10.feji

Van benne egy pici karika ha ezt lehet annak mondani.? :P
9.
Arra ébredtem,hogy az ágy megsüpped melletem.Odafordultam és szemem találkozott Jacobéval.
-Neharagudj,nem akartalak felébreszteni.
-Semmi baj.De aludtál egyeltalán?
-Nem...gondolkoztam.
-Min?-kérdeztem ilyedten tőle.
-A...tegnapin.Sajnálom,hogy csak úgy rádrontottam legalább kopoghattam volna.Meg azt is sajnálom ami utána történt,hogy elrohantam meg,hogy nem beszéltem veled.Csak...-hirtelen elakadt és fájdalmas képet vágva megmerevedett.
-Csak...?
-Szeretlek és nagyon nehéz a közeledben lennem úgy,hogy tudom bártmit megtehetnék de mégse teszem mert képtelel lennék olyat tenni amit te nem akarsz...bármennyire is szeretném.-Pár percig csak értetlenül meredtem a takaróra aztán megértettem.
-Bess...Bess jólvagy?-kérdezte kétségbeesett hangon.
-Hmm?Mi?Bocsi csak elbambultam.
-Figyelj sajnálom felejtsük el.Majd megbeszéljük de nekem most mennem kell.-adott egy puszit aztán már ki is ugrott az ablakon.Utána néztem és láttam két farkast az erdő szélén.Nem haragudtam rá mert tudtam,hogy sietnie kell de azért nagyon aggódtam.Átöltöztem,rendberaktam a szobát és utána kimentem a konyhába.
-Jó reggelt!-köszöntem Billy-nek aki éppen reggelizett.-És jóétvágyat.
-Neked is.Van a mikróba még egy adag rántotta.-bólintottam és leültem én is enni.
-Sok a vámpír mostanában?-kérdeztem tőle mikor már mosogattam a tányérokat.
-Eddig nem volt csak néha egy egy nomád de már 2 napja nem tudtak elkapni egy kissebb csapatot.Sorba ölik az embereket és egyere közelebb jönnek.Ezért nem ment eddig el Jacob.
-Errefele jönnek?-kérdeztem sokkosan.Egyszer már találkoztam vámpírral nem szívesen tenném újra.
-Igen de reméljük ma elkapják a srácok.
A nap további részét olvasással és takarítással töltöttem.Éppen a vacsorát készítettem amikor a fiúk rontottak be az ajtót.A vér illata úgy csapott meg mintha nyakonöntöttek volna.A tál kirepült a kezemből és én nekiurgottam az illetőnek.Nem láttam ki volt az a sebsem volt nagy éppen csak egy kis karcolás.A többiek próbáltak leszedni de én úgy ütöttem meg őket hogy hátraestek.Visszatértem a sebhez és úgy kezdtem el szívni a vért mintha az életem múlna rajta.Amikor már éreztem,hogy alig van vér a testben leálltam.Nem tudom,hogy de leálltam.Amint felegyenesedtem Jacob feküdt ott eszméletlenül.Nem bírtam mozdulni se levegőt venni.Ezt tényleg én tettem?Hogy tehettem ezt?Egy szörnyeteg vagyok.A többiekre néztem akik közbe legugoltak mellé és bevitték a szobába.Egyedül Sam és Billy maradt ott.
-Bessy...te...de hát ez...mégis,hogy?-kérdezte Sam és láttam az értetlenséget az arcán és a szomorúságot.Figyelmen kívül hagyva kérdését Billy-hez fordultam és könnyes szemekel néztem rá.Az ő szeme is könnyes volt.
-Saj...sajnálom.Rendbe fog jönni?-ennél nagyobb hülyeséget már nem is kérdezhetnék.
-Nem biztos.Majdnem az összes vérét kiszívtad...ha túléli is a harapásod nagyon gyenge lesz és lassabban fog gyógyulni.-suttogta.Nem értem miért nem kiabál?Majdnem megöltem a fiát!Teljesen kétségbe estem és olyan gyorsan rohantam ki a házból egyenesen a sziklák felé mint még soha.Hallottam amint utánam kiabálnak de nem áltam meg.Már a szikla peremén voltam és ugrani készültem amikor meghallottam a hangját.
-Bess...kérlek ne.-fogta meg a kezemet.
-Majdnem megöltelek...mégis minek menjek vissza?Így lesz a legjobb mindenkinek.
-Ez nem igaz.Mert nekem egyeltalán nem lenne jó.Akkor inkább a halál.-jelentette ki teljes komolysággal.Könnyes arcal fordultam felé.Elősször a sebet kerestem de az eltűnt.Kikerekedett szemekkel néztem rá amin ő csak jót mosolygott.
-Emlékszel...?Gyorsan gyógyulok.-Közelebb lépett amitől én megijedtem mivel nem akartam megin bántani és akkorát léptem hátra,hogy lecsúsztam a szikláról.
-Nee!-hihetetlen reflexének köszönhetően elkapta a kezemet és felhúzott.
-Köszönöm.De jobb lenne ha pihennél.
