8.feji

Sziasztok!
Sajnálom,hogy ennyit kellett várnotok de nagynehezen megtudtam írni a következő fejezetet.Nem lett annyira nagy szám mert próbáltam minnél hamarabb megírni de azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást mindenkinek!
                                    Puszi:Lüszy

8.Egyszer minden titokra fényderül.
Teljes erőmből futottam és a sötétben alig láttam a kocsikat.Nagynehezesn de sikerült megtalálnom Jacob kocsiját és odarohantam.Jacob a kocsiban a fejét a kezébefogva ült az ülésen.Nem vett észre ezért nagylevegőtvettem és bekopogtam az ablakon.Erre ő felkapta a fejét és könnyes szemekkel nézett rám.
Amikor meglátta,hogy alig van rajtam ruha rögtön kinyitotta az ajtót én pedig beszálltam.
-Szia.-suttogtam.Nem tudtam mit fog csinálni.De meglepetésemre hozzámszólt.Vagyis inkább kiabált.
-Normálisvagy? Ilyen hidegben ilyen hiányos öltözetben.Beteg leszel.-rögtön bekapcsolta a fűtést és hátranyúlt egy pokrócért amit széthajtva rámterített.
-Miért futottál el?-kérdeztem összehúzot szemöldökkel.Sokáig így ültünk csenbeburkolózva mivel nem nagyon akaródzott válaszolni a kérdésemre aztán egyszer csak kirobbantbelőle minden.
-Elszúrtam mindent.Bárcsak akkor ott 2 éve a parton megcsókoltalak volna és akkor nem lenne most ez.2 évig szenvedtél és én is a hülyeségem miatt.Ha 2 éve megcsókoltalak volna már rég együtt lehetnénk,nem lettél volna egyedül a születésnapjaidon,nekem nem kellett volna elköltöznöm,nem kellett volna titkolom,hogy szerelmes vagyok beléd és akkor most talán nem menél hozzá ahoz a sráchoz.-én karbatett kézzel és beharapott ajkakkal néztem rá.Nem hiszem el.Tehát ezért.Amiatt futott ki mert szeret és fáj neki ha Matt-tel lát?
-Jacob...nézz rám.-nemnézettrám ezért megpróbáltam a fejét magamfelé fordítani de ő nem engedte.Utolsó ötletemet megvalósítva beleültem az ölébe,lábaimat csípője melléfektetve,így eléggé félreérthető pózba kerültünk.Éreztem ahogy izmai megfeszülnek alattam és a lélegzete elakad.Próbált leszedni magáról de ezzel csak azt érte el,hogy éreztem keményedni valamit a két combom között,és minde a kettőnk lélegzete felgyorsult.Végül abbahagyta a próbálkozást és végre rámnézett.Ahogy rámnézett hirtelen nagyon melegem lett.
-Még mindig aranyos vagy ha elpirulsz.-nézet mosolyogva a szemembe amitől én mégjobban elpirultam ami ő meg nevetni kezdett.
-Még mindig gonosz vagy.-néztem rá tettetett morcossággal.-De a lényeg...-néztem mélyen a szemébe amire az ő arca elkomorodott és elfordította a fejét.
-Inkább felejtsük el.Legyetek boldogok és ennyi.-a hangja annyira fájdalmasan csengett,hogy a szívem szorult össze.
-Kérlek...nézz rám.Csak egy percre.Aztán ha elmondtam mindent,eldöntöd,hogy mit csinálsz és,hogy hogyan állszmajd hozzá a dolgokhoz.-sóhajtott egyet majd rámfordította fejét.
-Hallgatlak.
-Matt-tel azután kezdtem el járni miután te és a többiek megutáltatok...
-Nem utálunk téged.-nézett rám kétségbeesett szemekkel.
-Sajnálom abból,hogy kerültök és alig látlak titeket nekem az jött le,hogy utáltok.Naszóval...jártam vele egészen két hónappal ezelőttig.Amikor ugyanis időtkért és utána csak barátok voltunk ő,Emily és apukád miatt nem lettem csak depressziós de leginkább Billy miatt.Aztán ma mondta,hogy folytassuk ott ahol abbahagytuk.Utána mint láttad megkérte a kezem.Én pedig igent mondtam...-két percig csendben voltunk és Jacob is próbálta lenyugtatni magát.Mikor újból megpróbált visszaültetni a helyemre hozzátettem.-...de nem szerelemből és végképp nem azért mert hozá akarok menni.
-Akkor miért?-nézett rám hitetlenkedve és ismét elfordította a fejét.
-Mert...lehet,hogy szeretem de van valaki más akit már amióta megpillantottam nem tudok kiverni a fejemből,ezért is jártam vele...hátha elfelejtem azt a srácot.De azért mondtam igent mert nem akartam,hogy mindenki kinevess vagy ilyesmi.Aztán mondta,hogy nem kell hozzámennem és,hogy ő nem haragszik emiatt,elősször nem értettem miért mondja ezt de ő sem hülye látta,hogy hogy nézek a srácra.
