikor az egy hangos reccsenéssel ketté tört Leah fejenvágta őket és azok elájultak.Letépve egy darabot a ruhámból felvettem a bicska maradékát és Leah kezébe vágtam mira az még jobban széttört.Kiejtettem a kezemből és ledöbbenve álltam pont mint Leah.
-Bess...Bess!Az Istenért szólaljmár meg!
-Leah tudom ez most nagyon hülyén fog hangzani és diliházba akarsz majd küldeni meg ilyesmi de azthiszem,hogy...én csináltam.Mármint,hogy a kezed meg a kezem...-még mindig nem értettem hogyan lehetséges ez az egész.Valószínű megőrültem vagy csak álmodom az egészet.Nem is vettem észre de már a motoron ültem Leah mögött és La Push felé száguldoztunk.Mikor megérkeztünk Sam-ékhez Leah-nak kellett lerángatnia a motorrol mert nem mozdultam.Aztán mikor kijött Sam bekísért a házba de Leah nem jött utánunk.Negyed órája ültem a fotelben mikor Paul,Jered,Embry és Jacob rohant be a házba nyomukban Leah-val és Seth-el.Jacob röktön odajött hozzám és a kezemet megfogva beszélt hozzám.Nem tudom,hogy mit mert a gondolataim még mindig a verekedésen és a kezemen jártak.
-Tessék?-kérdeztem kis idő múlva.
-Hol voltatok?Mi történt?-kérdezte már már teljesen kétségbeesve közben fejét hol rám hol barátnőmre kapkodva.A többieken is látszott már,hogy kíváncsiak és mivel Leah nem beszélt és merengve nézett magaelé jobbnak láttam ha elkezdem ami kis esténket mesélni.
-Leah-val elmentünk a Pitcher Mammoth-ba.Aztán elég sokat ittunk...
-Hogy mit csináltál?-remegett Jacob és aztán döhös szemeit Leah-ra kapta.-Mi a francért engedted meg neki?Hm?!
-Jake,nyugodj meg...-fogtam meg a kezét mire érintésemre megmerevedett aztán kíhúzta kezét az enyémből és a fiúk mellé állt.Mindenki egy emberként nézett rám és ez nagyon idegesített.Láttam a szemükben,hogy várják a folytatás ezért újból nekilendültem.
-Miután Leah elment egy sráccal táncolni én még ittam aztán én is táncoltam.Egyik percről a másikra kijózanodtam és Leah keresésére indultam.Megis találtam kint amint falhoz van szorítva és két pasi körülötte van.Odamentem és behúztam az egyiknek Leah addig a másiknak.Akit én leütöttem mikor felállt egy...bicskát vett elő a zsebéből.Semmi nem volt addig amíg Leah-val össze nem ütköztünk.A srác megvágta a kezemet fémes csiklorkást lehetett hallani...-itt kirázott a hideg ahogy elképzeltem azt a szörnyű fémes hangot. -Leah a két fiúk mögé ment miközben engem próbáltak megkéselni ésakkor...a bicska széttört. Leah leütötte a két srácot én meg odamentem hozzá és megvágtam.De ugyan az törtnt vele is mint velem.Aztán idejöttünk.
Senki sem szólalt meg csak gondolkodva és értetlen fejeket vágva bambultak maguk elé.Elősször Jered szólalt meg.
-Hogyérted,hogy csikorgás meg,széttört a bicska?
-Emily van egy késed?Majd veszek egy másikat ha valami baja lesz.
-A második fiókban a mosogató mellett.
Bólintottam és bementem a konyhába majd egy húsvágó késsze tértem vissza.Jake amint meglátta a szememben mire készülök tiltakozni akart de aztán a többiek lehűtotték valamennyire.
-Leah...-nem is kellett végigmondanom odajött hozzám és kivéve a kést a kezéből végighúzta a karján.Mindenki döbbenten nézett.Most én voltam a soros,átvettem a kést és teljes erőmből magamba szúrtam.A kés 3 részbe törve landolt a padlón.Aztán kitört a káosz.Mindenki egyszerre kezdett el kiabálni és kérdezősködni.Legtöbben tőlem és Leah-tól.Már nembírtam a hangzavart ezért a kés élével végikracoltam a karomat mire mindenki fülét befogva ijedt szemekkel nézett rám.