-Ne is álmodj róla.Addig nem fekszek le amíg nem látlak az ágyban.-látszott rajta,hogy komolyan gondolja de én még mindig nem akartam visszamenni.-Nem akarlak elveszíteni.-húzott közelebb megához.Ahogy megéreztem az illatát ismét elkezdtem közeledni de most a nyakához.Éreztem ahogy teste megfeszül de nem lök el magától.Ez épp elég volt ahoz,hogy kitisztuljon a fejem.
-Nyugodtan igyál belőlem...
-Nem.És ha máskor ilyen van azonnal lökj el magadtól.
-Máskor?Tehát vissza jössz?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hát...,de Billy...
-Billy nem haragszik.Ő tudta eddig is...a fiúknak most mond el mindent és akkor már nem kell a nagy kupaktanács.
-Rendben.Akkor menjünk.-sóhajtottam nagyot aztán elindultunk visszafele.Szépen lassan sétáltunk és nem futottunk,közben pedig csenben nézelődtünk.Hihetetlen mennyit futottam pedig nem is tűnt olyan hosszúnak az út.Mikor visszaértünk mindenki rámnézett és mutattá,hogy üljek le.Helyetfoglaltam a kanapén és vártam,hogy mondjanak valamit.Sam szólalt meg elősször.
-Bessy...elősször is.Már tudod,hogy...vámpír vagy de nem teljesen.
-Az mégis,hogy lehet?-néztem körbe értetlenül a szobában lévők arcán és Billy állapodott meg a tekintetem.
-Anyukád ember volt apukád pedig vámpír.Miután találkoztak egymásba szerettek és aztán apukád elmondta édesanyádnak,hogy micsoda.Anyukád ennek ellenére ugyan úgy szerette.Terheslett veled és mikor ez kiderült össze is házasodtak.Aztán megszülettél te de már egészen kicsi korod óta tudták,hogy különleges vagy.Már akkor is megvolt ez a képességed ami most is van és kiskorodba nem ettél még rendes ételt csak vért.Aztán egy idő után már nem kérted ezért normális emberi ételt ettél.Félig ember félig vámpír vagy de mivel hosszú éveken keresztül nem vérrel táplálkoztál ezért olyan lettél mint egy ember.Ha továbbra is így teszel akkor a vámpír éned újra előjön.De ha nem akkor normális lehetsz habár nem teljesen de csak egy két vámpír tulajdonságod marad meg.Ez a te döntésed.
-És mi az az egy-két tulajdonság ami megmaradna?
-Erős maradnál és gyors de nem annyira mint most,a képességed,és nagyon lassan öregednél.Nem fogod annyira kívánni a vért egy idő után,és lehet majd gyereked is.Aztán lehet,hogy majd még kialakul valami.
Ahogy így hallgattam rájöttem,hogy ez nem is annyira rossz eltekintve a vértől mivel nem szeretnék szörnyeteg lenni.De a gyorsaság,erősség nekem bejön és a képességem is hasznos de ami legjobb benne,hogy lassan öregszem.Így Jacob-bal tudok maradni ha ő is ezt szeretné.Ennek gondolatára elmosolyodtam és csak bólintottam.
-Van még valami.-szólalt meg Sam.
-Micsoda?
-Ha úgydöntesz,hogy a vámpír énedet választod akkor egy kikötésem van,mégpedig,hogy állati vért fogyassz mivel nem szeretne senki sem ilyen balesetet még egyszer.-amint kimondta lehajtottam a fejemet és éretztem ahogy a sós könnyek elkezdenek folydogállni az arcomon és halk puffanással érkeznek a farmeromra.
-Gratulálok Sam...-morgott rá Jacob de én nem akartam,hogy veszekedés legyen,rosszabb esetben verekedés.
-Nem...Igaza van és szörnyen sajnálom ami történt.-néztem felváltva Sam-re Billy-re és Jacob-ra aki közben átölelte a derekamat és magához húzott.
-De...
-Ne!Kérlek Jacob így is eléggé rossz.-néztem rá szomorúan,majd elköszöntem a jelenlévőktől és bevonultam a szobába.Levettem a cipőmet és eldőltem az ágyon befelé fordulva és néztem ki az ablakon...
Hallottam,hogy belép valaki a szobába aztán megéreztem az illatát és egyből tudtam,hogy Jacob az.Megsüppedt mögöttem az ágy és karját szorosan körém tekerte.Vérének illata úgy vonzott mint két ellentétes pólusú mágnes egymást de én erőt vettem magamon és ellenálltam a vonzásnak.
-Jól éretettem kint,hogy...szeretnéd a vámpír énedet?-felé fordultam és a szemébe nézve bólintottam.Lehunyta a szemét és mély levegőt vett.
-Szabad tudnom,hogy miért?
-Ennyire nem örülnél neki?
-Válaszolj kérlek!
-A gyorsaságom és az erősségem tetszik.A képességem minden szempontből hasznos.De leginkább az hogy nem öregszem.Mert ha nincs vér van öregedés még halassú is de akkor is van.
-Ennek az egésznak van valami köze hozzám és ahoz ami vagyok és a vele járó tulajdonságaimnak?-kérdezte és éreztem is ahogy egész teste remeg.