-Szóval van mégegy srác.Hurrá!Hazaviszlek aztán én is hazamegyek.
-Jacob!...Te...ho...hogy tekintesszrám?Mint a hugodra?Barátodra?Vagy máshogy?-próbáltam kiszedni belőle,hogy mit érez irántam.Féltem,hogy csalódok de azért tudni akartam.
-Nem.Már mióta megpillantottalak...-rámnézett és csak őszinteséget és...szerelmet láttam a szemében.-Bessy én szeretlek.Akkor 2 éve csak azért nem csókoltalakmeg mert féltem.Féltem és még mostis félek mivel ottvan az a "képességed" és nem tudsz mindent rólam.Elakartam mondani mindent de féltem,hogy elriasztalak magamtól.És azt nem élném túl.Te havonta egyszer ha láttál de én mindig ottvoltam mindenhol veled,mert szeretlek.-elkezdett közeledni ismét és mielőtt megcsókoltvolna el akart húzódni de én idejében kapcsoltam és magamhozhúztam,hogy megcsókoljam.Ő az elején nem csókolt vissza és eléggé merev volt a tartása is de miután én kezeimet átkulcsoltam a nyakakörül ő is átfogta a derekamat és úgy csókoltuk egymást.A levegőhiánymiatt szakadtunk el egymástól.Homlokomot az ő homlokának döntöttem és úgy suttogtam.
-Szeretlek.Nem jönnél vissza?Billy-nek nagyon hiányzol és nekem is.Igaz ma nem lesz otthon.
-Egyedül leszel?-húzódott el tőlem.
-Ha te nem maradsz ott akkor igen.
-Renben,úgyis van mit megbeszélnünk.-apró puszit nyomtam a szájára és visszaültem az anyósülésre.
-Takard be magad nehogy megfázz!-én úgy tettem ahogy mondta aztán már indultunk is haza.
Hamar hazaértünk Jacob illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.Elővettem a kulcsot a zsebemből és kinyitottam az ajtót majd beengedtem Jacobot és utána én is beléptem magammögött kulcsrazárva az ajtót.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdeztem me tőle.Kicsit furcsa volt ugyanis Jacob már régebb óta itt lakik én meg csak pár éve.
-Most nem köszönöm inkább beszélgessünk.-ült le a kanapéra és mutatta hogy üljek le énis.Amikor viszont leakartam mellé ülni ő belehúzott az ölébe és a paplant ami eddig a hátamon pihent most úgy rakta rám,hogy mindenhol be legyek takarva.Én pedig a melkasára hajtva fejemet hallgattam kissé felgyorsult szívdobogását.
-Miről beszélgessünk?-kérdeztem
-Milenne ha kérdeeznélek te őszintén válaszolnál és után fordítva?-moslygott le rám mire én csak bólintottam egyet szintén mosolyogva.
-Öhm...ez a Max vagy ki...
-Matt.-vágtam közbe.
-Nem nagyon érdekel,hogy hívják de legyen ahogy akarod.Szóval ezt a Matt-et honnan ismered,és mi volt köztetek?
-Látom kiverte nálad a biztosítékot.-kuncogtam a mellkasába-A suliban ismertem meg és mintmár mondtam együtt voltunk.De előre mondom,hogy nem történt semmi olyan amire gondolnál...-pirultam el ismét.
-Ez megnyugtató.-nevetett hangosan és kipirult arcomat kezdte simogatta mire én lehunytam a szemem és mintha egy kismacska dorombolna olyan hangot adtam ki amin ismét kuncogott.Két perc múlva már álmodtam.
A parton voltunk és az az ember aki akkor még régen megtámadott ismét ott volt és énis meg Jacob.
-Bessy FUSS!-kiabálta Jacob de én nem mozdultam aztán magamögé lököt és én a vízbe estem.Mikor ismét odanéztem Jacobot nem láttam sehol de viszont az ő helyén egy hatalmas rozsdabana farkas volt.Pontosabban az a farkas aki megmentett annó,körülötte pedig Jacob ruhái szétszakadva.
Nagyon megijedtem.Aztán az ember nekirohant a farkasnan aki ugyan úgy tett.Az elején úgylátszott a farkas áll nyerésre de aztán az erdőből kijött még két ember és rátámadtak ők is.A farkast pont mellém dobták el.Aztán három ember hirtelen elkezdett futni hihetetlen sebességgel.Mikor az erdő szélére értek megláttam az okát.Még hat farkas futott utánuk.Azután miután eltüntek legugolnam a farkas mellé aki még egy utolsó pillantást vetett rám aztán a szemei örökre lecsukódtak.Abban az utolsó pillantásban sok mindent láttam:sajnálatot,szomorúságot,féltést...de legfőképp szerelemet.A farkas eltünt és Jacobot láttam magam előtt.Rájöttem,hogy miért éreztem magam biztonságban Jacob és a farkas közelében is egyaránt.Miért éreztem mérhetetlen nagy szeretetet mind a kettőjük iránt.Az ég sötétlett és a hold is feljött.Teliholdvolt.Valahol messze hat kölömbő fájdalmas farasüvöltést lehetett hallani,és én csak tehetetlenül sírtam szerelmem mellett.