-Most bárcsak normális bőröd lenne.-mondta Embry amitől mint a rajzfilmekben a kis lámba nekem a fejemben jelent meg az ötlet.
Arra gondoltam,hogy normális bőröm van és Leah-nak is.Aztán a tenyerembe szúrtam a kést amiből elkezdett ömleni a vér.
-Embry te egy zseni vagy!.-nyöszörögtem mivel a kés benne állt a kezemben ami pokolian fájt.
-Jézusom Bess.A francba hozzatok valami fertőtlenitőt meg ködszert!-kiabálta Jake aki közben a kezemet fogta és próbálta a kést valahogy óvatosan megfogni,hogy ne dölöngéljen és fúródjon bele mégjobban a kezembe.
-Húzd ki.Egy mozdulattal.-mondtam neki miközben leültem a székre.
-Megőrültél?Elvérzel!-nézett hitetlenkedve rám miközben egyszerre mérgesen és kétségbeesve fútatott.
2011. jan. 21.
4.feji
4.Találka
Az éjszaka nem álmodtam semmit,se jót se rosszat.Reggel amikor felébredtem a fájós kezemen valami hűvöset éreztem. Amikor odanéztem láttam,hogy gipszbe van.Hogy gipszelték be?Readásul,hogy nem keltem fel rá?Elkezdett viszketni a kezem a gipsz alatt mire én felnyögtem.A következő pillanatban Jake jött be és a székét közelebbhúzva ült le mellém és aggódva kérdezte.
-Jól vagy?Mi a baj?Fáj valamid?A kezed?
-Nem jól vagyok csak viszket a kezem.-kuncogtam saját szerencsétlenségemen és erre Jake is elkezdett hangosan nevetni.Majd komoly hangon folytatta.
-Sajnálom a doki azt mondta 2 helyen törött az ujjad és még egy másik csont is ezért inkább begipszelte.
-Doki?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Aha.Kihívtam míg aludtál mivel nekem is alig akartad megmutatni,és én nagyon aggódtam.-suttogta lefelé bámulva.
-Értem.És meddig lessz ez a vacak rajtam?-sóhajtottam mert nem akartam veszekedni ezen az apróságon.De az nagyon is jól esett,hogy aggódott miattam.
-2 hét múlva jön majd a doki levenni,de lehet jön majd közben megvizsgálni,hogy nem-e mozdult el a csont mert ha igen akkor elkell...
-Törni.-fejeztem be az elkezdett mondatát.De jó,és addig itthon kell maradnom?-néztem rá kiskutya szemekkel hátha beadja a derekát és elmehetek valahova.
-Igen,és ne nézz így rám.
-De miért?Sétálni csak elmehetek.Lécci!-tettem össze a két kezem,már amennyire tudtam a gipszemtől.-Lécci,lécci,lécci.Vagy majd mindig lesz mellettem valaki.De lécci.-már kicsit hülyén éreztem magam mert úgyfeshettem ki mint egy óvodás aki éppen az anyukájától próbál kikönyörögni egy kis édességet ebéd előtt.
-Rendben-kuncogta Jake is-De!Amikor sétálni akarsz én is megyek veled vagy majd valameik haverom.Egyépként már ahivatalosak vagyunk Emilyék-hez ebédre.
-Kik lesznek ott?
-Emily,Sam,Seth,Leah,Jered,Embry,Quil,Paul meg te és én.Emily nagyon kedves és a többiek is jófejek kivéve Leah de vele ne is foglalkozz.
-Rendbeeen-nyújtottam el a szót mivel nem értettem,lehet velem nem lessz olyan az a Leah.Volt egy Leah nevű rokonom de nagyon ritkán beszélünk.Csodálkozom is,hogy nem őket hívták fel elősször.-Egyépként mikor menyünk?
-Amint elkészülsz.