Elkezdtem simogatni amitől kinyitotta a szemét de még mindig remegett ezért hosszasan megcsókoltam.
-Most te válaszolj az én kérdésemre kérlek!Miért nem örülnél neki?
-Nem erről van szó csak nem értelek.
-Szeretlek és veled akarok lenni.Ez nem elég?-mélyet sóhajtott aztán halványan elmosolyodot.
-De...de ha meggondolod magad...
-Nem fogom.-nevettem fel aztán egy hirtelen mozdulatot tettem amitőlt a vér illats ismét elborította az agyamat.Azt vetem észre,hogy Jacobon ülök és a szám már majdnem elérte nyakát de aztán észheztértem és elhajoltam tőle.Már szálltam volna le rólam amikor megállított és magafelé fordította a fejemet.
-Kérlek!Borzasztó nézni ahogy szenvedsz és egyépként sem lesz semmi bajom.Gyorsan gyógyulok.-húzta féloldalas mosolyra a száját amitől a lélegzetem is elállt.Akaratom ellenére hajoltam a nyakához aztán mikor szám már súrolta a nyakát fogaimmal éppen hogycsak megsértettem a bőrét és ettől a vére kiserkent nyakából.A kibugyanó cseppeket apró csókokkal takarítottam le,aztán mikor a nyaka tiszta volt haladtam a szája felé miközben csókolgattam.
-Bess...mit...mit csinálsz?-kérdezte rekedt hangon az alattam lévő Jacob.
-Nem tudom...-folytattam és mikor ismét szólásra nyitotta ajkait úgy kezdtem el csókolni mint még soha.Ő is visszacsókolt és kezeivel csípőmet kezdte el simogatni.Közben az én keziem is bebarangolták testét.Elősször izmos vállát és lefelé az egész karját aztán vissza fel.Ahogy az ő keze elkezdett felfele haladni az egyém áttért hasára.Pólóját felhúzva a kockákat a hasán kezdtem el csókolgatni majd visszatértem a szájához.

9.feji

9.
　
Miközben ettünk elmesélt mindent amit tudom kell a farkasokról és a vámpírokról.Megtudtam egy csomó dolgot például azt is,hogy hallják egymás gondolatát ami jó is amikor együtt kell dolgozni de zavaró is amikor valaki nem tudja fékezni a gondolatát vagy éppen a magánéletében túrkálnak.
Pár perc csend után halkan megszólalt.
-Bessy ne ércsd félre nem akarlak itthon tartani meg semmi de kérlek ne nagyon mászkáj egyedül és ha mégis akkor kerüld az erdőt.
-Miért?
Nagy sóhaj kíséretében válaszolt.
-Éppen egy nomád vámpír van a közelben és nem szeretném ha valami bajod esne.Kérlek!-a szemében lévő aggodalomtól és szeretettől nem bírtam hadakozni és csak bólintottam egyet.
-Köszönöm.
-De ugye te is vigyázol magadra!?-tudom,hogy farkas de azért félthetem.Rám mosolygott majd fölállt az asztaltól és odajött hozzám.
-Aranyos vagy,hogy aggódsz értem így tudom,hogy tényleg szeretsz.-nyomott aprócsókot a számra és mikor elválltunk láttam,hogy mosolyog.
-Ígérd meg!
-Ígérem.-nézett a szemembe teljes őszinteséggel.Fejemet beletemettem a melkasába és úgy hallgattam szíve egyenletes dobogását.Nekem ez a hang volt a legfontosabb.Amíg ez a hang él addig élek én is.
-Ven kedved lemenni a parta?Az utóbbi időben nem nagyon láttalak arrafelé.-nézett szomorúan és bűntudatosan a szemembe.
-Persze menjünk,csak előtte átöltözök.
-Rendben.-majd elengedett és én gyorsan visszamentem átöltözni,hogy minnél hamarabb lehessek együtt Jacob-bal.Ezt az utóbbi két évet tudom sehogy sem lehet pepótolni éppen ezért nem szeretnék egy percet sem szerelmem nélkül tölteni.Szerelmem.Furcsa volt kimondani de azt nem tagadhatom,hogy tetszik.Miután átöltöztem kimentem Jacob-hoz és lesétáltunk a partra.Már egy ideje sétáltunk kézenfogva amikor két közeledő alakot vettünk észre.
-Sziasztok.-köszöntük Jacob-bal az éppen befutó Embry-nek és Paulnak.Velük sem tartottam a kapcsolatot de most,hogy Jacob-bal kibékültem remélem velük is elsimul minden.
-Hel...ló-néztek az összekulcsolt kezünkre majd egymásra és késöbb Jacobra amitől én akaratom ellenére is elpirultam.
-Látom haver észhez tértél.Már hiányzott a csajszi.-vigyorgott Paul aztán kirántva kezemet Jake keze közül felemelt és úgy megszorított,hogy alig kaptam levegőt.Miután letett Embry vette át a helyét és hallottam ahogy Jake figyelmeztetően rámorog,hogy ne merjen semmi olyat csinálni.Miután ő is megszorongatott és megpörgetett letett én pedig szédülve kaptam Jake keze után.
