9.feji

9.
　
Miközben ettünk elmesélt mindent amit tudom kell a farkasokról és a vámpírokról.Megtudtam egy csomó dolgot például azt is,hogy hallják egymás gondolatát ami jó is amikor együtt kell dolgozni de zavaró is amikor valaki nem tudja fékezni a gondolatát vagy éppen a magánéletében túrkálnak.
Pár perc csend után halkan megszólalt.
-Bessy ne ércsd félre nem akarlak itthon tartani meg semmi de kérlek ne nagyon mászkáj egyedül és ha mégis akkor kerüld az erdőt.
-Miért?
Nagy sóhaj kíséretében válaszolt.
-Éppen egy nomád vámpír van a közelben és nem szeretném ha valami bajod esne.Kérlek!-a szemében lévő aggodalomtól és szeretettől nem bírtam hadakozni és csak bólintottam egyet.
-Köszönöm.
-De ugye te is vigyázol magadra!?-tudom,hogy farkas de azért félthetem.Rám mosolygott majd fölállt az asztaltól és odajött hozzám.
-Aranyos vagy,hogy aggódsz értem így tudom,hogy tényleg szeretsz.-nyomott aprócsókot a számra és mikor elválltunk láttam,hogy mosolyog.
-Ígérd meg!
-Ígérem.-nézett a szemembe teljes őszinteséggel.Fejemet beletemettem a melkasába és úgy hallgattam szíve egyenletes dobogását.Nekem ez a hang volt a legfontosabb.Amíg ez a hang él addig élek én is.
-Ven kedved lemenni a parta?Az utóbbi időben nem nagyon láttalak arrafelé.-nézett szomorúan és bűntudatosan a szemembe.
-Persze menjünk,csak előtte átöltözök.
-Rendben.-majd elengedett és én gyorsan visszamentem átöltözni,hogy minnél hamarabb lehessek együtt Jacob-bal.Ezt az utóbbi két évet tudom sehogy sem lehet pepótolni éppen ezért nem szeretnék egy percet sem szerelmem nélkül tölteni.Szerelmem.Furcsa volt kimondani de azt nem tagadhatom,hogy tetszik.Miután átöltöztem kimentem Jacob-hoz és lesétáltunk a partra.Már egy ideje sétáltunk kézenfogva amikor két közeledő alakot vettünk észre.
-Sziasztok.-köszöntük Jacob-bal az éppen befutó Embry-nek és Paulnak.Velük sem tartottam a kapcsolatot de most,hogy Jacob-bal kibékültem remélem velük is elsimul minden.
-Hel...ló-néztek az összekulcsolt kezünkre majd egymásra és késöbb Jacobra amitől én akaratom ellenére is elpirultam.
-Látom haver észhez tértél.Már hiányzott a csajszi.-vigyorgott Paul aztán kirántva kezemet Jake keze közül felemelt és úgy megszorított,hogy alig kaptam levegőt.Miután letett Embry vette át a helyét és hallottam ahogy Jake figyelmeztetően rámorog,hogy ne merjen semmi olyat csinálni.Miután ő is megszorongatott és megpörgetett letett én pedig szédülve kaptam Jake keze után.
-Embry...-kezdte Jacob mérgesen de én megsímítottam a kezét és erre lenyugodot.
-Jól vagyok.-mosolyogtam rá kedvesen és szorosoan hozzábújtam.
-Mit szólnátok egy sziklaugráshoz!?-kérdezte Embry izgatottan és felnézett a sziklákra.Hallottam már róla de kipróbálni még nem próbáltam.Mivel nem volt kivel és egyépként sem volt hozzá jó idő.De most az itteni megszokott időjáráshoz képest nagyon is melegvolt már pár napja.
-Én benne vagyok.-vágtuk rá Paul-lal egyszerre.
-Én viszont nem.Bajod is eshet Bessy.Nem tartom jó ötletnek ezt az egészet.-könyörgött Jacob.
-Mégis mi bajom eshet?Tudod,hogy van az a bigyusz amivel megváltoztathatom a testem szerkezetét és még a kés is belémtörik.
Láttam rajta,hogy egy pillanatra elkondolkodik mi hárman meg csak figyeltük aztán egy sóhaj kíséretében kiengedte a benttartott levegőt majd lassan bólintott.
-Rendben de veled ugrok én is.
-Vagy te ugrassz előttem.Ne már Jakey te is tudod,hogy semmi bajom nem lesz.-néztem rá kiskutya szemekkel aminek eddig senki sem tudott ellenállni.