-Rendben.Akkor megyek is.-azzal felállam és a táskámat fogva bevonultam a fürdőbe.Kiválasztottam a kedvenc farkasos felsőmet egy fekete nacival és egy magassarkúval.A hajamat kifésültem és felraktam egy ruhához illő sminket.Amikor az ékszeres ládikámban kotorásztam találtam rá anyukám régi nyakláncára.A nagypapa adta még neki régen mikor még élt.Mivel farkasos volt ezért felakasztottam a nyakamba és úgy mentem vissza táskástól a szobába, ahol Jake rögtön észrevette a nyakláncomat és összeszűkült szemekkel nézte azt.
-Honnan van ez a nyaklánc?-kérdezt fúrcsán méregetve engem.Nem értettem miért néz így rám.
-Anyukámé volt.Ő idevalósi volt és a papa adta neki mikor még élt.De megyünk?
-Értem.Nagyon szép,és te is csinos vagy-majd felállt és intett,hogy menjek utána mire én teljesen elpirulva követtem.
Jake udvariasan kinyitotta nekem az ajtót majd ő is beszállt.Az úton nem beszéltünk sokat csak néha kérdezgetett rólam és én is róla.Kicsit késöbb egy otthonos kis háznál állította le a motort,majd kiszállt és nekem is kinyitotta az ajtót.A házból nevetgélés hallatszott ki és beszélgetés,gondoltam csak nem lehetnek olyan tuskók.Megindultunk a ház felé és mikor beértünk minden szempár rám szegeződött és nagy csönd lett.
-Szia.Emily vagyok.-jött oda és ölelt át,mint már tudom Emily.Nagyon szép volt.Fekete haja körülölelte arcát.De egyik oldalán három karmolás görbítette le szája szélét.Nem akartam bunkó lenni ezért visszaöleltem és próbáltam nem az arcát nézni.
-Szia.Én Bessy.
Sorba bemutatkoztak a többiek is és mind nagyon jó fejek voltak,de azomban Leah-t és Seth-et nem láttam még sehol.Embry és köztem egy kicsit feszül volt a kapcsolat de aztán erőtvettem magamon és odamentem hozzá megölelni.
-Nagyon sajnálom a kezedet.-nézett rám könyörgő szemekkel.
-Hmmm...renben,megbocsájtok,de több ilyet ne.
-Oké-vigyorgott mostmár rám.
-Hello.Bocsesz a késésért.-hallottam meg egy hangot magam mögűl és megfordultam.
-Szia.Seth.-nyújtott kezet.
-Szia.Bessy.
-Bessy!?-hallottam meg a már jól ismert hangot.
-Leah!?-engedtem el Seth-et és néztem jó barátnőmre,majd egymás karjaiba vetettük egymást.-Azt hittem elköltöztél!
-Igen elköltöztem de visszajöttem mert szükség voltrám a falk...faluban meg miután apa meghalt...anyának és Seth-nek is szügsége volt rám.
-Sajnálom.Várjunk Seth az öcséd?-néztem Leah-ra majd az említettre lesokkolva.
-Aha.
-Várjatok...ti honnan ismeritek egymást?-kérdezték egyszerre többen,köztük Jake is.
-Anya és az ő anyukája jó barátok...voltak.-homályosult el a szemem de ezt csak egy személy látta:Jake.
-Még most is azok nem?-kérdezte Leah.
-Meghaltak.Ezért vagyok most itt.Elmentek a barátaik-hoz és megtámadta őket valami...állat.
-Jézusom...én nem tudtam.Nagyon sajnálom.-Ölelt át a két tesó egyszerre amitől kicsit jobban éreztem magam.Én csak egy mosolyt eröltetve az arcomra megráztam a fejem.
-Igazából nem értem miértnem titetket hííííí...óhh már értem.Keresztapu.-suttogtam magamnak az orrom alatt.
-Kész az ebéd.-szólt ki Emily és a következő pillanatban már hozta is ki a finomabbnál finomabb ételeket.A fiúk rögtön leültek,valaki az asztalhoz valaki a kanapéra ezért én i leültem Leah és Jake közé.Az ebéd nagyon finom volt és a hangulat is olyan volt mint egy igazi család.Emily a gondoskodó és melegszívű anyuka és Sam az erős jófej apuka a szülők és a többiek a gyerekek.Erre el kellett mosolyognom,örülök,hogy ittvagyok mégha nem is úgy kerültem ide mint ahogy szerettem volna.Mikor mindenki befejezte az ebédet segítettem összeszedni a mosatlant és kivittem Emilynek.