-Embry...-kezdte Jacob mérgesen de én megsímítottam a kezét és erre lenyugodot.
-Jól vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen és szorosoan hozzábújtam.
-Mit szólnátok egy sziklaugráshoz!?-kérdezte Embry izgatottan és felnézett a sziklákra.Hallottam már róla de kipróbálni még nem próbáltam.Mivel nem volt kivel és egyépként sem volt hozzá jó idő.De most az itteni megszokott időjáráshoz képest nagyon is melegvolt már pár napja.
-Én benne vagyok.-vágtuk rá Paul-lal egyszerre.
-Én viszont nem.Bajod is eshet Bessy.Nem tartom jó ötletnek ezt az egészet.-könyörgött Jacob.
-Mégis mi bajom eshet?Tudod,hogy van az a bigyusz amivel megváltoztathatom a testem szerkezetét és még a kés is belémtörik.
Láttam rajta,hogy egy pillanatra elkondolkodik mi hárman meg csak figyeltük aztán egy sóhaj kíséretében kiengedte a benttartott levegőt majd lassan bólintott.
-Rendben de veled ugrok én is.
-Vagy te ugrassz előttem.Ne már Jakey te is tudod,hogy semmi bajom nem lesz.-néztem rá kiskutya szemekkel aminek eddig senki sem tudott ellenállni.
-Makacs vagy ugye tudod!?-próbált komoly lenni de amint megláttam,hogy egy elfolytott mosolytól megrándul a szája sarka tudtam,hogy nyert ügyem van.Örömömbe olyan hévvel csókoltam meg,hogy majdnem hátra esett de meg tartotta magát és ő is visszacsókolt.A fiúk mögöttünk csak nevettek aztán mikor sikerült elszakadnunk egymástól elindultunk fel a sziklák felé.
-Ugrok én elsőnek.-mondta Embry.Miután leugrott követte Paul is,így már csak Jacob és én maradtunk.
-Biztos ezt szeretnéd?-nézett rám hátha megváltoztatom a döntésemet.
-Jacob nyugi ugorj és ugrok én is.Amíg te ottvagy 1000%,hogy nem eshet bajom.Ugorj.
Jacob nagyot sóhajtott majd leugrotta szikláról.Miután láttam,hogy feljött a víz alól arra gondoltam,hogy a testem sérthtetetlen majd levetettem magam a szikláról.Isteni érzés volt a zuhanás,ahogy a levegő suhant mellettem.Aztán nagy levegőt vettem és hangos csattanással érkeztem meg.
-Ez eszméletlen jó volt.Ugorjunk még!-kérleltem.
-Csak akkor ha ugrassz velem is.-vigyorgott rám.Jó volt látni,hogy elengedte magát és nem görcsöl.Néha túlságosan is sokat aggodalmaskodik.
-Oké!-nevettem.
Az egész napot így töltöttük el és amikor már kezdett sötétedni elköszöntünk a fiúktól és hazamentünk.
-Szia Billy-köszöntem a nappaliban Tv-ző keresztapámnak.
-Szia Bessy.Miújság?-szakd el a pillantása egy pillanatra a Tv képernyőjétől.Éppen meccset nézett ezért nem nagyon akartam zavarni.
-Semmi külös.A parton voltunk.-mondtam neki aztán megéreztem két meleg kezet amint a derekam köré fonódik.
-Szia apa!-köszönt Jacob is.
-Nahát fiam téged is látni erre?-nézett huncutul rá majd az engem ölelő karokra amik hirtelen még szorosabban öleltek.-Jólsejtem...amit sejtek?
-Jólsejted amit sejtessz.-kuncogott Jacob a nakamba amitől a testemen jóleső bizsergés futott végig.Mivel zavarban voltam leszedtem a kezeket a derakamról és Billy-re majd Jacob-ra néztem.
-Mit szeretnétek enni?-igazság szerint nekem egyeltalán nem volt étvágyam de gondolom ők éhesek.
-Én már ettem köszönöm.-válaszolta Billy mire én bólitottam egyet és Jacobra emeltem tekintetem.
-Nekem jó a szendvics is.De megcsinálom.-indult a konyha felé ahova én is követtem.
-Én szeretném meg csinálni.Legalábbis van egy szendvics és szeretném megtudni a véleményedet róla.
-Mien szendvics?-állt velem szembe és puszilgatni kezdte az arcomat,nyakamat,számat.
-Hát...van benne sajt,majonéz,szalámi, avyg zsömlébe vagy kiflibe te tényleg finom.Igaz nem nagyon tudom miket szeretsz.-amint kimontam leállt a puszilgatással és bűnbánóan nézett a szemembe.
-Sajnálom!
-Jake!Ne csináld!-nyögtem fel majd kissé haragosan folytattam.-Ami elmúlt elmúlt és az a lényeg,hogy most mi van.2 év volt de van még egy csomó időnk.
-Valamit elfelejtettem elmondani.-mindenhova nézett csak az szemembe nem.
-Na kivele!
