10.feji

Van benne egy pici karika ha ezt lehet annak mondani.? :P
9.
Arra ébredtem,hogy az ágy megsüpped melletem.Odafordultam és szemem találkozott Jacobéval.
-Neharagudj,nem akartalak felébreszteni.
-Semmi baj.De aludtál egyeltalán?
-Nem...gondolkoztam.
-Min?-kérdeztem ilyedten tőle.
-A...tegnapin.Sajnálom,hogy csak úgy rádrontottam legalább kopoghattam volna.Meg azt is sajnálom ami utána történt,hogy elrohantam meg,hogy nem beszéltem veled.Csak...-hirtelen elakadt és fájdalmas képet vágva megmerevedett.
-Csak...?
-Szeretlek és nagyon nehéz a közeledben lennem úgy,hogy tudom bártmit megtehetnék de mégse teszem mert képtelel lennék olyat tenni amit te nem akarsz...bármennyire is szeretném.-Pár percig csak értetlenül meredtem a takaróra aztán megértettem.
-Bess...Bess jólvagy?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Hmm?Mi?Bocsi csak elbambultam.
-Figyelj sajnálom felejtsük el.Majd megbeszéljük de nekem most mennem kell.-adott egy puszit aztán már ki is ugrott az ablakon.Utána néztem és láttam két farkast az erdő szélén.Nem haragudtam rá mert tudtam,hogy sietnie kell de azért nagyon aggódtam.Átöltöztem,rendberaktam a szobát és utána kimentem a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem Billy-nek aki éppen reggelizett.-És jóétvágyat.
-Neked is.Van a mikróba még egy adag rántotta.-bólintottam és leültem én is enni.
-Sok a vámpír mostanában?-kérdeztem tőle mikor már mosogattam a tányérokat.
-Eddig nem volt csak néha egy egy nomád de már 2 napja nem tudtak elkapni egy kissebb csapatot.Sorba ölik az embereket és egyere közelebb jönnek.Ezért nem ment eddig el Jacob.
-Errefele jönnek?-kérdeztem sokkosan.Egyszer már találkoztam vámpírral nem szívesen tenném újra.
-Igen de reméljük ma elkapják a srácok.
A nap további részét olvasással és takarítással töltöttem.Éppen a vacsorát készítettem amikor a fiúk rontottak be az ajtót.A vér illata úgy csapott meg mintha nyakonöntöttek volna.A tál kirepült a kezemből és én nekiurgottam az illetőnek.Nem láttam ki volt az a sebsem volt nagy éppen csak egy kis karcolás.A többiek próbáltak leszedni de én úgy ütöttem meg őket hogy hátraestek.Visszatértem a sebhez és úgy kezdtem el szívni a vért mintha az életem múlna rajta.Amikor már éreztem,hogy alig van vér a testben leálltam.Nem tudom,hogy de leálltam.Amint felegyenesedtem Jacob feküdt ott eszméletlenül.Nem bírtam mozdulni se levegőt venni.Ezt tényleg én tettem?Hogy tehettem ezt?Egy szörnyeteg vagyok.A többiekre néztem akik közbe legugoltak mellé és bevitték a szobába.Egyedül Sam és Billy maradt ott.
-Bessy...te...de hát ez...mégis,hogy?-kérdezte Sam és láttam az értetlenséget az arcán és a szomorúságot.Figyelmen kívül hagyva kérdését Billy-hez fordultam és könnyes szemekel néztem rá.Az ő szeme is könnyes volt.
-Saj...sajnálom.Rendbe fog jönni?-ennél nagyobb hülyeséget már nem is kérdezhetnék.
-Nem biztos.Majdnem az összes vérét kiszívtad...ha túléli is a harapásod nagyon gyenge lesz és lassabban fog gyógyulni.-suttogta.Nem értem miért nem kiabál?Majdnem megöltem a fiát!Teljesen kétségbe estem és olyan gyorsan rohantam ki a házból egyenesen a sziklák felé mint még soha.Hallottam amint utánam kiabálnak de nem áltam meg.Már a szikla peremén voltam és ugrani készültem amikor meghallottam a hangját.