-Makacs vagy ugye tudod!?-próbált komoly lenni de amint megláttam,hogy egy elfolytott mosolytól megrándul a szája sarka tudtam,hogy nyert ügyem van.Örömömbe olyan hévvel csókoltam meg,hogy majdnem hátra esett de meg tartotta magát és ő is visszacsókolt.A fiúk mögöttünk csak nevettek aztán mikor sikerült elszakadnunk egymástól elindultunk fel a sziklák felé.
-Ugrok én elsőnek.-mondta Embry.Miután leugrott követte Paul is,így már csak Jacob és én maradtunk.
-Biztos ezt szeretnéd?-nézett rám hátha megváltoztatom a döntésemet.
-Jacob nyugi ugorj és ugrok én is.Amíg te ottvagy 1000%,hogy nem eshet bajom.Ugorj.
Jacob nagyot sóhajtott majd leugrotta szikláról.Miután láttam,hogy feljött a víz alól arra gondoltam,hogy a testem sérthtetetlen majd levetettem magam a szikláról.Isteni érzés volt a zuhanás,ahogy a levegő suhant mellettem.Aztán nagy levegőt vettem és hangos csattanással érkeztem meg.
-Ez eszméletlen jó volt.Ugorjunk még!-kérleltem.
-Csak akkor ha ugrassz velem is.-vigyorgott rám.Jó volt látni,hogy elengedte magát és nem görcsöl.Néha túlságosan is sokat aggodalmaskodik.
-Oké!-nevettem.
Az egész napot így töltöttük el és amikor már kezdett sötétedni elköszöntünk a fiúktól és hazamentünk.
-Szia Billy-köszöntem a nappaliban Tv-ző keresztapámnak.
-Szia Bessy.Miújság?-szakd el a pillantása egy pillanatra a Tv képernyőjétől.Éppen meccset nézett ezért nem nagyon akartam zavarni.
-Semmi külös.A parton voltunk.-mondtam neki aztán megéreztem két meleg kezet amint a derekam köré fonódik.
-Szia apa!-köszönt Jacob is.
-Nahát fiam téged is látni erre?-nézett huncutul rá majd az engem ölelő karokra amik hirtelen még szorosabban öleltek.-Jólsejtem...amit sejtek?
-Jólsejted amit sejtessz.-kuncogott Jacob a nakamba amitől a testemen jóleső bizsergés futott végig.Mivel zavarban voltam leszedtem a kezeket a derakamról és Billy-re majd Jacob-ra néztem.
-Mit szeretnétek enni?-igazság szerint nekem egyeltalán nem volt étvágyam de gondolom ők éhesek.
-Én már ettem köszönöm.-válaszolta Billy mire én bólitottam egyet és Jacobra emeltem tekintetem.
-Nekem jó a szendvics is.De megcsinálom.-indult a konyha felé ahova én is követtem.
-Én szeretném meg csinálni.Legalábbis van egy szendvics és szeretném megtudni a véleményedet róla.
-Mien szendvics?-állt velem szembe és puszilgatni kezdte az arcomat,nyakamat,számat.
-Hát...van benne sajt,majonéz,szalámi, avyg zsömlébe vagy kiflibe te tényleg finom.Igaz nem nagyon tudom miket szeretsz.-amint kimontam leállt a puszilgatással és bűnbánóan nézett a szemembe.
-Sajnálom!
-Jake!Ne csináld!-nyögtem fel majd kissé haragosan folytattam.-Ami elmúlt elmúlt és az a lényeg,hogy most mi van.2 év volt de van még egy csomó időnk.
-Valamit elfelejtettem elmondani.-mindenhova nézett csak az szemembe nem.
-Na kivele!
-Jó de ígérd meg,hogy nem akadsz ki.-pillantott seme srkából rám.
-Rendben,de mond már mert megőrjítessz.
-Mi farkasok...nem öregszünk .-suttogta a szemembe nézve.-sokkolva álltam előtte.Mindenre számítottam de erre nem.
-Soha?-nyeltem nagyot mert a torkomban lévő gombóctól alig bírtam megszólalni.
-Majd egyszer amikor sikerül feladnom a farkaslétel elkezdek öregedni,de ez nem olyan könnyű több 10 évig is eltarthat..-azt hittem ennél nagyobb sokk már nem érhet de mégis.
-És van még valami...igazából 24 éves vagyok.