-Segítsek mosogatni,vagy bármi másban?-kérdeztem.Emily kedvesen elmosolygott és utána mondta csak.
-Amit elmostam törölgetni,ha szeretnél segíteni,és köszönöm.
-Rendben.-aztán megfogtam egy ronyot és elkezdtem törölgetni a tányérokat és az evőeszközöket amiket Emily már elmosott és elöblögetett.
-Egyépként mióta vagytok együtt Sam-el?-kérdeztem félve tőle.
-2 éve találkoztunk elősször és féléve volt az esküvőnk.-merült el gondolataiban és mesélte el.
-Gratulálok nektek.Tényleg szép pár vagytok és látni rajtatok,hogy nagyonszeretitek egymást már a nézésetekből.
-Igen Sam nagyon jó férj.Amúgy te és Jacob...?
-Nem...csak barátok vagyunk,egyépként is alig pár napja találkoztunk.
-De tetszik nem?-fejezte be az utolsó tányért is és adta oda nekem.
-Hát...helyesnek helyes de nem tudom.Meg ha neki pont én kellenék neki akkor hülye lenne.-miután letettem a tányért elindultunk vissza a fiúkhoz.Mikor beértem én is Emily után Jake odajött hozzám.
-Mennünk kéne mert kezd sötétedni és Billy is azt mondta vigyelek vissza időben.
-Renben,de nem kell vigyázni rám.-néztem rá morcosan amint csak jót nevettek a többiek.-Akkor sziasztok-öleltem át mindenkit és miután Jake is elköszönt hazamentünk.
-Szia Billy-köszöntem egyszerre Jake-el azzal a külömbséggel,hogy ő nem Billy-t hanem apá-t mondott.
-Sziasztok.Van kaja a hűtőben én megyek lefekszem.Jó éjszakát.
-Oké,köszönjük.-mondtam aztán eszembe jutott valami.Ha én Jake ágyában aludtam akkor ő hol?Aztán megláttam a paplant és a párnát azon a pici kanapén.
-Jake!-fodultam felé érgesen.-Mond,hogy nem ezen a kicsi kanapén aludtál!?
-De-mondta lassan ejtve ki ezt az egyszerű szót.-Miért?
-Mi az,hogy MIÉRT!?A szobádban alszol én meg a kanapén és nem vitatkozok.
-De én igen.Nekem tökéletes a kanapé és neked amúgy is kényelmesebb az ágy.
-Vagy a kanapén alszok vagy akkor mind a ketten a szobádban.-ezen mind a ketten meglepődtük sőt én még a fejemet is hátrahúzam.Nem hiszem el,hogy tényleg ezt mondtam.Hogy lehetek ekkora barom?Jake feltúzott szemöldökkel nézett rám.
-Most úgyérted,hogy egyágyban?-nyelt nagyot és szerintem levegőt is elfelejtett venni.
-Miért ne?Szinte,,tesók"vagyunk nem?
A kérdésemet kikreülve Jake csak bólintott és elment zuhanyozni.Mikor kijött én is lezuhanyoztam és felvettem a pizsimet. Egy trikó és egy halásznadrág.Mikor bementem a szobába Jake az ágyon feküdt és a plafont bámulta,de amikor meglátott kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Minden rendben?-kérdeztem rá mert már 2 perce bámult.
-Őhm per-sze.Hol akarsz aludni?Úgyértem kívül vagy belül?
-Kívül.-vágam azonnal rá.
-Rendben.-befeküdtünk mind a ketten és betakaróztunk.Elsem hiszem,hogy én most egy fiúval fekszek egy ágyban.Jó persze nem azért...de nemhittem volna,hogy 18 éves korom előtt fiúvalfogok aludni.
-Jóét Jacob!
-Jóét neked is.-mikor fordultam volna kifelé,hogy lekapcsoljam a villanyt Jake megfogott és magafelé fordított.