-Bess...kérlek ne.-fogta meg a kezemet.
-Majdnem megöltelek...mégis minek menjek vissza?Így lesz a legjobb mindenkinek.
-Ez nem igaz.Mert nekem egyeltalán nem lenne jó.Akkor inkább a halál.-jelentette ki teljes komolysággal.Könnyes arcal fordultam felé.Elősször a sebet kerestem de az eltűnt.Kikerekedett szemekkel néztem rá amin ő csak jót mosolygott.
-Emlékszel...?Gyorsan gyógyulok.-Közelebb lépett amitől én megijedtem mivel nem akartam megin bántani és akkorát léptem hátra,hogy lecsúsztam a szikláról.
-Nee!-hihetetlen reflexének köszönhetően elkapta a kezemet és felhúzott.
-Köszönöm.De jobb lenne ha pihennél.
-Ne is álmodj róla.Addig nem fekszek le amíg nem látlak az ágyban.-látszott rajta,hogy komolyan gondolja de én még mindig nem akartam visszamenni.-Nem akarlak elveszíteni.-húzott közelebb megához.Ahogy megéreztem az illatát ismét elkezdtem közeledni de most a nyakához.Éreztem ahogy teste megfeszül de nem lök el magától.Ez épp elég volt ahoz,hogy kitisztuljon a fejem.
-Nyugodtan igyál belőlem...
-Nem.És ha máskor ilyen van azonnal lökj el magadtól.
-Máskor?Tehát vissza jössz?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hát...,de Billy...
-Billy nem haragszik.Ő tudta eddig is...a fiúknak most mond el mindent és akkor már nem kell a nagy kupaktanács.
-Rendben.Akkor menjünk.-sóhajtottam nagyot aztán elindultunk visszafele.Szépen lassan sétáltunk és nem futottunk,közben pedig csenben nézelődtünk.Hihetetlen mennyit futottam pedig nem is tűnt olyan hosszúnak az út.Mikor visszaértünk mindenki rámnézett és mutattá,hogy üljek le.Helyetfoglaltam a kanapén és vártam,hogy mondjanak valamit.Sam szólalt meg elősször.
-Bessy...elősször is.Már tudod,hogy...vámpír vagy de nem teljesen.
-Az mégis,hogy lehet?-néztem körbe értetlenül a szobában lévők arcán és Billy állapodott meg a tekintetem.
-Anyukád ember volt apukád pedig vámpír.Miután találkoztak egymásba szerettek és aztán apukád elmondta édesanyádnak,hogy micsoda.Anyukád ennek ellenére ugyan úgy szerette.Terheslett veled és mikor ez kiderült össze is házasodtak.Aztán megszülettél te de már egészen kicsi korod óta tudták,hogy különleges vagy.Már akkor is megvolt ez a képességed ami most is van és kiskorodba nem ettél még rendes ételt csak vért.Aztán egy idő után már nem kérted ezért normális emberi ételt ettél.Félig ember félig vámpír vagy de mivel hosszú éveken keresztül nem vérrel táplálkoztál ezért olyan lettél mint egy ember.Ha továbbra is így teszel akkor a vámpír éned újra előjön.De ha nem akkor normális lehetsz habár nem teljesen de csak egy két vámpír tulajdonságod marad meg.Ez a te döntésed.
-És mi az az egy-két tulajdonság ami megmaradna?
-Erős maradnál és gyors de nem annyira mint most,a képességed,és nagyon lassan öregednél.Nem fogod annyira kívánni a vért egy idő után,és lehet majd gyereked is.Aztán lehet,hogy majd még kialakul valami.
Ahogy így hallgattam rájöttem,hogy ez nem is annyira rossz eltekintve a vértől mivel nem szeretnék szörnyeteg lenni.De a gyorsaság,erősség nekem bejön és a képességem is hasznos de ami legjobb benne,hogy lassan öregszem.Így Jacob-bal tudok maradni ha ő is ezt szeretné.Ennek gondolatára elmosolyodtam és csak bólintottam.