-24?-döbbentem le.
-Megértem ha most undorítónak találsz vagy ilyesmi...-nézett rám szomorúan.Sokkos állapotban álltam előtte.24 éves én meg 18.Ő most 18 nak néz ki és nem öregszik én viszont igen.Egy idő után én öreg vénasszony leszek míg ő fiatal marad és akkor én már nem fogok neki kelleni.Akaratom ellenére is kicsordultak a könnyeim és zokogva rohantam a szobába.Bevetettem magam a párnák közé és megállíthatatlanul zokogtam.Hallottam amint Jacob a nevemet suttogja és,hogy sajnálja.Éreztem ahogy simogatja a hátamat és a hajamat majd ahogy besüppet az ágy és az ölébe vonva próbál lenyugtatni.10 percnyi sírás után felnéztem az arcára és olyan bűntudatom lett mint még soha életemben nem volt.Jacob arca elgyötört volt,szomorú és mérhetetlen nagy szomorúságot tükrözött.
-Sa...saj...sajnálom.-alig bírtam beszélni annyira ki voltam száradva a sok sírástól.A torkom kapart a szemem pedig égett és alig bírtam nyitvatartani.
-Te sajnálod?Én sajnálom Bessy.Ha elöbb elmondom akkor nem történt volna ez.
-Nem...félre érted...én...engem nem az bánt,hogy nem öregszel vagy,hogy 24 éves vagy.Csak...-újra elkezdtek folyni a könnyeim de már nem sírtam annyira.
-Csak?
-Jacob te nem öregszel én viszont igen.Amikor már öregasszony leszek nem fogok neked kelleni.Te élni fogsz én viszont meghalok.-suttogtam könnyeimmel küzködve.Jacob átölelt és úgy motyogta a fülembe.
-Én mindig szeretni foglak és majd én is veled együtt halok meg.Amint tudom feladom ezt a farkaslétet és veled együtt fogok öregedni.Szeretlek Bessy.Kérlek ne sírj!
-Tényleg?-emelkedtem fel a mellkasáról,hogy gyönyörű szemeibe nézhessek amik tiszta őszinteséget és szeretetet mutattak.
Válaszként megcsókolt.
-Gyere aludj.Látom,hogy álmos vagy.
-De lekéne még fürdenem...és szerintem neked is,nem?-kérdeztem egy ásítás közben.
-Állva tudsz még maradni?-kuncogott és hát most igaza is volt.Valószínű felállok és visszaesek az ágyba.
-Igazad van.Majd reggel elmegyek fürdeni,de te elmehetsz ha szeretnél.
-Sajnálom de nekem elkell mennem tudod...őrjárat.-láttam rajta,hogy egyeltalán nem akar itthagyni és én sem akartam,hogy elmenjen de tudom,hogy ez a kötelessége.
-Rendben.De tudod mit ígértél.-néztem rá szomorúan.
-Igen tudom és ígérem vigyázok.De te viszont pihenjél.-adott csókot a számra és betakart.
Hallottam ahogy kimegy aztán már aludtam is.
　
　
Hajnalban ébredtem,kipihenten.Jacobot viszont sehol sem találtam.Mivel este nem fürödtem ezért elmentem lezuhanyozni.Sajnos csak akkor vettem észre mikor már kijöttem a víz alól,hogy nem vittem be se a ruhám se a törölközőm.Kivettem egy új törölközőt és a derekam köré csavartam amikor belépett Jacob.Mind a ketten lefagyva álltunk.Jacob nem az arcomat nézte hanem kicsit lejjebb.Mivel csak a derekamat takarta a törölköző,"csodás" kilátása volt.Paprikavörös fejjel fordítottam neki hátat.
-Hozni...betudnád...ruhámat...kinthagytam...fölsőmet.-dadogtam össze vissza.
Nem válaszolt de a következő pillanatban megéreztem a kezét a vállamon.
-Tessék...itt...van.-kivettem a kezéből és gyorsan belebújtam.
-Itt maradsz vagy...-kérdeztem mostmár ránézve.Láttam rajta,hogy valamin nagyon gondolkodik de csak megrázta a fejét és kirohant a fürdőből majd hallottam az ajtó csapódását is.Visszamentem a szobába és felöltöztem.Délután 4-ig nem is láttam aztán mikor hazajött nem szólt hozzám csak köszönt.Úgy járt kelt mint egy élőhalott.Este a kanapén aludt és csak másnap reggel változott a helyzet.