-Jó de ígérd meg,hogy nem akadsz ki.-pillantott seme srkából rám.
-Rendben,de mond már mert megőrjítessz.
-Mi farkasok...nem öregszünk .-suttogta a szemembe nézve.-sokkolva álltam előtte.Mindenre számítottam de erre nem.
-Soha?-nyeltem nagyot mert a torkomban lévő gombóctól alig bírtam megszólalni.
-Majd egyszer amikor sikerül feladnom a farkaslétel elkezdek öregedni,de ez nem olyan könnyű több 10 évig is eltarthat..-azt hittem ennél nagyobb sokk már nem érhet de mégis.
-És van még valami...igazából 24 éves vagyok.
-24?-döbbentem le.
-Megértem ha most undorítónak találsz vagy ilyesmi...-nézett rám szomorúan.Sokkos állapotban álltam előtte.24 éves én meg 18.Ő most 18 nak néz ki és nem öregszik én viszont igen.Egy idő után én öreg vénasszony leszek míg ő fiatal marad és akkor én már nem fogok neki kelleni.Akaratom ellenére is kicsordultak a könnyeim és zokogva rohantam a szobába.Bevetettem magam a párnák közé és megállíthatatlanul zokogtam.Hallottam amint Jacob a nevemet suttogja és,hogy sajnálja.Éreztem ahogy simogatja a hátamat és a hajamat majd ahogy besüppet az ágy és az ölébe vonva próbál lenyugtatni.10 percnyi sírás után felnéztem az arcára és olyan bűntudatom lett mint még soha életemben nem volt.Jacob arca elgyötört volt,szomorú és mérhetetlen nagy szomorúságot tükrözött.
-Sa...saj...sajnálom.-alig bírtam beszélni annyira ki voltam száradva a sok sírástól.A torkom kapart a szemem pedig égett és alig bírtam nyitvatartani.
-Te sajnálod?Én sajnálom Bessy.Ha elöbb elmondom akkor nem történt volna ez.
-Nem...félre érted...én...engem nem az bánt,hogy nem öregszel vagy,hogy 24 éves vagy.Csak...-újra elkezdtek folyni a könnyeim de már nem sírtam annyira.
-Csak?
-Jacob te nem öregszel én viszont igen.Amikor már öregasszony leszek nem fogok neked kelleni.Te élni fogsz én viszont meghalok.-suttogtam könnyeimmel küzködve.Jacob átölelt és úgy motyogta a fülembe.
-Én mindig szeretni foglak és majd én is veled együtt halok meg.Amint tudom feladom ezt a farkaslétet és veled együtt fogok öregedni.Szeretlek Bessy.Kérlek ne sírj!
-Tényleg?-emelkedtem fel a mellkasáról,hogy gyönyörű szemeibe nézhessek amik tiszta őszinteséget és szeretetet mutattak.
Válaszként megcsókolt.
-Gyere aludj.Látom,hogy álmos vagy.
-De lekéne még fürdenem...és szerintem neked is,nem?-kérdeztem egy ásítás közben.
-Állva tudsz még maradni?-kuncogott és hát most igaza is volt.Valószínű felállok és visszaesek az ágyba.
-Igazad van.Majd reggel elmegyek fürdeni,de te elmehetsz ha szeretnél.
-Sajnálom de nekem elkell mennem tudod...őrjárat.-láttam rajta,hogy egyeltalán nem akar itthagyni és én sem akartam,hogy elmenjen de tudom,hogy ez a kötelessége.
-Rendben.De tudod mit ígértél.-néztem rá szomorúan.
-Igen tudom és ígérem vigyázok.De te viszont pihenjél.-adott csókot a számra és betakart.
Hallottam ahogy kimegy aztán már aludtam is.
　
　
Hajnalban ébredtem,kipihenten.Jacobot viszont sehol sem találtam.Mivel este nem fürödtem ezért elmentem lezuhanyozni.Sajnos csak akkor vettem észre mikor már kijöttem a víz alól,hogy nem vittem be se a ruhám se a törölközőm.Kivettem egy új törölközőt és a derekam köré csavartam amikor belépett Jacob.Mind a ketten lefagyva álltunk.Jacob nem az arcomat nézte hanem kicsit lejjebb.Mivel csak a derekamat takarta a törölköző,"csodás" kilátása volt.Paprikavörös fejjel fordítottam neki hátat.
-Hozni...betudnád...ruhámat...kinthagytam...fölsőmet.-dadogtam össze vissza.
Nem válaszolt de a következő pillanatban megéreztem a kezét a vállamon.
-Tessék...itt...van.-kivettem a kezéből és gyorsan belebújtam.
-Itt maradsz vagy...-kérdeztem mostmár ránézve.Láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkodik de csak megrázta a fejét és kirohant a fürdőből majd hallottam az ajtó csapódását is.Visszamentem a szobába és felöltöztem.Délután 4-ig nem is láttam aztán mikor hazajött nem szólt hozzám csak köszönt.Úgy járt kelt mint egy élőhalott.Este a kanapén aludt és csak másnap reggel változott a helyzet.

8.feji

Sziasztok!