　
A saját sírásomra keltem fel és mellettem Jacob is.
-Ssss... ne sírj.Csak rosszat álmodtál.Semmi baj.
-Nem...nem lehetett álom hiszen minden amit álmodtam valóság.A támadás két éve,a farkasok,te,a biztonság.-ahogy ezeket soroltam Jacob teste megfeszült és szerintem lélegezni is elfelejtett.-Jacob kérlek mond el mi történik itt!-néztem rá könnyes szemekkel.Kint már világos volt és sütött a nap ami itt nagyon ritka.Hát ez most rossz időzítés...ha ez mind igaz akkor a legkevésbésem illik a mai naphoz.Szó sincs arról,hogy félek nem sokkal több.Rettegek.Nem a farkasoktól hanem attól az embertől.De akkor már lehetséges,hogy nem is az?Lehet,hogy tényleg vannak társai és engem akarnak?Vagy ami mégrosszab Jacobot?
-Bess nem hiszem,hogy ha elmondom sokkat javítanák vele a helyzeten,sőt lehet csak rosszabb lenne tőle.-nézett szomorúan a szemembe,de én meg akartam tudni.
-Kérlek.
Jacob fájdalmas képet vágott és kábé két percig így ültünk egymással szembe.
-Renben.-sóhajtott nagyot.Egy percig elmerült gondolataimba és gondolom azt próbálta eldönteni ,hogy hogyan mondja el nekem.Nagylevegőt vett és belekezdett.-A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni.Egyetlen ellenségük van:A hidegek vagyis...a vámpírok.Amikor egy vámpír van a közelben átalakulnak farkasokká azért,hogy megtudják védeni az embereket.A farkasokat ne úgy képzel el mint amikről eddig olvastál vagy filmben láttad.Egy rendes farkashoz hasonlít csak nagyobb és bármikor át tud alakulni.Aztán az utóbbi időben...rájöttünk,hogy ez nem csak legenda.Hanem a valóság.-idegesen figyelte a reakciómat.Valahonnan már sejtettem ezt az egészet de azért így az ő szájából hallva más volt.Valószínüleg már régóta ülhettem szótlanul mivel Jacob könyörgő hangja rángatott vissza a jelenbe.


-Kérlek Bessy mondj valamit.Vagy sikíts...bármi csak ne ülj itt szótlanul mert megőrülök.-összeszedtem magam és kimontam az a kérdést ami már nyilvánvaló volt számomra.
-A...a parton kétéve Vámpír akart megtámadni engem?-kérdeztem remegő hangon Jacobotól.
-Igen.-amint kimondta én a két kezembe temettem a fejemet és próbáltam lelassítani a tólságosan is felgyorsult pulzusom.-Sajnálom.-suttogta és éreztem ahogy felállt a matracról erre viszont egyből felkaptam a fejem.
-Hova mész?-kérdeztem mostmár teljes nyugodsággal.A vámpírt megölte Jacob és ha lennének társai már még annyilenne nekem.
-Még én sem tudom.Nem megyek messze de ha valami van csak kiabálj addig hagylak gondolkodni és ha még látni akarsz akkor hívj és itt vagyok.-nézett rám és láttam a szemében a mérhetetlenül nagy fájdalmat.Miért gondolja azt,hogy nem akarom látni!?
-Jacob Black!Nem mész sehova itt maradsz és mégis miből gondolod az,hogy nem akarlak látni többet?Szeretlek és az,hogy áttudsz változni egy aranyos farkassá az nem változtat az égvilágon semmin!Úgyhogy most fogodmagad és visszaülsz szépen a helyedre!Egyépként sem végeztem veled!-próbáltam mérges lenni és sikerült is.Jacob pedig próbált komoly arcit vágni de láttam,hogy már alig bírja ki mosolygás nélkül és már én sem bírtam tovább.Hatalmas nevetés robbant ki belőlem és utána ő is követve példámat nevetve odajött hozzám és átölelte a derekamat.
-Szóval aranyos mi?Emehetnél színésznek.-mosolyott és apró puszit nyomott az arcomra majd a számra.
-Igen aranyos.-fúrtam bele fejemet a mellkasába.
-És honnan tudod melyik farkas voltam én?
-Az a vörösesbarnás.Honnan tudom? Onnan,hogy tudod mi történt a parton.És ha ez nem lenne elég akkor ottvan az,hogy mióta elősször találkoztunk azóta biztonságbanérzem magam melletted és a farkassal aki megmentette az életemet vele is biztonságban érzem magam.-néztem könnyes szemekkel rám amitől meghatódva nézett rám.
-Szeretek Bessy Claire.Mindennél jobban.
-Szeretlek Jacob Black.Örökre és mindennél jobban.
Egy hosszú,szenvedélyes csók után kimentünk a konyhába,hogy együnk valamit.