-Holmarad a jóét-puszim?-ézett rám kiskutya szemekkel mire én csak felnevettem és adtam neki egy cuppanósat.Aztán odafordítottam az arcomat én is mire kis hezitálás után ő is adott egy puszit.Ahol hozzámért a bőre mindig elkezdtem bizseregni.Olyan forró a bőre de mikor hozzámér nem éget meg hanem kellemes érzést kelt bennem.
-Köszönöm.Jóét.-kapcsoltam le a villanyt és takaróztam be rendesen.Párperc múlva egyenletes szuszogást hallottam magam mellől amitől én is hamar elaludtam.
Az éjszaka nem álmodtam semmit,se jót se rosszat.Reggel amikor felébredtem a fájós kezemen valami hűvöset éreztem. Amikor odanéztem láttam,hogy gipszbe van.Hogy gipszelték be?Readásul,hogy nem keltem fel rá?Elkezdett viszketni a kezem a gipsz alatt mire én felnyögtem.A következő pillanatban Jake jött be és a székét közelebbhúzva ült le mellém és aggódva kérdezte.
-Jól vagy?Mi a baj?Fáj valamid?A kezed?
-Nem jól vagyok csak viszket a kezem.-kuncogtam saját szerencsétlenségemen és erre Jake is elkezdett hangosan nevetni.Majd komoly hangon folytatta.
-Sajnálom a doki azt mondta 2 helyen törött az ujjad és még egy másik csont is ezért inkább begipszelte.
-Doki?-húztam fel kérdőn a szemöldököm.
-Aha.Kihívtam míg aludtál mivel nekem is alig akartad megmutatni,és én nagyon aggódtam.-suttogta lefelé bámulva.
-Értem.És meddig lessz ez a vacak rajtam?-sóhajtottam mert nem akartam veszekedni ezen az apróságon.De az nagyon is jól esett,hogy aggódott miattam.
-2 hét múlva jön majd a doki levenni,de lehet jön majd közben megvizsgálni,hogy nem-e mozdult el a csont mert ha igen akkor elkell...
-Törni.-fejeztem be az elkezdett mondatát.De jó,és addig itthon kell maradnom?-néztem rá kiskutya szemekkel hátha beadja a derekát és elmehetek valahova.
-Igen,és ne nézz így rám.
-De miért?Sétálni csak elmehetek.Lécci!-tettem össze a két kezem,már amennyire tudtam a gipszemtől.-Lécci,lécci,lécci.Vagy majd mindig lesz mellettem valaki.De lécci.-már kicsit hülyén éreztem magam mert úgyfeshettem ki mint egy óvodás aki éppen az anyukájától próbál kikönyörögni egy kis édességet ebéd előtt.
-Rendben-kuncogta Jake is-De!Amikor sétálni akarsz én is megyek veled vagy majd valameik haverom.Egyépként már ahivatalosak vagyunk Emilyék-hez ebédre.
-Kik lesznek ott?
-Emily,Sam,Seth,Leah,Jered,Embry,Quil,Paul meg te és én.Emily nagyon kedves és a többiek is jófejek kivéve Leah de vele ne is foglalkozz.
-Rendbeeen-nyújtottam el a szót mivel nem értettem,lehet velem nem lessz olyan az a Leah.Volt egy Leah nevű rokonom de nagyon ritkán beszélünk.Csodálkozom is,hogy nem őket hívták fel elősször.-Egyépként mikor menyünk?
-Amint elkészülsz.
-Rendben.Akkor megyek is.-azzal felállam és a táskámat fogva bevonultam a fürdőbe.Kiválasztottam a kedvenc farkasos felsőmet egy fekete nacival és egy magassarkúval.A hajamat kifésültem és felraktam egy ruhához illő sminket.Amikor az ékszeres ládikámban kotorásztam találtam rá anyukám régi nyakláncára.A nagypapa adta még neki régen mikor még élt.Mivel farkasos volt ezért felakasztottam a nyakamba és úgy mentem vissza táskástól a szobába, ahol Jake rögtön észrevette a nyakláncomat és összeszűkült szemekkel nézte azt.
-Honnan van ez a nyaklánc?-kérdezt fúrcsán méregetve engem.Nem értettem miért néz így rám.