Sajnálom,hogy ennyit kellett várnotok de nagynehezen megtudtam írni a következő fejezetet.Nem lett annyira nagy szám mert próbáltam minnél hamarabb megírni de azért remélem tetszeni fog.Jó olvasást mindenkinek!
                                    Puszi:Lüszy

8.Egyszer minden titokra fényderül.
Teljes erőmből futottam és a sötétben alig láttam a kocsikat.Nagynehezesn de sikerült megtalálnom Jacob kocsiját és odarohantam.Jacob a kocsiban a fejét a kezébefogva ült az ülésen.Nem vett észre ezért nagylevegőtvettem és bekopogtam az ablakon.Erre ő felkapta a fejét és könnyes szemekkel nézett rám.
Amikor meglátta,hogy alig van rajtam ruha rögtön kinyitotta az ajtót én pedig beszálltam.
-Szia.-suttogtam.Nem tudtam mit fog csinálni.De meglepetésemre hozzámszólt.Vagyis inkább kiabált.
-Normálisvagy? Ilyen hidegben ilyen hiányos öltözetben.Beteg leszel.-rögtön bekapcsolta a fűtést és hátranyúlt egy pokrócért amit széthajtva rámterített.
-Miért futottál el?-kérdeztem összehúzot szemöldökkel.Sokáig így ültünk csenbeburkolózva mivel nem nagyon akaródzott válaszolni a kérdésemre aztán egyszer csak kirobbantbelőle minden.
-Elszúrtam mindent.Bárcsak akkor ott 2 éve a parton megcsókoltalak volna és akkor nem lenne most ez.2 évig szenvedtél és én is a hülyeségem miatt.Ha 2 éve megcsókoltalak volna már rég együtt lehetnénk,nem lettél volna egyedül a születésnapjaidon,nekem nem kellett volna elköltöznöm,nem kellett volna titkolom,hogy szerelmes vagyok beléd és akkor most talán nem menél hozzá ahoz a sráchoz.-én karbatett kézzel és beharapott ajkakkal néztem rá.Nem hiszem el.Tehát ezért.Amiatt futott ki mert szeret és fáj neki ha Matt-tel lát?
-Jacob...nézz rám.-nemnézettrám ezért megpróbáltam a fejét magamfelé fordítani de ő nem engedte.Utolsó ötletemet megvalósítva beleültem az ölébe,lábaimat csípője melléfektetve,így eléggé félreérthető pózba kerültünk.Éreztem ahogy izmai megfeszülnek alattam és a lélegzete elakad.Próbált leszedni magáról de ezzel csak azt érte el,hogy éreztem keményedni valamit a két combom között,és minde a kettőnk lélegzete felgyorsult.Végül abbahagyta a próbálkozást és végre rámnézett.Ahogy rámnézett hirtelen nagyon melegem lett.
-Még mindig aranyos vagy ha elpirulsz.-nézet mosolyogva a szemembe amitől én mégjobban elpirultam ami ő meg nevetni kezdett.
-Még mindig gonosz vagy.-néztem rá tettetett morcossággal.-De a lényeg...-néztem mélyen a szemébe amire az ő arca elkomorodott és elfordította a fejét.
-Inkább felejtsük el.Legyetek boldogok és ennyi.-a hangja annyira fájdalmasan csengett,hogy a szívem szorult össze.
-Kérlek...nézz rám.Csak egy percre.Aztán ha elmondtam mindent,eldöntöd,hogy mit csinálsz és,hogy hogyan állszmajd hozzá a dolgokhoz.-sóhajtott egyet majd rámfordította fejét.
-Hallgatlak.
-Matt-tel azután kezdtem el járni miután te és a többiek megutáltatok...
-Nem utálunk téged.-nézett rám kétségbeesett szemekkel.
-Sajnálom abból,hogy kerültök és alig látlak titeket nekem az jött le,hogy utáltok.Naszóval...jártam vele egészen két hónappal ezelőttig.Amikor ugyanis időtkért és utána csak barátok voltunk ő,Emily és apukád miatt nem lettem csak depressziós de leginkább Billy miatt.Aztán ma mondta,hogy folytassuk ott ahol abbahagytuk.Utána mint láttad megkérte a kezem.Én pedig igent mondtam...-két percig csendben voltunk és Jacob is próbálta lenyugtatni magát.Mikor újból megpróbált visszaültetni a helyemre hozzátettem.-...de nem szerelemből és végképp nem azért mert hozá akarok menni.
-Akkor miért?-nézett rám hitetlenkedve és ismét elfordította a fejét.
-Mert...lehet,hogy szeretem de van valaki más akit már amióta megpillantottam nem tudok kiverni a fejemből,ezért is jártam vele...hátha elfelejtem azt a srácot.De azért mondtam igent mert nem akartam,hogy mindenki kinevess vagy ilyesmi.Aztán mondta,hogy nem kell hozzámennem és,hogy ő nem haragszik emiatt,elősször nem értettem miért mondja ezt de ő sem hülye látta,hogy hogy nézek a srácra.
-Szóval van mégegy srác.Hurrá!Hazaviszlek aztán én is hazamegyek.