-Van még valami.-szólalt meg Sam.
-Micsoda?
-Ha úgydöntesz,hogy a vámpír énedet választod akkor egy kikötésem van,mégpedig,hogy állati vért fogyassz mivel nem szeretne senki sem ilyen balesetet még egyszer.-amint kimondta lehajtottam a fejemet és éretztem ahogy a sós könnyek elkezdenek folydogállni az arcomon és halk puffanással érkeznek a farmeromra.
-Gratulálok Sam...-morgott rá Jacob de én nem akartam,hogy veszekedés legyen,rosszabb esetben verekedés.
-Nem...Igaza van és szörnyen sajnálom ami történt.-néztem felváltva Sam-re Billy-re és Jacob-ra aki közben átölelte a derekamat és magához húzott.
-De...
-Ne!Kérlek Jacob így is eléggé rossz.-néztem rá szomorúan,majd elköszöntem a jelenlévőktől és bevonultam a szobába.Levettem a cipőmet és eldőltem az ágyon befelé fordulva és néztem ki az ablakon...
Hallottam,hogy belép valaki a szobába aztán megéreztem az illatát és egyből tudtam,hogy Jacob az.Megsüppedt mögöttem az ágy és karját szorosan körém tekerte.Vérének illata úgy vonzott mint két ellentétes pólusú mágnes egymást de én erőt vettem magamon és ellenálltam a vonzásnak.
-Jól éretettem kint,hogy...szeretnéd a vámpír énedet?-felé fordultam és a szemébe nézve bólintottam.Lehunyta a szemét és mély levegőt vett.
-Szabad tudnom,hogy miért?
-Ennyire nem örülnél neki?
-Válaszolj kérlek!
-A gyorsaságom és az erősségem tetszik.A képességem minden szempontből hasznos.De leginkább az hogy nem öregszem.Mert ha nincs vér van öregedés még halassú is de akkor is van.
-Ennek az egésznak van valami köze hozzám és ahoz ami vagyok és a vele járó tulajdonságaimnak?-kérdezte és éreztem is ahogy egész teste remeg.
Elkezdtem simogatni amitől kinyitotta a szemét de még mindig remegett ezért hosszasan megcsókoltam.
-Most te válaszolj az én kérdésemre kérlek!Miért nem örülnél neki?
-Nem erről van szó csak nem értelek.
-Szeretlek és veled akarok lenni.Ez nem elég?-mélyet sóhajtott aztán halványan elmosolyodot.
-De...de ha meggondolod magad...
-Nem fogom.-nevettem fel aztán egy hirtelen mozdulatot tettem amitőlt a vér illats ismét elborította az agyamat.Azt vetem észre,hogy Jacobon ülök és a szám már majdnem elérte nyakát de aztán észheztértem és elhajoltam tőle.Már szálltam volna le rólam amikor megállított és magafelé fordította a fejemet.
-Kérlek!Borzasztó nézni ahogy szenvedsz és egyépként sem lesz semmi bajom.Gyorsan gyógyulok.-húzta féloldalas mosolyra a száját amitől a lélegzetem is elállt.Akaratom ellenére hajoltam a nyakához aztán mikor szám már súrolta a nyakát fogaimmal éppen hogycsak megsértettem a bőrét és ettől a vére kiserkent nyakából.A kibugyanó cseppeket apró csókokkal takarítottam le,aztán mikor a nyaka tiszta volt haladtam a szája felé miközben csókolgattam.
-Bess...mit...mit csinálsz?-kérdezte rekedt hangon az alattam lévő Jacob.
-Nem tudom...-folytattam és mikor ismét szólásra nyitotta ajkait úgy kezdtem el csókolni mint még soha.Ő is visszacsókolt és kezeivel csípőmet kezdte el simogatni.Közben az én keziem is bebarangolták testét.Elősször izmos vállát és lefelé az egész karját aztán vissza fel.Ahogy az ő keze elkezdett felfele haladni az egyém áttért hasára.Pólóját felhúzva a kockákat a hasán kezdtem el csókolgatni majd visszatértem a szájához.