-Anyukámé volt.Ő idevalósi volt és a papa adta neki mikor még élt.De megyünk?
-Értem.Nagyon szép,és te is csinos vagy-majd felállt és intett,hogy menjek utána mire én teljesen elpirulva követtem.
Jake udvariasan kinyitotta nekem az ajtót majd ő is beszállt.Az úton nem beszéltünk sokat csak néha kérdezgetett rólam és én is róla.Kicsit késöbb egy otthonos kis háznál állította le a motort,majd kiszállt és nekem is kinyitotta az ajtót.A házból nevetgélés hallatszott ki és beszélgetés,gondoltam csak nem lehetnek olyan tuskók.Megindultunk a ház felé és mikor beértünk minden szempár rám szegeződött és nagy csönd lett.
-Szia.Emily vagyok.-jött oda és ölelt át,mint már tudom Emily.Nagyon szép volt.Fekete haja körülölelte arcát.De egyik oldalán három karmolás görbítette le szája szélét.Nem akartam bunkó lenni ezért visszaöleltem és próbáltam nem az arcát nézni.
-Szia.Én Bessy.
Sorba bemutatkoztak a többiek is és mind nagyon jó fejek voltak,de azomban Leah-t és Seth-et nem láttam még sehol.Embry és köztem egy kicsit feszül volt a kapcsolat de aztán erőtvettem magamon és odamentem hozzá megölelni.
-Nagyon sajnálom a kezedet.-nézett rám könyörgő szemekkel.
-Hmmm...renben,megbocsájtok,de több ilyet ne.
-Oké-vigyorgott mostmár rám.
-Hello.Bocsesz a késésért.-hallottam meg egy hangot magam mögűl és megfordultam.
-Szia.Seth.-nyújtott kezet.
-Szia.Bessy.
-Bessy!?-hallottam meg a már jól ismert hangot.
-Leah!?-engedtem el Seth-et és néztem jó barátnőmre,majd egymás karjaiba vetettük egymást.-Azt hittem elköltöztél!
-Igen elköltöztem de visszajöttem mert szükség voltrám a falk...faluban meg miután apa meghalt...anyának és Seth-nek is szügsége volt rám.
-Sajnálom.Várjunk Seth az öcséd?-néztem Leah-ra majd az említettre lesokkolva.
-Aha.
-Várjatok...ti honnan ismeritek egymást?-kérdezték egyszerre többen,köztük Jake is.
-Anya és az ő anyukája jó barátok...voltak.-homályosult el a szemem de ezt csak egy személy látta:Jake.
-Még most is azok nem?-kérdezte Leah.
-Meghaltak.Ezért vagyok most itt.Elmentek a barátaik-hoz és megtámadta őket valami...állat.
-Jézusom...én nem tudtam.Nagyon sajnálom.-Ölelt át a két tesó egyszerre amitől kicsit jobban éreztem magam.Én csak egy mosolyt eröltetve az arcomra megráztam a fejem.
-Igazából nem értem miértnem titetket hííííí...óhh már értem.Keresztapu.-suttogtam magamnak az orrom alatt.
-Kész az ebéd.-szólt ki Emily és a következő pillanatban már hozta is ki a finomabbnál finomabb ételeket.A fiúk rögtön leültek,valaki az asztalhoz valaki a kanapéra ezért én i leültem Leah és Jake közé.Az ebéd nagyon finom volt és a hangulat is olyan volt mint egy igazi család.Emily a gondoskodó és melegszívű anyuka és Sam az erős jófej apuka a szülők és a többiek a gyerekek.Erre el kellett mosolyognom,örülök,hogy ittvagyok mégha nem is úgy kerültem ide mint ahogy szerettem volna.Mikor mindenki befejezte az ebédet segítettem összeszedni a mosatlant és kivittem Emilynek.
-Segítsek mosogatni,vagy bármi másban?-kérdeztem.Emily kedvesen elmosolygott és utána mondta csak.
-Amit elmostam törölgetni,ha szeretnél segíteni,és köszönöm.
-Rendben.-aztán megfogtam egy ronyot és elkezdtem törölgetni a tányérokat és az evőeszközöket amiket Emily már elmosott és elöblögetett.