-Jacob!...Te...ho...hogy tekintesszrám?Mint a hugodra?Barátodra?Vagy máshogy?-próbáltam kiszedni belőle,hogy mit érez irántam.Féltem,hogy csalódok de azért tudni akartam.
-Nem.Már mióta megpillantottalak...-rámnézett és csak őszinteséget és...szerelmet láttam a szemében.-Bessy én szeretlek.Akkor 2 éve csak azért nem csókoltalakmeg mert féltem.Féltem és még mostis félek mivel ottvan az a "képességed" és nem tudsz mindent rólam.Elakartam mondani mindent de féltem,hogy elriasztalak magamtól.És azt nem élném túl.Te havonta egyszer ha láttál de én mindig ottvoltam mindenhol veled,mert szeretlek.-elkezdett közeledni ismét és mielőtt megcsókoltvolna el akart húzódni de én idejében kapcsoltam és magamhozhúztam,hogy megcsókoljam.Ő az elején nem csókolt vissza és eléggé merev volt a tartása is de miután én kezeimet átkulcsoltam a nyakakörül ő is átfogta a derekamat és úgy csókoltuk egymást.A levegőhiánymiatt szakadtunk el egymástól.Homlokomot az ő homlokának döntöttem és úgy suttogtam.
-Szeretlek.Nem jönnél vissza?Billy-nek nagyon hiányzol és nekem is.Igaz ma nem lesz otthon.
-Egyedül leszel?-húzódott el tőlem.
-Ha te nem maradsz ott akkor igen.
-Renben,úgyis van mit megbeszélnünk.-apró puszit nyomtam a szájára és visszaültem az anyósülésre.
-Takard be magad nehogy megfázz!-én úgy tettem ahogy mondta aztán már indultunk is haza.
Hamar hazaértünk Jacob illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót és kisegített.Elővettem a kulcsot a zsebemből és kinyitottam az ajtót majd beengedtem Jacobot és utána én is beléptem magammögött kulcsrazárva az ajtót.
-Kérsz valamit enni vagy inni?-kérdeztem me tőle.Kicsit furcsa volt ugyanis Jacob már régebb óta itt lakik én meg csak pár éve.
-Most nem köszönöm inkább beszélgessünk.-ült le a kanapéra és mutatta hogy üljek le énis.Amikor viszont leakartam mellé ülni ő belehúzott az ölébe és a paplant ami eddig a hátamon pihent most úgy rakta rám,hogy mindenhol be legyek takarva.Én pedig a melkasára hajtva fejemet hallgattam kissé felgyorsult szívdobogását.
-Miről beszélgessünk?-kérdeztem
-Milenne ha kérdeeznélek te őszintén válaszolnál és után fordítva?-moslygott le rám mire én csak bólintottam egyet szintén mosolyogva.
-Öhm...ez a Max vagy ki...
-Matt.-vágtam közbe.
-Nem nagyon érdekel,hogy hívják de legyen ahogy akarod.Szóval ezt a Matt-et honnan ismered,és mi volt köztetek?
-Látom kiverte nálad a biztosítékot.-kuncogtam a mellkasába-A suliban ismertem meg és mintmár mondtam együtt voltunk.De előre mondom,hogy nem történt semmi olyan amire gondolnál...-pirultam el ismét.
-Ez megnyugtató.-nevetett hangosan és kipirult arcomat kezdte simogatta mire én lehunytam a szemem és mintha egy kismacska dorombolna olyan hangot adtam ki amin ismét kuncogott.Két perc múlva már álmodtam.
A parton voltunk és az az ember aki akkor még régen megtámadott ismét ott volt és énis meg Jacob.
-Bessy FUSS!-kiabálta Jacob de én nem mozdultam aztán magamögé lököt és én a vízbe estem.Mikor ismét odanéztem Jacobot nem láttam sehol de viszont az ő helyén egy hatalmas rozsdabana farkas volt.Pontosabban az a farkas aki megmentett annó,körülötte pedig Jacob ruhái szétszakadva.
Nagyon megijedtem.Aztán az ember nekirohant a farkasnan aki ugyan úgy tett.Az elején úgylátszott a farkas áll nyerésre de aztán az erdőből kijött még két ember és rátámadtak ők is.A farkast pont mellém dobták el.Aztán három ember hirtelen elkezdett futni hihetetlen sebességgel.Mikor az erdő szélére értek megláttam az okát.Még hat farkas futott utánuk.Azután miután eltüntek legugolnam a farkas mellé aki még egy utolsó pillantást vetett rám aztán a szemei örökre lecsukódtak.Abban az utolsó pillantásban sok mindent láttam:sajnálatot,szomorúságot,féltést...de legfőképp szerelemet.A farkas eltünt és Jacobot láttam magam előtt.Rájöttem,hogy miért éreztem magam biztonságban Jacob és a farkas közelében is egyaránt.Miért éreztem mérhetetlen nagy szeretetet mind a kettőjük iránt.Az ég sötétlett és a hold is feljött.Teliholdvolt.Valahol messze hat kölömbő fájdalmas farasüvöltést lehetett hallani,és én csak tehetetlenül sírtam szerelmem mellett.