-Egyépként mióta vagytok együtt Sam-el?-kérdeztem félve tőle.
-2 éve találkoztunk elősször és féléve volt az esküvőnk.-merült el gondolataiban és mesélte el.
-Gratulálok nektek.Tényleg szép pár vagytok és látni rajtatok,hogy nagyonszeretitek egymást már a nézésetekből.
-Igen Sam nagyon jó férj.Amúgy te és Jacob...?
-Nem...csak barátok vagyunk,egyépként is alig pár napja találkoztunk.
-De tetszik nem?-fejezte be az utolsó tányért is és adta oda nekem.
-Hát...helyesnek helyes de nem tudom.Meg ha neki pont én kellenék neki akkor hülye lenne.-miután letettem a tányért elindultunk vissza a fiúkhoz.Mikor beértem én is Emily után Jake odajött hozzám.
-Mennünk kéne mert kezd sötétedni és Billy is azt mondta vigyelek vissza időben.
-Renben,de nem kell vigyázni rám.-néztem rá morcosan amint csak jót nevettek a többiek.-Akkor sziasztok-öleltem át mindenkit és miután Jake is elköszönt hazamentünk.
-Szia Billy-köszöntem egyszerre Jake-el azzal a külömbséggel,hogy ő nem Billy-t hanem apá-t mondott.
-Sziasztok.Van kaja a hűtőben én megyek lefekszem.Jó éjszakát.
-Oké,köszönjük.-mondtam aztán eszembe jutott valami.Ha én Jake ágyában aludtam akkor ő hol?Aztán megláttam a paplant és a párnát azon a pici kanapén.
-Jake!-fodultam felé érgesen.-Mond,hogy nem ezen a kicsi kanapén aludtál!?
-De-mondta lassan ejtve ki ezt az egyszerű szót.-Miért?
-Mi az,hogy MIÉRT!?A szobádban alszol én meg a kanapén és nem vitatkozok.
-De én igen.Nekem tökéletes a kanapé és neked amúgy is kényelmesebb az ágy.
-Vagy a kanapén alszok vagy akkor mind a ketten a szobádban.-ezen mind a ketten meglepődtük sőt én még a fejemet is hátrahúzam.Nem hiszem el,hogy tényleg ezt mondtam.Hogy lehetek ekkora barom?Jake feltúzott szemöldökkel nézett rám.
-Most úgyérted,hogy egyágyban?-nyelt nagyot és szerintem levegőt is elfelejtett venni.
-Miért ne?Szinte,,tesók"vagyunk nem?
A kérdésemet kikreülve Jake csak bólintott és elment zuhanyozni.Mikor kijött én is lezuhanyoztam és felvettem a pizsimet. Egy trikó és egy halásznadrág.Mikor bementem a szobába Jake az ágyon feküdt és a plafont bámulta,de amikor meglátott kikerekedett szemekkel nézett rám.
-Minden rendben?-kérdeztem rá mert már 2 perce bámult.
-Őhm per-sze.Hol akarsz aludni?Úgyértem kívül vagy belül?
-Kívül.-vágam azonnal rá.
-Rendben.-befeküdtünk mind a ketten és betakaróztunk.Elsem hiszem,hogy én most egy fiúval fekszek egy ágyban.Jó persze nem azért...de nemhittem volna,hogy 18 éves korom előtt fiúvalfogok aludni.
-Jóét Jacob!
-Jóét neked is.-mikor fordultam volna kifelé,hogy lekapcsoljam a villanyt Jake megfogott és magafelé fordított.
-Holmarad a jóét-puszim?-ézett rám kiskutya szemekkel mire én csak felnevettem és adtam neki egy cuppanósat.Aztán odafordítottam az arcomat én is mire kis hezitálás után ő is adott egy puszit.Ahol hozzámért a bőre mindig elkezdtem bizseregni.Olyan forró a bőre de mikor hozzámér nem éget meg hanem kellemes érzést kelt bennem.
-Köszönöm.Jóét.-kapcsoltam le a villanyt és takaróztam be rendesen.Párperc múlva egyenletes szuszogást hallottam magam mellől amitől én is hamar elaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)