　
A saját sírásomra keltem fel és mellettem Jacob is.
-Ssss... ne sírj.Csak rosszat álmodtál.Semmi baj.
-Nem...nem lehetett álom hiszen minden amit álmodtam valóság.A támadás két éve,a farkasok,te,a biztonság.-ahogy ezeket soroltam Jacob teste megfeszült és szerintem lélegezni is elfelejtett.-Jacob kérlek mond el mi történik itt!-néztem rá könnyes szemekkel.Kint már világos volt és sütött a nap ami itt nagyon ritka.Hát ez most rossz időzítés...ha ez mind igaz akkor a legkevésbésem illik a mai naphoz.Szó sincs arról,hogy félek nem sokkal több.Rettegek.Nem a farkasoktól hanem attól az embertől.De akkor már lehetséges,hogy nem is az?Lehet,hogy tényleg vannak társai és engem akarnak?Vagy ami mégrosszab Jacobot?
-Bess nem hiszem,hogy ha elmondom sokkat javítanák vele a helyzeten,sőt lehet csak rosszabb lenne tőle.-nézett szomorúan a szemembe,de én meg akartam tudni.
-Kérlek.
Jacob fájdalmas képet vágott és kábé két percig így ültünk egymással szembe.
-Renben.-sóhajtott nagyot.Egy percig elmerült gondolataimba és gondolom azt próbálta eldönteni ,hogy hogyan mondja el nekem.Nagylevegőt vett és belekezdett.-A legenda úgy tartja, hogy a Quileute indiánok ősei természetfeletti átalakuláshoz kötik a törzsük létét. Úgy tartják, hogy farkasokká voltak képesek átalakulni.Egyetlen ellenségük van:A hidegek vagyis...a vámpírok.Amikor egy vámpír van a közelben átalakulnak farkasokká azért,hogy megtudják védeni az embereket.A farkasokat ne úgy képzel el mint amikről eddig olvastál vagy filmben láttad.Egy rendes farkashoz hasonlít csak nagyobb és bármikor át tud alakulni.Aztán az utóbbi időben...rájöttünk,hogy ez nem csak legenda.Hanem a valóság.-idegesen figyelte a reakciómat.Valahonnan már sejtettem ezt az egészet de azért így az ő szájából hallva más volt.Valószínüleg már régóta ülhettem szótlanul mivel Jacob könyörgő hangja rángatott vissza a jelenbe.


-Kérlek Bessy mondj valamit.Vagy sikíts...bármi csak ne ülj itt szótlanul mert megőrülök.-összeszedtem magam és kimontam az a kérdést ami már nyilvánvaló volt számomra.
-A...a parton kétéve Vámpír akart megtámadni engem?-kérdeztem remegő hangon Jacobotól.
-Igen.-amint kimondta én a két kezembe temettem a fejemet és próbáltam lelassítani a tólságosan is felgyorsult pulzusom.-Sajnálom.-suttogta és éreztem ahogy felállt a matracról erre viszont egyből felkaptam a fejem.
-Hova mész?-kérdeztem mostmár teljes nyugodsággal.A vámpírt megölte Jacob és ha lennének társai már még annyilenne nekem.
-Még én sem tudom.Nem megyek messze de ha valami van csak kiabálj addig hagylak gondolkodni és ha még látni akarsz akkor hívj és itt vagyok.-nézett rám és láttam a szemében a mérhetetlenül nagy fájdalmat.Miért gondolja azt,hogy nem akarom látni!?
-Jacob Black!Nem mész sehova itt maradsz és mégis miből gondolod az,hogy nem akarlak látni többet?Szeretlek és az,hogy áttudsz változni egy aranyos farkassá az nem változtat az égvilágon semmin!Úgyhogy most fogodmagad és visszaülsz szépen a helyedre!Egyépként sem végeztem veled!-próbáltam mérges lenni és sikerült is.Jacob pedig próbált komoly arcit vágni de láttam,hogy már alig bírja ki mosolygás nélkül és már én sem bírtam tovább.Hatalmas nevetés robbant ki belőlem és utána ő is követve példámat nevetve odajött hozzám és átölelte a derekamat.
-Szóval aranyos mi?Emehetnél színésznek.-mosolyott és apró puszit nyomott az arcomra majd a számra.
-Igen aranyos.-fúrtam bele fejemet a mellkasába.
-És honnan tudod melyik farkas voltam én?
-Az a vörösesbarnás.Honnan tudom? Onnan,hogy tudod mi történt a parton.És ha ez nem lenne elég akkor ottvan az,hogy mióta elősször találkoztunk azóta biztonságbanérzem magam melletted és a farkassal aki megmentette az életemet vele is biztonságban érzem magam.-néztem könnyes szemekkel rám amitől meghatódva nézett rám.
-Szeretek Bessy Claire.Mindennél jobban.
-Szeretlek Jacob Black.Örökre és mindennél jobban.
Egy hosszú,szenvedélyes csók után kimentünk a konyhába,hogy együnk valamit.